Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Koncz Rózsa: A hang 1. rész
1944. Április harmadikán kezdték el bombázni Budapestet. A város romokban hevert. Az összes Duna hidat lebombázták, 1945 januárjában. Az emberek szörnyű félelmükben menekültek. Ilona és kislánya, éppen hazafelé tartott, amikor a Margithíd egy része összeomlott, mint a kártyavár. Kislánya Gitta, a híd alá szorult. Aki mindkét kezét a fülére szorította, szemét becsukta, és sikított, ahogy a száján kifért. Az összeomlott híd bezárta őt, elválasztotta édesanyjától, akikről később kiderült, hogy meghalt.
A kislány vacogva, fázva, koszosan tért magához, szólította édesanyját, de választ nem kapott. Egy kisfiú a hegedűjével maradt egyedül Gitta mellett. Beszélgetni kezdtek.
- Ki vagy, hogy hívnak?
- Gitta vagyok, és keresem anyukámat, fázok, éhes vagyok.
- Engem Janónak, hívnak és én is a szüleim keresem. Gyere, próbáljuk kimászni a romok alól, többet fogunk látni, tudom, hogy a szüleink is keresnek minket.
Janó a hegedűt kirakta egy lyukon, megpróbált utána menni. Hallotta, hogy a hegedű leesett. Szíve összeszorult, féltette kedves hangszerét.
Hangokat nem hallott, rájött, hogy egyedül vannak. Nagy nehezen a lyukat kiszélesítve, kiért a romok alól. Hasra feküdt úgy nyújtotta kezét Gittának. A kislány többször visszaesett, majd egyszer csak elérte Janó kezét, aki minden erejét összeszedve kihúzta Gittát. Kezüket, lábukat lehorzsolta a törmelék, de örültek annak, hogy kikerültek a romok alól. Sötétedett, a város üres, senki nem járt arra.
- Janó, éhes vagyok - szólt Gitta.
- Én is - sóhajtott Janó.
- Tudsz énekelni?
- Igen, tudok, játszd el a János vitézből a rózsalevél című dalt. Ugye el tudod játszani, mert én el tudom énekelni.
- Megpróbálom - mondta Janó. - Várj, előbb énekeld el!
Gitta hangja, mint a csodálatos égi csengő úgy csengett, „Hej rózsalevél, elvisz a szél…” - Próbáld Janó meg tudod csinálni.
Janó fogta hegedűjét, és ahogy tudta eljátszotta, Gitta hangja után.
- Most együtt - javasolta Gitta, akinek hangja az embereket kicsalogatta az utcára.
A hegedűszóra pár ember odament a gyerekekhez, és enni, inni valót vittek nekik.
- Testvérek vagytok?
Mindketten, mintha összebeszéltek volna bólintottak és mohón ették a száraz kenyeret.
A felnőttek be akarták vinni őket egy romos házba, de ők arra hivatkoztak, hogy várják szüleiket, tudják, hogy értük jönnek.
Esteledett, a két gyerek, visszabújt a rejtekhelyére, és a fáradságtól mindketten elaludtak. Fáztak, vacogtak, ám bíztak abban, hogy szüleik visszajönnek értük. Megbeszélték, hogy nem mennek sehova, várnak. Minden nap egy éneket tanultak meg játszani és énekelni, egymást tanították, remekül kijöttek egymással. Valóban, mintha csak testvérek lennének. Elhatározták, hogy kiteszik Janó kabátját, talán adnak pénzt vagy élelmet. Így ment hosszú hetekig. A rombolás megszűnt. Az emberek kezdték újjáépíteni a várost.
Egy reggel hangokat hallottak. Kimásztak, sok embert pillantottak meg. Idejét sem tudták, hogy mennyi időt töltöttek a romok alatt. Minden este, fáradtan feküdtek le, megdolgoztak hegedűszóért és a csodálatos hangért adott alamizsnáért. A hidat rendbe akarták hozni, újjá építeni, a gyerekeket, el akarták vinni intézetbe. Amikor megtudták, Janó fogta a hegedűjét, megfogta Gitta kezét, rohantak a rakparton végig. Egy romos házba futottak be. Találtak félig romos helyiséget, ami régen konyha lehetett, mert tányérok, poharak, edények sorakoztak a szekrényben. Jobban körülnéztek, a szobában ágy, ágyneművel tele. A villanyrezsón melegítettek vizet aztán mindketten megmosakodtak. Találtak ruhákat, igaz felnőtteknek valót. Felvették, mert fáztak, és bebújtak az ágyba, amit előre elkészítettek, kirázták az ágyneműt. Hideg volt, de ez a lakás úgy érezték, meleget áraszt. Éhesen ébredtek fel, megbeszélték, hogy kimennek az utcára, és új dalokat énekel Gitta, amit Janó tanított neki. Nevetségesen voltak felöltözve, Janón, egy férfinadrág, hosszából felhajtottak, a honaljáig ért a felső része azt a derekánál, megkötötte, és egy neki hatalmas kabátot talált, azt még magára vette. Nem fázott és a ruha tiszta volt. Gitta, szintén felnőtt női ruhában volt. Ezt találták, nincs más amit felvehetnének.

