Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Hornyák Jánosné: Decemberi emlékek
Decemberi emlékek
Decemberben, amikor a tél már sok-sok tűfogával marcangolta a földet, Szent Miklós napjának előestéjén a falu apraja, nagyja ünnepélyre igyekezett az iskola épületébe. A Mikulásnak minden gyerek kedveskedett valami kis előadással. Én sokszor énekeltem, szavaltam. Cserébe megkaptuk a várva várt csomagot, persze személyre szóló jó tanácsokkal. Mindig ámultam, hogy honnan tudja az én ügyes-bajos dolgaimat a Mikulás. Külön kis meglepetés is várt bennünket. Na, ezzel egyszer nagyon megjártam. Édesapám, édesanyám éjszaka, mikor már azt hitték, hogy elaludtam és Tündérországban álmodom - festegetni kezdték a meglepetéseket. Én kinyitottam a szemem, s nem értettem, hogy miért van tele az egész szoba ezekkel a festett Mikulásokkal, dobozokkal. Aztán, amikor az ünnepélyre került a sor, ugyanolyan ajándékot kaptam. Mit váltott ki ez bennem? Durcáskodtam, nem tudtam örülni neki. Igen, ekkor ért véget az álmodozó gyermekkor, a Mikulás varázsa! Másnap, december 6-án a templomban is volt Istentisztelet, ahol lelkesen énekelték: "Óh, aki Szent Miklóst szereti..."
Másik nagy-nagy ünnep e hónapban, a Karácsony. A nehézségek ellenére, szívet melengető szép emlékek villannak fel lelki szemeim előtt. Karácsony-tündér megsuhintotta varázspálcáját, s hó-csipkés szoknyában elérkezett a Karácsonyt megelőző nap, azaz Karácsony viliája. Kora délután piros arcú gyermekek sokasága járt házról házra. Minden családhoz betértek, karácsonyi éneket énekeltek, azaz kántáltak. Édesapám gondosan előkészítette egy dobozba a pénzt, amit a kántáló gyermekeknek adtunk. No, ne gondoljunk hatalmas összegekre! 1-2 Ft-nak akkor nagyon örültek. Emlékszem, nekem ilyenkor délután mindig hajvágásra kellett mennem. Persze, jó messze lakott a néni, akihez küldtek. Igazából sokáig nem értettem, hogy miért pont akkor kellett hajat vágatnom. Most már tudom! Akkor jött meg a Jézuska! A faluban még több helyen az én gyermekkoromban olyan karácsonyfa volt, melyet a mennyezetről lógattak be. Szaloncukor nem igazán volt rajta. Alma, dió, bobajka díszítette. Apropó bobajka! Karácsonyi vacsorára mi is mindig mákos bobajkát ettünk. Egy almát felvágtunk annyifelé, ahányan voltunk a családban. Ahogyan ezek a gerezdek összeillenek, úgy tartsanak egybe a családtagok is! A Mennyből az angyal után egy rövid közös imádkozás, s jött a várva várt ajándékbontás. Legtöbbször megkaptam azt, amit lerajzoltam előzőleg a Jézuskának küldött levélben. Ezen az estén a meghittség uralkodott. Sohasem fogom elfelejteni a gyermekkori karácsonyokat. Édesanyám sokat mesélt ilyenkor arról, hogyan telt nekik el a Szenteste. Pl. 1944-ben, a háború idején, cukorrépa melaszból készítettek "cukorkát". - Mi pedig ittuk-ittuk szüleink visszaemlékező szavait, játszottunk, beszélgettünk. Szenteste sötétedés után, mikor a Hold ezüst almáit dobálta a földre, a fiatalok (tizen-, huszonévesek) jártak kántálni. Betértek minden házba: Szabad-e az Urat dicsérni? kérdéssel. Csodás karácsonyi énekeket énekeltek. "Fel nagy örömre, ma született, aki után a Föld epedett." Mivel Szenteste böjtöltek, dióval, mandulával, almával, pattogatott kukoricával kínálták a kántálókat. Úgy osztották be az időt, hogy a kántálás éjfél előtt érjen véget. Onnan indultak csikorgó hóban, egyszerre, az éjféli misére. Karácsony első napján minden család szigorúan együtt töltötte az ünnepet. Elrejtőztünk a karácsony békés fényei mögé. Ilyenkor Betlehemesek járták a falut. Más községből jöttek. Volt egy öreg nagy bundában, aki elég ijesztőnek volt felöltözve. Mellette a pásztorok, vittek egy kis fából készült Betlehemet. Az otthonokban regölés szerűen elmondták a karácsonyi örömhírt, s jókívánságokat. A háziaknak természetesen illet megvendégelni a Betlehemeseket. A családok vendégségbe csak Karácsony 2. napján mentek. Ilyenkor látogatták meg a rokonokat. Milyen csodálatos is a Karácsony! A szürke, unott hétköznapokba fényt varázsol. Édesapám mindig érzékeltette, hogy igazán akkor kezdődik a mi dolgunk, amikor elhalványodnak a karácsonyi fények, amikor elcsendesednek az angyalok. A mi feladatunk, hogy a hétköznapokban is tudjunk vigasztalni szomorkodókat, tudjunk betegeket gyógyítani, elesetteket felemelni.
Az ünnepi pillanatok lehetőséget adnak arra, hogy összehangoljuk a múltat a jövővel. Sorolhatnám még az emlékek sorát, melyből értékeket, hagyományokat ismerhetek meg. Vannak olyan távoli emlékek, amelyek sokáig szunnyadtak az idő ködében, de aztán felbukkannak, mint az óceánokban a sziklák, jéghegyek. Mélyre kell szállnom a gyermekkori emlékek felkutatásához, mint amilyen mélyre merülnek a gyöngyhalászok. De megéri! Ezek az emlékek összekötnek családokkal, szüleinkkel. Nem csak a múltról szólnak, de meghatározzák a jövőt is. Lehet, hogy a régi események idővel elhalványulnak, de a csodás érzést életünk végéig szívünkben őrizzük.
5396
Kitti - 2020. február 07. 10:37:11

Tetszett a történeted. Mi babájkának hívjuk a mákos-gubát. Smile A regölés pedig hatalmas élmény tud lenni. Ej, de régen láttam már!...
Rose

6542
ritatothne - 2020. február 07. 09:36:36

Kedves Marika!

Csodaszép karácsonyi történeted érdeklődéssel és örömmel olvastam.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.