Tóth Lászlóné: Idegösszeomlás/I. rész
Mártának igazán szép gyermekkora volt. Szülei nem voltak gazdagok, de a gyerekek soha nem nélkülöztek.

Édesapja nehéz fizikai munkával kereste a család kenyerét, édesanyja megbecsülte és beosztotta a pénzt. Mindig volt főtt étel, meleg és barátságos otthon várta bárhonnan is érkezett haza. Szülei taníttatták és még az érettségi után is tanulhatott volna, de ő helyette a huszadik életévében férjhez ment.

Márti szülei úgy fogadták a fiatalembert, mint ha a sajátjuk lenne. Rövid ideig tartó házasságukból két gyermek született. A kisebbik még csak két éves volt, mikor az apuka elment. Mindenkit megviselt ez a helyzet, de Márti mellett ott álltak a szülei és bár eleinte nehezén, de aztán az élet mégiscsak ment tovább.

Az asszony három év után ismét férjhez ment, a második férjét is befogadták a szülei, de mivel ekkor már benn volt az asszony lakásigénylése - melyhez a cég által juthatott minden dolgozó - fél év után a sajátba költöztek. Újabb gyermek született, de ez a házasság, ha lehet, még rosszabb volt, mint az első, mely következtében Márta idegösszeomlást kapott.

Érezte, hogy otthon nem tud meggyógyulni, így kérésére beutalták az OPNI-ba.

Nem tudta, hogy ott mi vár majd rá. Elszántan bár, de fájó szívvel vonszolta magát a beutalón szereplő épületbe. Egy nővérke vezette be egy hatágyas szobába, amit már öten laktak. Elmondta, hogy hová teheti a ruháit és tisztálkodási eszközeit, kérte, hogy várja meg, amíg szólítják, akkor be kell, hogy menjen a főorvos asszonyhoz.

Kis idő eltelte után dr. Kónya Gyöngyvér szólította őt. A doktornő középkorú, vékony, kellemes megjelenésű, kedves, halk szavú hölgy volt. Mártát hellyel kínálta és megkérte, hogy beszélje el, mi történt, milyen élethelyzet következtében jutott ide. Az asszony mondta, mondta, időközben sírva fakadt, majd igyekezett összeszedni magát, hogy folytatni tudja. A doktornő együtt érzően hallgatta, nem szakította félbe, nem volt türelmetlen, nem telefonált, nem zavarta senki sem őket. Néhány egyszerű tesztet elvégzett, majd biztatón és kedvesen a következőket mondta: hihetetlen kedves, hogy mennyi akarat ereje van. Mást ebben az állapotban már szirénázó mentővel hoznak be, és ahogy a beutalón látom, még ezt is Ön kérte, felismerve, hogy ambulánsan nem lesz képes meggyógyulni, hiszen vissza kell mennie abba a környezetbe, ahol megbetegedett. A vegetatív idegrendszere teljesen kimerült és így látta el a gyerekeit. Bizony, a szervezete tiltakozott is, ezért nem maradt meg sem az étel, sem az ital a gyomrában. A központi idegrendszer kifáradása azt az információt továbbította az agynak, hogy már nincs szüksége táplálékra. Szomorú, hogy ennyire nem ismerték fel, hogy milyen súlyos állapotban van. Viszont most jó helyen van. Ez egy nyílt osztály és semmi olyan nem történik majd Önnel, amit ne beszélnénk meg, amiről ne tudna. Meggyőződésem, hogy meggyógyul, mert akiben ennyi akarat van, mint Önben, és így tud küzdeni, az erről a szintről is fel fog tudni állni. Le fogja győzni a betegséget, ami idővel majd csak rossz emlék marad.

Tehát: az idegrendszernek regenerálódnia kell, ezért mély altatásban fogjuk részesíteni. Nappal erős nyugtatókat kap - ezektől is aludni fog - éjszakára pedig injekciót, amivel mély álomba merül.

