Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Tóth Lászlóné: Lacika
Márta a nyugdíjazása után helyezkedett el egy félnapos, kislétszámú óvodában, ahol közel két évig kisegítőként dolgozott.

A gyerekek érdeklődéssel és örömmel fogadták őt. A nagycsoportosok foglalkozása alatt - amit a képesítéssel rendelkező óvónő végzett - Márta igyekezett lekötni a kisebbeket.

A gyerekek szót fogadtak neki, kivéve Lacikát. Talán nem is lett volna nagy probléma, ha egy gyerek engedetlen, azonban a többiek is követték őt és Márta minden igyekezete, hogy mederbe terelje az eseményeket, meghiúsult.

Az asszonynak alapvetően volt érzéke a gyerekekhez, szerette is őket, ezért nagyon bántotta, hogy nem találja meg Lacikával a hangot.

Ági, az óvónő azt mondta, hogy ha nem bír a kisfiúval, nyugodtan küldje be hozzá, majd nála eljátszik, amíg a többiekkel foglalkozik.

Sajnos, Márti kénytelen volt élni ezzel a lehetőséggel, bár nem hagyta nyugodni a dolog. Munkaidő után is ezzel foglalkozott, a gondolatai folyton a kisfiú körül jártak, hiszen érhetetlen volt számára, hogy egy három-négy éves forma gyermek kifogjon rajta. Lacika egyébként rendkívül ügyes, jó észjárású, szép, formás gyermek volt. Szőke fürtjei rakoncátlanul táncoltak a homlokán, égszínkék szemeinél szebbet festeni se lehetett volna.

Egyik reggel Lacika érkezett meg elsőnek. Ez eddig még nem fordult elő, de édesanyjának sürgős dolga akadt a reggeli órákban, ezért a szokásosnál korábban hozta be az óvodába a kisfiát.

Ági a nagyok foglalkozásához készítette elő az anyagokat a másik szobában, Lacika Mártira maradt. A gyermek lehajtott fejjel állt, láthatóan zavarban volt, hogy nincs még itt senki a pajtásai közül. Márti viszont boldog volt. Végre itt az alkalom, hogy közelebb kerülhessen ehhez a csöppséghez- gondolta.
- Lacikám, úgy örülök, hogy elsőnek jöttél, most azt fogjuk játszani, amit Te szeretnél.
- Van golyóm, megmutassam neked?
- Igen, nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Hú, de szépek! Figyelj kicsim, nagyon örülök, hogy megmutattad nekem, de tudod, hogy nem szabad az óvódába játékokat behozni, ugye?
- Igen.
- Akkor tegyük szépen be a táskádba, jó?
- Szeretnéd, ha mesélnék neked? Vagy inkább talicskázzunk?
- Hogy kell talicskázni?
- Le kell hasalni a szőnyegre, én felemelem a lábaid, te pedig kinyomod magad és a kezeiden jársz, vagyis lépegetsz előre. Ehhez nagyon erősnek kell lenni. Kipróbáljuk?
- Igen!
- Hú, azt a mindenit, hogy te milyen erős, ügyes és gyors vagy! Nem győzöm utánad vinni a lábaid. Lackó álljunk meg!- mondta nevetve Márti.
Ott ültek egymás mellett a szőnyegen, mikor a kisfiú felugrott, odaszaladt a könyvespolchoz és levett egy mesekönyvet, majd Márti ölébe kucorgott és megkérte, hogy a kígyós mesét olvassa. Szöszi fejét az asszony vállára hajtotta úgy hallgatta a kedvenc meséjét.

Lassan szállingóztak a többiek is. Mesélj, mesélj, kérlelték a gyerekek. Hozzátok ide a könyveket és válasszatok, hogy ki melyiket szeretné. Ma Lacika lesz az első, akinek a kérését teljesítem, és ő lesz a csapatvezető is, aki átvezeti a csoportot a reggelizéshez. Képzeljétek el, hogy neki ma nagyon korán kellett felkelnie, álmos volt és fáradt és mégis olyan jól viselkedett, hogy büszke vagyok rá. Ezért is szeretném megjutalmazni őt.

Másnap reggel Lacika a szokásos időben érkezett az édesanyájával, aki beszélni akart Mártával. Kimentek az előtérbe, ahol Julika megkérdezte, hogy mi történt tegnap, mert a kisfia már hajnalban felkelt és arra kérte, hogy hadd menjen elsőnek az óvodába. Talán csak annyi, hogy barátok lettünk, válaszolta örömmel Márta.

