Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Koncz Rózsa: A hang 2.
Már alig láttak a gyerekek, besötétedett.
- Még egy dalt szeretnék elénekelni - mondta, Gitta. - Mi legyen az?
- A Csárdás királynőből.
- Rendben, akkor most kezdheted is.
A hegedűszó bejárta az egész környéket, de amit Gitta produkált, leírhatatlan volt. Olyan hangon énekelt, hogy beleborsózott a bőre annak, aki ott állt a sötétben, hidegben, csak azért, hogy hallgassa ezt a csodásan csilingelő hangot. Vízhangzott az egész rakpart, ennek a kicsi lánynak a hangja megállította az arra felé haladókat. Csodálkoztak, mondogatták egymásnak, hogy ezzel a hanggal, még színházba is felléphet. Gyerekhangnál, nincs csodálatosabb, jegyezték meg, néhányan helyeseltek, és elismerően néztek a kislányra.
Gitta hangja az egekig ért. Könnyekig meghatódott a hallgatóság.
Valaki Janó kabátjára odadobott egy kottát.
Gitta nem tudott kottát olvasni, de hegedű után tudott énekelni. Így Janóra várt a feladat, tanítani Gittát. Aztán lassan belejött, és kezdte a kottát felismerni. A dal, amit most énekelt, az is a kottában volt.
Sokan összegyűltek, ennyi pénzt még nem kaptak egy este sem. Fáradtan mentek be a kis fészkükbe, ahol egész jól érezték magukat. Mindennap takarítottak, a pénzhez hozzá sem nyúltak, csak tettek hozzá.
- Gitta, ma megszámoljuk a pénzünket. Gyere, hozz egy zsebkendőt a szekrényből, abba bele számoljuk, és ha megtudjuk mennyi, akkor a zsebkendőbe belekötjük, és nem hullik szét.
Gitta felhajtotta szoknyáját, belerakta, megrázta, csörrentette, a pénzt.
- Nézd csak, majdnem tele van a szoknyám. Mit veszünk?
- Ruhát, cipőt, és enni valót.
- Jól van Janó, akkor számoljunk, én az egyforma pénzeket egy csomóba rakom, te pedig számold.
Janó kezdte számolni, nagyon örültek, amikor megtudták, hogy százötven forintot összeénekeltek, hegedültek.
- Holnap elmegyek friss zsemlét venni a KÖZÉRT-be, te addig takaríts össze!
- Nem, szeretnék takarítani, én veled szeretnék menni.
Az ajtót nem lehetett bezárni, félig nyitva maradt.
- Siessünk, Gitta! - sürgette, a lányt. Ma nagyon finom élelmünk lesz, friss ropogós kifli és kakaó. Vacsorára pedig kenyér és szalámi. Nagyon régen jutottunk ilyen fenséges ételekhez.
Ballagtak az utcán, a szemben ülő férfi figyelt, amikor már nem látta őket, beosont a kis lakásba, amit el tudott vinni elvitte, közte a pénzes zsebkendőt is.
Vidáman jöttek haza, ám amikor meglátták a szétdobált ruhákat, edényeket, sírva fakadtak.
- Gitta, kiraboltak minket!
- Tudom, hogy ki volt, az ember, aki minden este figyelt bennünket, látod most nincs itt, ő volt az biztosan!
Janó kiszaladt az utcára és kereste szemeivel az embert, de nem látta sehol, mozgás sem volt.
Éppen lefekvéshez készülődtek, amikor hallották, hogy valaki a kis résen be akar jönni. A vér meghűlt ereikben, az ember volt a túloldalról. Gúnyosan röhögött, ruhája rongyos, cipője talpa lejött, nadrágja hatalmas, biztos, hogy nem az övé volt, lógott rajta. Ivott is, részeg volt.
Janó kiugrott az ágyból és nekiment, elkezdte rúgni, csípni, Gitta is odament segített Janónak. A férfi erősebb volt mindkettőjüknél, feltette őket az asztalra, és beszélni kezdett.
- Elvitetlek titeket az árvaházba, már érdeklődnek felőletek, elmondtam, hogy csak ketten vagytok. Egy esetben nem vitetlek el benneteket, ha a pénzt, amit kerestek, nekem adjátok.
- Janó, most mit csináljuk, én nem akarok intézetbe menni!
- Én sem. Akkor most menjen ki, mert beszélgetni szeretnénk.
A férfi visszaszólt, hogy fél órát ad, és kiment.

