Vilhelem Margareta: Apassionata--3.része----utolsó
Egy délután Máté nem maradt otthon. Sanyi azonban zavartalanul
bejutott a szobába. Már sötét volt, amikor Máté hazaérkezett és
beszédet hallott szobájából. Óvatosan nyitotta meg az ajtót. Ott állt mindennapos vendége a tükör előtt élénken hadonászva. Bal karjával köröket írt a levegőbe, s bozontos szemöldökét magasra húzta

A szobában rajta kívül senki sem volt.
Máté nem lépett be, hanem halkan behúzta az
ajtót és a néniékhez ment. Varróné és Öcsi pisszegve fogadták s mutogattak szobája ajtaja felé.
Máté intett, hogy tudja. Így aztán mindhárman
csendben maradtak és hallgatták Sanyi szavalatát. Semmit sem
lehetett érteni, mert csak összefüggéstelen szavakat kiabált, patetikus hangon.
Aztán körülbelül egy negyedóra múlva elhallgatott. Léptek
hallatszottak a szobából.
Elment. A néniék még mindig csendben ültek.
Egyikük sem kacagott, inkább mindenkinek félelem ült szemében.

- Mit jelentsen ez? - szólalt meg Máté
- Félek, az anyja sorsára jut a szerencsétlen - mondta Varró néni.

Aztán megint hallgattak.
Másnap délelőtt az öreg Feri bácsi jött le az emeletről Mátéhoz
- Édes fiam, olyan hálás vagyok magának- kezdte beszédét.
- Hát azt miért, bácsi kérem?
- O, lelkem, hát hogyne volnék, az én egyetlen Sanyikám, amióta
ide jár, egész megváltozott. Köszönöm lelkem, hogy engedi gyakorolni, lám most nem fekszik egész nap, megjött az étvágya is, olyan mozgékony lett és Istenem, a tegnap este azt mondta, hogy még állást is vállalna.


Ezt nem engedem, minek fárassza magát, de maga az akarat, o lelkem.
Az utóbbi években sokszor hetekig fel sem kelt, csak feküdt
és szomorkodott. Nagyon hálás vagyok, igazán nagyon hálás vagyok - s magához ölelte a fiút és arcon csókolta.

Zavartan mosolygott Máté de nem tudott megszólalni, csak amikor
az öreg kifelé tartott, akkor nyögte:
- Bármikor szívesen látom az ifjú Csomós urat. Igazán gyönyörűség hallgatni!

A tükörről persze nem szólt.
- Igen, igen, Sanyika olyan ügyes fiú - motyogta az öreg és
kilépett az udvarra.
A vendég pedig mindennap beállított.
December közepe lehetett, amikor egy délelőtt Varró néni "országos takarítást" rendezett Máté szobájában
Az ügyetlen bejárónő a kefeseprű hosszú nyelével nem tudni hogy, de beverte a dívány tükrét.

Pozdorjává tört a metszett tükör s széthullott a szoba parkettjére, meg a dívány zöld bársonyára
Csak a kopasz, festetlen deszka éktelenkedett helyében.

Varró néni és Máté jelentőségteljesen nézett össze.
- Mi lesz most?
Feszült izgalommal várták a délutáni látogatót.
-A néni Öcsivel az ajtóhoz húzott két széket s oda telepedtek le, hogy jobban hallhassák a hatást.

A rendes időben Sanyika meg is érkezett. Boldogan mosolygott,
hosszasan fogta Maté kezét és leült a zongorához. Maté lábujjhegyen osont a díványhoz.
Sanyi gyönyörűen játszott. Olyan mesterien
adta elő az Apassionatat, hogy Maté meg is feledkezett a tükörről.
Amikor befejezte és felállt, Maté is magához tért, de szíve hangosan kalapált.
Sanyi lehajtott fejjel közeledett a díványhoz, megállott az ülő
fiú előtt s hozzákezdett beszédéhez, merően nézett Matéra, aztán felpillantott a tükörre.
Ebben a pillanatban visszatántorgott, karját hátra
vetette és mintegy megsebzett állatnak, melléből hangos horkanás tört elő.
Halálsápadtan állt egy darabig, aztán egész testében remegni kezdett, összecsuklott.
Ráesett egy fotelre s borzos fejét mellére hullatta.
Nemsokára felugrott, rémülten körülnézett és kifutott a szobából. Maté szintén felpattant a díványról s rohant az ablakhoz. Sanyi akkor már az udvaron loholt.


Sötét este volt már, mikor az öreg Feri bácsi bekopogott Varrónéhoz.
Kereste a fiát.
Varróné elámult. Hát nincs odahaza? - kérdezte rémülten s hol Matéra, hol a fiára nézett.

- Jaj Istenem - nyöszörgött az öreg - s köszönés nélkül kitipegett

Maté csak napok múlva tudta meg "kollégája" sorsát. A főtéren,
fényes üvegű tükrös kirakat előtt fogta le két rendőr: ott is a egy láthatatlan zenekart vezényelt hangosan irányítva a láthatatlan zenekart!
Hatalmas tömeg állt körülötte ,amíg a rendőrök elvitték.

[Vége]
5396
Kitti - 2020. február 07. 10:13:18

Szeretettel olvastam. Rose

6542
ritatothne - 2020. február 07. 08:39:25

Kedves Babu!

Nehéz örökség az elmebaj. Sajnálom őket, mert igazából nem sokat tudnak tenni az orvosok.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.