Lacikát soha többé nem kellett átküldeni a nagycsoportosok közé. Nem mintha nem lett volna csintalan, nem húzta volna meg a lányok haját, nem döntötte volna le a mások által felépített várat, hanem azért, mert lehetett fegyelmezni, gyakorta elég volt csak ránézni, máskor pedig rászólni, de a fegyelmezéstől sokkal több volt a dicséret, amire igyekezett mindig rászolgálni.
6142
BoldogCsisz - 2020. február 04. 14:15:12

Kedves Rita!
Gratulálok!
Igen a szeretet útján több mindent elérhetünk!
Szeretettel: MarikaRose

6542
ritatothne - 2020. február 04. 13:01:50

Kedves Szabolcs!

Megtisztelő számomra, hogy ezt is olvastad, annak pedig kifejezetten örülük, hogy tetszéssel.

Szeretettel: RitaIn Love

6542
ritatothne - 2020. február 04. 12:58:09

Kedves Magdi!

Azt gondolom, hogy a felnőttnek kell megtalálni a hangot a gyermekkel. Nem elég azt mondani, hogy rossz és menjen át a másik csoportba. Persze, nem könnyű és talán nem is mindig sikerül, de nem szabad feladni. Minden szívhez van egy kis kulcs.

Szeretettel: RitaRose

2720
bigeszab - 2020. február 04. 12:39:31

Kedves Rita !Rose
Szeretem ezeket az óvodás történeteket. A nagyfiam óvodapedagógus és ő is gyakran örvendeztet meg hasonlókkal.
Szeretettel: Szabolcs

6191
Magdolna43 - 2020. február 04. 12:33:51

Kedves Rita!

Márta jó érzekkel megtalálta a közös hangot
Lacikával. Fegyelmezni, csak szeretettel lehet.
Sok szeretettel gratulalok,
Magdi

5536
HAdriana - 2020. február 04. 11:53:49

Jó írás, élvezettel olvastam!
Szeretettel: Adriana

6542
ritatothne - 2020. február 04. 08:55:38

Kedves Kitti,Tibor, Ági, Klári és Zsófi!

Köszönöm az olvasást és a kedves hozzászólásokat. Különösen Zsófi részletes kommentjét. Előny volt a kislétszámú csoport, valamint az, hogy Mártának nyugdíjasként már kellő tapasztalat volt. Természetesen a szeretet nélkülözhetetlen.

Szeretettel: RitaRoseRoseRoseRoseRose

2952
bruxinelli - 2020. február 04. 07:05:34

Kedves Rita !
Mint tudjuk az óvónők, pedagógusok, nevelők leterheltsége igen nagy. A gyermekek sem kivételek, részesei a rohanó életnek, pedig ők még kicsik, nagy törődést igényelnek. Mindegyik azt szeretné, ha külön-külön foglalkoznának vele. Jól látod a problémát. Lacika is másabb lett amiután a Klári külön foglalkozott vele. Lám mennyire megváltoztatta Lacikát a mese és a személyére szóló játék !
"-Hú azt a mindenit, hogy te milyen erős, ügyes és gyors vagy!"
ERŐS,ÜGYES,GYORS -- Lacika hamar megtanulta a jellemvonását-- koránkelő lett--igyekvő-- gyors lett--de ez csak a kezdet--
Nem folytatom, meglepő fordulat a pedagógia lélektanában.
Az eredmény létrejötte nem szidás, nem szigor, nem rákiabálás, nem hazug ígéret hangoztatása révén jött létre.
Egyszerűen csak puszta szeretet és emberismeret kellett és felismerni, hogy minden gyermekben ott van az egyénisége, az érdeklődése önmaga iránt, csak mederben kell tartani.
Kedvelem és tetszik a novellád.
Szeretettel grt.Zsófi.

6081
varonklari - 2020. február 04. 06:08:19

Kedves Rita! Márta néni nagyon bölcs asszony volt és birtokában volt két olyan dolognak, amit te is megemlítettél: "volt érzéke a gyerekekhez, szerette is őket"! Csakis igazán az tudja megtalálni a gyerekhez vezető utat, aki rendelkezik ezzel a képességgel. Ez az, amit nem lehet megtanulni!
Gratulálok szeretettel: KláriRose

6578
nagyagnes - 2020. február 04. 05:13:35

Szia Rita!

Jól kifejtetted, hogy a dícséret hasznosabb a szidásnál. Jóval győzd le a rosszat, tanítja a Biblia.
Szeretettel olvastalak.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.