Hornyák Jánosné: Búcsú
Az ősz árnyát borította a nyárra, a fáradt virágok avarszőnyegre hajtották szirmaikat. Október 1-jéhez kapcsolódott a falu búcsú ünnepe. A búcsú: vallási és egyházi értelemben, a templom vagy egyházközség védőszentjének, vagy a templom fölszentelésének emlékünnepe.
Erre otthon is nagytakarítással készült a lakosság. Meszeltek, tapasztottak, mázoltak, kerítést festettek, utcát és udvart sepertek, árkot tisztítottak. Ragyogott a külső, de ragyogott a belső is. Nemcsak a házban és ház körül volt tisztaság, hanem a lelkekben és szívekben is. Előző este a sötétben, megható volt a gyertyás, fáklyás körmenet a templom körül. Ilyenkor a falu elhunytjaira emlékeztek. Búcsú napjára gyönyörűen feldíszítették a templomot üde, főként fehér virágokkal. A bejáratot is csodás virágfüzérrel ékesítették. A hívek szépen felöltözve érkeztek. Régen szokás volt, hogy erre a napra külön varrattak, vagy varrtak ünnepi ruhát. Új cipőt vásároltak. A szentmise után körmenetet tartottak. A búcsúi szertartás miroválással ért véget. Kis proszforát, szentelt kenyérkét vett magához mindenki. Szokás volt néhány falatkát az otthon maradt beteg, idős családtag számára is vinni, hogy ő is részesedjen a szent kenyérből. Feljegyezték, hogy egy gyermeket a nyakába kötött proszforával védtek meg a mellét szívó nagy betegség ellen. Úgy mondták akkoriban, hogy a "nora" ellen. Szokás volt a hazavitt szentelt proszforát belekeverni az állatok eledelébe is. Az egyházi szertartás után, otthon még tovább folytatódott a búcsúi ünneplés. A vendégek gyalog, szekérrel érkeztek a faluba. Vászonterítővel, később hímzett terítővel szépen megterített asztal mellett a rokonok elfogyasztották a búcsúi ebédet. Szokás volt nagy létszámú rokonságot hívni erre a napra. Már napokkal előtte gondosan készült a háziasszony. Ünnepi menüből nem maradhatott ki a finom töltött tyúkhúsleves, csigatésztával. Ezt főtt hús (cimba), töltelék és töltött káposzta követte, majd sültek, pecsenyék és a rántott hús. Többféle sütemény, és torta került az ünnepi asztalra. Az asszonyokat saját készítésű édes pálinkával kínálták. Az édes pálinka úgy készült, hogy a meglévő erős, szilvapálinkához, kivonatot öntöttek. Ezt hívták "konty alá való"-nak. A férfiak erős pálinkát ittak, az ebéd végén pedig jó házi borocskát, melyet a gazda lopóval, frissen szívott a pincében. A gyerekeknek szörpöt vagy Bambit (üdítő) adtak. Cigányzenészek járták a falut, bementek a házakba, néhány dalt elhúztak, majd a háziak megkínálták őket, s persze pénzt is adtak nekik. A vendégeknek illet a házigazda gyermekeinek, illetve az otthon maradottaknak búcsúfiát vásárolni. A gyerekekkel a búcsúi sátrakhoz kisétáltak, hogy kis emléket vegyenek. Leginkább mézeskalácsszív, faszárú nyalóka, lufi, műanyag óra, bizsu lánc, gyűrű, simi labda volt kapható. A simi labda fűrészporral volt megtöltve, és díszes, fényes papírba csomagolták. Vékony gumival le-fel lehetett húzgálni. Volt ilyenkor a faluban céllövölde és körhinta (ringlispíl) is. A vendégek sötétedésig együtt beszélgettek, ünnepeltek. Szekérrel mentek haza. Régen a nagyobb távolságból is, még gyalog is eljöttek a meghívott vendégek. A háziak bőven csomagoltak kóstolót. A fiatalok este búcsúi bálba mentek. Kultúrotthonokban rendezték meg. A legények gyakran összekaptak egy-egy szép leányon. Sajnos nem volt ritka jelenség a verekedés sem. A kíváncsi falusi asszonyok körbe leültek és szemmel tartották a fiatalokat. Pletykáltak, ki-kivel táncol. Régen a búcsúi bál a párválasztás nagy lehetősége volt a falvakban. Ilyenkor a környék fiúi is eljöttek.
Ma is van búcsúi szertartás, de a hozzá kapcsolódó szokások már-már teljesen elhomályosodtak. Szüleim sokáig egy kis faluban neveltek, oktattak, szolgáltak. Sajnos két éve elvesztettem őket. Akarva akaratlanul feltörnek az emlékek. Azóta csendben ringatózom az emlékek csónakján. A homályos ködfátyolon keresztül múltidéző percek peregnek. Ezt senki ki nem radírozhatja. Életajtómon most gyakran kopogtat a múlt. Szólítanak a szülők, bár hangjuk oly' távoli. Igen, megkondítom az emlékharangom. A fájó emlékeket szeretném víztükörre írni, hogy szerteússzanak, még a kedveseket márványba vésném, hogy örökre megmaradjanak. Ma is érzem szüleim óvó kezének melegét. Hallom hangjuk bársonyos selymét. Látom égszínkék szemük fényét. Múltbeli képek, események barangolnak a feledés erdejében, de mégis sokszor bekopogtatnak szívem ajtaján. Sok-sok apró hétköznapi csoda tapad oda a gyermekkorban. Igen, az emlékek nagyon mély gyökeret eresztenek a szív földjében. Éltetnek addig, amíg csak őröl a malom, és táplál az élet forrása. Az emlékek kútjából újra és újra meríthetünk.
6142
BoldogCsisz - 2020. február 04. 13:31:28

Kedves Rita!
Köszönöm, hogy olvastad a búcsúról szóló írásomat. Igen, ma is van búcsú, de mint ahogy írtam, a köré font szokások, hagyományok már elhalványultak.
Örülök, ha velem együtt Te is emlékeztél a régi szép időkre!
Szeretettel: MarikaRose

6142
BoldogCsisz - 2020. február 04. 13:27:37

Kedves Klári!
Nagyon örülök, hogy olvastad a búcsúról szóló írásomat. Igen, ez egy visszaemlékezés.
Köszönöm kedves hozzászólásodat!
Szeretettel: MarikaRose

6142
BoldogCsisz - 2020. február 04. 13:25:43

Kedves Kitti!
Örülök, ha sikerült a régi búcsúk hangulatát idehoznom.
Köszönöm kedves hozzászólásodat!
Szeretettel: MarikaRose

6542
ritatothne - 2020. február 04. 10:19:38

Nagyon szépen, olvasmányos megírt műved örömmel olvastam. Nálunk is volt búcsú, sőt még most is van, de már más, mint korábban.

Veled együtt emlékeztem a régmúlt időkre.

Szeretettel: RitaRose

6081
varonklari - 2020. február 04. 05:57:42

Magam is nagy szeretettel őrizgetem azokat a szokásokat, hagyományokat, melyek rám maradtak.
Bizony, mikor az ember elveszíti a szüleit, akkor felerősödnek a régi emlékképek, melyek oly szépek és bármikor "felidézhetők", hisz bennünk élnek.
Gratulálok szeretettel: KláriRose

5396
Kitti - 2020. február 03. 23:09:09

Jó volt a Búcsú ünnepi eseményeiről, szokásairól olvasni. Nagyon régen volt benne részem vidéken. Egy festett fakanalat még most is őrizgetek az óta.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.