Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Hornyák Jánosné: Búcsú
Az ősz árnyát borította a nyárra, a fáradt virágok avarszőnyegre hajtották szirmaikat. Október 1-jéhez kapcsolódott a falu búcsú ünnepe. A búcsú: vallási és egyházi értelemben, a templom vagy egyházközség védőszentjének, vagy a templom fölszentelésének emlékünnepe.
Erre otthon is nagytakarítással készült a lakosság. Meszeltek, tapasztottak, mázoltak, kerítést festettek, utcát és udvart sepertek, árkot tisztítottak. Ragyogott a külső, de ragyogott a belső is. Nemcsak a házban és ház körül volt tisztaság, hanem a lelkekben és szívekben is. Előző este a sötétben, megható volt a gyertyás, fáklyás körmenet a templom körül. Ilyenkor a falu elhunytjaira emlékeztek. Búcsú napjára gyönyörűen feldíszítették a templomot üde, főként fehér virágokkal. A bejáratot is csodás virágfüzérrel ékesítették. A hívek szépen felöltözve érkeztek. Régen szokás volt, hogy erre a napra külön varrattak, vagy varrtak ünnepi ruhát. Új cipőt vásároltak. A szentmise után körmenetet tartottak. A búcsúi szertartás miroválással ért véget. Kis proszforát, szentelt kenyérkét vett magához mindenki. Szokás volt néhány falatkát az otthon maradt beteg, idős családtag számára is vinni, hogy ő is részesedjen a szent kenyérből. Feljegyezték, hogy egy gyermeket a nyakába kötött proszforával védtek meg a mellét szívó nagy betegség ellen. Úgy mondták akkoriban, hogy a "nora" ellen. Szokás volt a hazavitt szentelt proszforát belekeverni az állatok eledelébe is. Az egyházi szertartás után, otthon még tovább folytatódott a búcsúi ünneplés. A vendégek gyalog, szekérrel érkeztek a faluba. Vászonterítővel, később hímzett terítővel szépen megterített asztal mellett a rokonok elfogyasztották a búcsúi ebédet. Szokás volt nagy létszámú rokonságot hívni erre a napra. Már napokkal előtte gondosan készült a háziasszony. Ünnepi menüből nem maradhatott ki a finom töltött tyúkhúsleves, csigatésztával. Ezt főtt hús (cimba), töltelék és töltött káposzta követte, majd sültek, pecsenyék és a rántott hús. Többféle sütemény, és torta került az ünnepi asztalra. Az asszonyokat saját készítésű édes pálinkával kínálták. Az édes pálinka úgy készült, hogy a meglévő erős, szilvapálinkához, kivonatot öntöttek. Ezt hívták "konty alá való"-nak. A férfiak erős pálinkát ittak, az ebéd végén pedig jó házi borocskát, melyet a gazda lopóval, frissen szívott a pincében. A gyerekeknek szörpöt vagy Bambit (üdítő) adtak. Cigányzenészek járták a falut, bementek a házakba, néhány dalt elhúztak, majd a háziak megkínálták őket, s persze pénzt is adtak nekik. A vendégeknek illet a házigazda gyermekeinek, illetve az otthon maradottaknak búcsúfiát vásárolni. A gyerekekkel a búcsúi sátrakhoz kisétáltak, hogy kis emléket vegyenek. Leginkább mézeskalácsszív, faszárú nyalóka, lufi, műanyag óra, bizsu lánc, gyűrű, simi labda volt kapható. A simi labda fűrészporral volt megtöltve, és díszes, fényes papírba csomagolták. Vékony gumival le-fel lehetett húzgálni. Volt ilyenkor a faluban céllövölde és körhinta (ringlispíl) is. A vendégek sötétedésig együtt beszélgettek, ünnepeltek. Szekérrel mentek haza. Régen a nagyobb távolságból is, még gyalog is eljöttek a meghívott vendégek. A háziak bőven csomagoltak kóstolót. A fiatalok este búcsúi bálba mentek. Kultúrotthonokban rendezték meg. A legények gyakran összekaptak egy-egy szép leányon. Sajnos nem volt ritka jelenség a verekedés sem. A kíváncsi falusi asszonyok körbe leültek és szemmel tartották a fiatalokat. Pletykáltak, ki-kivel táncol. Régen a búcsúi bál a párválasztás nagy lehetősége volt a falvakban. Ilyenkor a környék fiúi is eljöttek.
Ma is van búcsúi szertartás, de a hozzá kapcsolódó szokások már-már teljesen elhomályosodtak. Szüleim sokáig egy kis faluban neveltek, oktattak, szolgáltak. Sajnos két éve elvesztettem őket. Akarva akaratlanul feltörnek az emlékek. Azóta csendben ringatózom az emlékek csónakján. A homályos ködfátyolon keresztül múltidéző percek peregnek. Ezt senki ki nem radírozhatja. Életajtómon most gyakran kopogtat a múlt. Szólítanak a szülők, bár hangjuk oly' távoli. Igen, megkondítom az emlékharangom. A fájó emlékeket szeretném víztükörre írni, hogy szerteússzanak, még a kedveseket márványba vésném, hogy örökre megmaradjanak. Ma is érzem szüleim óvó kezének melegét. Hallom hangjuk bársonyos selymét. Látom égszínkék szemük fényét. Múltbeli képek, események barangolnak a feledés erdejében, de mégis sokszor bekopogtatnak szívem ajtaján. Sok-sok apró hétköznapi csoda tapad oda a gyermekkorban. Igen, az emlékek nagyon mély gyökeret eresztenek a szív földjében. Éltetnek addig, amíg csak őröl a malom, és táplál az élet forrása. Az emlékek kútjából újra és újra meríthetünk.
6142
BoldogCsisz - 2020. március 04. 06:08:12