A két gyerek, halkan beszélgetett a konyhában, hogy ne hallja meg látogatójuk, mit okoskodnak ki.
- Gitta, elmegyünk innen, ha elmegy az ember, akkor összepakolunk, tovább állunk. Nevezzük el az embert Tóninak.
Visszamentek a szobába, és látták, hogy Tóni elaludt. Csendesen elkezdték összeszedni a szegényes kis holmijukat. Mindketten berakták nagy kendőbe, amit összekötöttek, hátukra rakták és futottak csomagjaikkal a sötét városba.
- Janó, hol a hegedű, ott hagytad?
Janót kiverte a víz.
- Igen, ott maradt.
Gitta ráült a csomagokra, Janó visszament a hegedűért. Tóni horkolt és jó nagyokat fújt. Az elkobzott pénzen italt vett és mind megitta, az egész üveggel.
Nagy csendben, halkan, Janó végig osont a konyhában, felkapta hegedűjét, és futott, ahogy a lába bírta. Végre odaért a csomagokhoz, Gittát nem találta!
- Gitta, Gitta! - kiáltotta, de választ nem kapott.
Leült a rakpartra és hullottak a könnyei.
- Mihez kezdek most? Nem akarok Gitta nélkül lenni. Nincs senki más, se rokon, se ismerős, magamra maradtam. Most hogyan tovább?
Hirtelen Gitta hangját hallotta.
- Janó gyere! Itt vagyok! Körülnéztem, hogy van-e olyan lakás, ahova beköltözhetnénk, de sajnos nincs. Az újjáépítés jól haladt előre, itt nem maradhatunk. Menjünk át Budára, menjünk fel a várba, ott kevesebb a tolvaj és koldus. Azzal elindultak a híd felé. Sokáig mentek, mire a várhoz értek, nagyon elfáradtak.
- Gyere, csináljuk helyet a templom oldalában, ahova majd reggel odasüt a nap, nem fázzunk.
A batyura ráfeküdtek a nagy kendővel betakarták magukat. Pillanatok alatt elaludtak.

Reggel egy pap, aki a reggeli misét tartotta, felfedezte a két gyereket. Felébresztette őket, kérdezte, hogy kerültek ide. A két gyerek elmondott nagyjából mindent.
- Mise után gyertek be a parókiára, majd ott megbeszéljük, hogyan tovább.
A gyerekek várták a papot, a mise végeztével, kézen fogta őket, és bementek a parókiára a konyhába. A nénit, Joli néninek hívták, aki szakácsnő volt, megetette őket, majd mindkettőnek fürödni kellett, és másik ruhát venni. Hajat mostak, tűzhely mellett szárították. Végre emberez méltó körülmények között voltak. Csak szüleik nagyon hiányoztak, nagyon ritkán beszéltek róluk, ám a szívükben ott éltek velük. Mindeneste beszélgettek velük, elmondták milyen napjuk volt.
- Egyetek, aztán ha pihentetek beszélgetünk.
A riadt, gyerekek, majdnem egész nap aludtak, meleg szobában, tisztán, jól lakva. Idejét sem tudták, hogy mikor adatott meg nekik ez a kényelem, és ennyi étel. Délután, a pap magához hívatta őket, és elkezdődött a nagy beszélgetés. Elmondtak mindent, ami történt velük, már belenyugodtak, hogy nekik így kell élni. A papnak elmondták, hogy nem testvérek, és hogyan találkoztak. A pap megígérte, hogy szüleik után érdeklődik, lehet, hogy élnek és keresik mindkettőjüket. Ferenc atya, mert így hívták a papot, nyugtatta őket és ígérte, megoldást keres. Joli néni, nagyon finomat főzött, alig tudták abbahagyni az evést. Aztán Ferenc atya elment misét tartani, a gyerekek összeszedték magukat, jóllakva, tisztán, elindultak, kis előadást tartani.