Mikor ezen túl leszünk, akkor kalóriadús táplálásban részesítjük, hogy visszaszedje a leadott kilókat. Részt vesz csoportterápián, illetve velem is fog még találkozni, négyszemközti beszélgetésen. Aztán majd visszatérünk a hogyan továbbra. Rendben van? Igen. - felelte Márta.

Az asszony az első hétről semmit sem tudott, egyik alvásból a másikba zuhant, nem érzékelte a világot maga körül.

A második héten, mikor felkeltették, hogy bevegye a gyógyszert és valamit egyen, vagy igyon, nagyon rövid ideig ébren volt, de a napok nagy részét így is átaludta. Megtudta, hogy itt voltak a nagyobb gyerekei a férjével. Fájt neki, hogy nem láthatta őket. A kicsire is kíváncsi volt. Ezek a gondolatok ismét elkeserítették, eszébe jutott, hogy szépen induló életét hogyan vezette balgán a szakadékba, amiből ki tudja, hogy képes lesz-e valaha is kijönni.

A szobatársai azt is elmondták, attól tartottak, hogy meghal, annyira élettelenül feküdt. Elernyedtek a végtagjai, magatehetetlen volt, azt se érzékelte, amikor szóltak hozzá, vagy megfogták a kezét. Nem ébredt fel a gyermekei hangjára sem, olyan volt, mint egy élő halott.

A harmadik héten a reggeli vizitnél megkérdezte Kónya doktornőtől, hogy lehetne-e, hogy kevesebb gyógyszert kapjon, mert szeretne találkozni a látogatóival, de mivel folyton alszik, erre nincs lehetősége.

Igen, kedves - válaszolta a főorvos asszony. Csökkenteni fogjuk a gyógyszeradagját, és ha tud, akkor holnap délelőtt már részt vehet a csoportterápián is. A többiek már jártak ott, velük együtt várjuk.

Az asszony egyre többet volt ébren, beszélgetett a szobatársaival, részt vett a terápiákon, melyeket érdekesnek és tanulságosnak tartott. Gyakorta hozzászólt a témákhoz, korábbi aktivitása kezdett visszatérni.

Farkasétvágya lett. A kalóriadús étkezéseken kívül megette azt is, amit a látogatói hoztak.

Kérésére újra behozták a gyerekeit, az egy kicsit kizökkentette, ismét megsiratta őket, saját magát, és az egész helyzetét.

Édesanyja helytállásáról kétsége se volt. Csodálattal nézte, milyen szépen fejlődött, gyarapodott a legkisebb is, akit öt hónaposan hagyott nála. Legszívesebben felképelte volna saját magát. Milyen önérzetes, büszke nő volt és most itt fekszik, miközben édesanyja gondozza a beteg nagymamát, ellátja a csecsemőt, főtt étellel várja haza a nagyobbakat, kiszolgálja a munkából hazatérő fáradt férjét. Olyan szerencsétlen és kiszolgáltatott ő is, mint egy újszülött. Nem érti, hogy egyáltalán mire volt büszke? Túlértékelte magát, azt hitte, hogy valaki, miközben egy nagy senki. Dupla nulla, akivel csak baj van, aki több fájdalmat okozott a szeretteinek, mint amennyit azok a világháborúban átéltek. Mennyire hittek benne, milyen sok bizalmat és szeretetet kapott. És ő? Megbukott az élet iskolájában.
6266
Katinkakata - 2020. február 11. 13:49:33

Kedves Rita, én nagyon bízom benne, hogy Márti össze szedi magát . Tanul a saját hibáiból és feltudja nevelni gyermekeit. Kíváncsian várom a folytatást. SzeretettelRoseKata

6542
ritatothne - 2020. február 11. 08:25:58

Kedves Gitta!

Köszönöm az érdeklődésed és a hozzászólást.

Szeretettel: RitaRose

4005
zelgitta - 2020. február 10. 23:39:41

Rita, egy angyal vagy, köszönöm, hogy folytattad.
Várom a többit.
Gratulàlok az eddigiekhez,
G.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.