Kedves Ági!
Köszönöm, hogy ilyen szépeket írtál a búcsú hozzászólásában. Örülök, hogy Te is tudod, hogy mit takar a "búcsú" szó. Azért is kezdtem az egyházi dolgokkal az elején. Sajnos ezt nem mindenki tudja!
Szeretettel: Marika

6578
nagyagnes - 2020. március 03. 21:20:56

Szépen mesélted el. De a szokásokon kívül az Istenre is gondolj, kérlek, hiszen az egész búcsúünnepség őmiatta van, őérte. Ő az, aki rád figyel, hidd el, mert a szokások, hagyományok csak kellékek, a fő: Isten, hogy ő uralja életed, csak így mehetsz elébe egykoron. Egész életünk a vele való találkozásra készülés. A nagy találkozásra, Kedves Marika!

6142
BoldogCsisz - 2020. február 05. 10:29:18

Kedves Éva!
Köszönöm nagyon szép hozzászólásodat!
Szeretettel: Marika

6643
szikra60 - 2020. február 04. 19:26:19

Kedves Marika! Bizony sokat változott a világ, nem egészen egy emberöltő alatt. Ha arra gondolok, gyermekkoromban mi is imádtuk a Búcsút, s bár vidéken még él a szokás, teljesen értéktelen lomhalmazzá, bóvli piaccá nőtte ki magát. (Nálunk így van.) A lényeg minden esetben a család összetartása volt, ma már ez sem fontos. (Tisztelet a kivételeknek.) Szépen összefogtad, gratulálok. Éva

6142
BoldogCsisz - 2020. február 04. 15:32:53

Kedves Kata!
Köszönöm kedves hozzászólásodat. Így igaz, régen ennek a napnak igazi varázsa volt!
Szeretettel: MarikaRose

6266
Katinkakata - 2020. február 04. 15:11:57

Azoknak a régi falusi búcsúknak még volt varázsa, hangulata. A gyerekek sem voltak elhalmozva játékkal, ezért várták oly nagyon a búcsút. A sátraknál kaphattak búcsúfiát, simi labdát, lufit mi is szoktunk kapni. Élmény volt olvasni hagyományőrző írásodat, melyhez szeretettel gratulálok. RoseKata

6142
BoldogCsisz - 2020. február 04. 15:10:43

Kedves Magdi!
Köszönöm kedves hozzászólásodat!
Szeretettel: Marika

6191
Magdolna43 - 2020. február 04. 14:55:50

Kedves Marika!

Nagyon szépen megírt emlekező írásoddal egy kiceit visszavittél a múltba. A búcsúnak a falvakban nagy jelentősége volt.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

6142
BoldogCsisz - 2020. február 04. 14:34:10

Kedves Adriana!
Köszönöm, hogy olvastad a búcsúi írásomat!
Üdv: Marika

5536
HAdriana - 2020. február 04. 14:29:16

Élvezettel olvastam írásodat, már csak azért is, mert nekem nem nagyon volt benne részem. Köszönöm az ízelítőt.
Szeretettel: Adriana

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.