A főtéren sok ember, aki misére igyekezett.
Janó előszedte hegedűjét és a János vitézből emelt ki kottát, amit Gitta remekül megtanult. Ahogy elkezdett énekelni, még a légy zümmögését is lehetett hallani. Olyan szerényen szeretettel énekelt Gitta, hogy mindenki könnyezett. Hangja felszállt az angyalokig, akik bíztatták, és énekeltek vele együtt. Ilyen csodálatos hangot, még ők sem hallottak.

Az emberek, akik körül állták őket, gazdagoknak, tanultaknak, zene és ének területén ismerősök voltak, ajánlottak Gittának és Janónak kottákat. Biztos, hogy van házuk is. Vagy itt kaptak olyan lakást, amelyet gyorsan felújítottak.
A templomból kifelé jövet, mindenki megállt, hallgatták a kislány csodálatos hangját. Ferenc atya is csatlakozott, a nézőkhöz, elámult, hogy ez a két gyerek milyen művészien játszik és énekel. Annyit mondott nekik, ha befejezték menjenek a parókiára. Nagyon sok pénzt összeszedtek. Örültek, nevettek, elégedetten tartottak a parókia felé. A kis koncert után, mindig tapsvihar kísérte őket. A siker hívogatta, bíztatta őket, hogy énekeljen, hegedüljön a két kis művész.
Janó, még soha nem hallotta Gittát nevetni.
- Ugyanúgy csilingel kacagásod, mint mikor énekelsz, nagyon tehetséges vagy Gitta, és szép is.!
Gitta szégyenkedve lehajtotta a fejét.
- Te is csodára vagy képes hegedűjátékoddal, és nagyon jóképű vagy. - Ám nem mert Janó szemébe nézni.

Ferenc atya, várta őket, az ajtóban állt.
- Gyertek művészek, csodálatos előadást tartottatok ma. Mindenkinek elállt a lélegzete. Arra szeretnélek kérni titeket, hogy ne az utcán játszatok, hanem a templomban, tanuljatok meg templomi énekeket, adok kottákat és szövegeket. Cserében itt lakhattok a parókián. Joli néni mos és főz rátok, ti meg segítettek a ház körüli munkában.
A gyerekek összenéztek, Janó bólintott
- Rendben van.

Este azért kiszöktek, és újabb csodálatos előadást tartottak. A nézők között voltak művészemberek is, nagy figyelemmel hallgatták, a két gyereknek művészien előadott énekét, és a hegedűt.

Ferenc atya tudta nélkül, nem mehetnek ki az utcára. És ha nem engedi őket játszani, énekelni? Gondolkodtak azon, hogy tovább állnak.
6482
rozsa koncz - 2020. február 08. 20:32:17

Szia Kata!
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál. Ölellek szeretettel RózsaRose

5396
Kitti - 2020. február 07. 09:32:49

Nagy örömmel olvastam ezt a részt is, és várom a következőt.Rose

6542
ritatothne - 2020. február 07. 09:09:43

Kedves Rózsa!

Ez a rész is bővölködött izgalomban. Borzalmas, hogy olyan ember nézte ki őket, aki meglopta és arra akarta rávenni a gyerekeket, hogy ingyen dolgozzanak. Még jó, hogy mást nem tett velük. Igen, a parókián jó helyen lennének, de már ott van bennük a szabadság és a siker utáni vágy. Eleve nem átlagos gyerekek, akik a biztonságra törekednének. Tartok tőle, hogy odébb állnak.

Szeretettel: RitaRose

6266
Katinkakata - 2020. február 06. 21:43:19

Szia Rózsa! Úgy tűnik megoldódna a gyerekek sorsa, ha maradnának a plébánián. Kíváncsian várom a következő részt. SzeretettelRoseKata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.