- Janó, ha tudsz nekem segíteni, akkor este kimosom a ruháinkat, hogy ne nézzünk így ki, mert kinevetnek minket.
- Szívesen segítek neked. Mondd csak Gitta, te hány éves vagy?
- Most idén kellene iskolába menni, hét éves vagyok. Te hány éves vagy Janó?
- Tizenegy, most mennék negyedikbe. Zeneiskolába járok, édesapám is zenész, a színházba játszanak, ő is hegedül mint én. Neked van testvéred Gitta?
- Nincs egyedül voltam az anyukámmal, mert édesapám meghalt, anyukám gyárban dolgozott.
Minden nap többet megtudtak egymásról. Délutánonként, kimentek és szórakoztatták az arra járókat, kaptak cipő, ruhát, ételt, és némi pénzt is. Ha valaki kérdezte tőlük, merre vannak a szülők, ők csak annyit válaszoltak, hogy este jönnek haza a munkából. Amikor esteledett akkor bementek a házba, takarítottak, mostak és maguk is tisztálkodtak. A kis pénzüket elrakták, hogy majd vesznek maguknak azt amire szükségük lesz. Nem költötték el.

- Janó, te nem láttad, hogy ez az ember tegnap is itt volt, és figyel minket?
- Nem, de majd figyelem én is, és meg kérdezem, mit akar. Az is lehet, hogy véletlenül van itt, vagy itt lakik valamerre. De koldus az biztos.
6482
rozsa koncz - 2020. február 04. 16:01:54

Szia Klárika!
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál.
Ölellek szeretettel. RózsaRose

6482
rozsa koncz - 2020. február 04. 16:00:34

Szia Ági!
Örömmel látlak nálam.
Szeretettel RózsaRose

6482
rozsa koncz - 2020. február 04. 15:59:31

Szia Kitti!
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Ölellek szeretettel. RózsaRose

6476
Siposne Marica - 2020. február 04. 13:35:47

Meseszerűen írod, várom a folytatást!

6081
varonklari - 2020. február 04. 06:02:46

Kedves Rózsa! A kor, melyben történeted játszódik sok mindenre enged következtetni. Érdeklődéssel várom Gitta és Janó sorsának alakulását. Szeretettel gratulálok: KláriRose

6578
nagyagnes - 2020. február 04. 05:03:50

Nagyon szép történet. Eddig ez a legmeghatóbb írásod: a két árva...
Nagyon szépen írtad: Gitta hangja, mint a csodálatos égi csengő úgy csengett.
De minden apró mozzanat szép benne, könnyszínű gyöngy.

5396
Kitti - 2020. február 03. 23:06:26

Izgalmas új sorozatodat élvezettel olvastam Rózsa! Várom a következő részt. Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.