Ágoston Tibor: Vihar a Balatonon...!
Nagy vihar volt a Balatonon, már második napja esett az eső. Szigliget lankás hegy oldalába, mediterrán, piros cserepes ház áll egymagában, körülvéve olasz ciprusfákkal.
A ház keményéből füstfelhő száll az éghajlat hüvös, Október eleje van, a nyaralók már régen elhagyták az üdülőket.
Benn a házban egy középkorú pár, a kandalló előtt hevernek, komoly téma amiről beszélnek.
Közben ölelgetik, csókolgatják egymást...
István 41 éves műszaki rajzoló, elvált ember, családja nem volt csak egy rossz házassága.
Nem régen beleszeretett egy szép nőbe, akiért mindent elkövetne, hogy boldogságban éljen vele.
Jolán 37 éves rabszolgaságban él egy rossz házasságban. Férje 50 év körüli szadista, féltékeny ember aki számtalanszor megverte őt, féltékenységi mániájába, többször azzal fenyegette, hogy megöli ha valamin rajta kapja.

- István : ( Jolánt ölelgetve ) Kedvesem mi lenne a legokosabb, hogy tudnánk téged megmenteni abból a házasságból ? -
- Jolán : Édesem, nem találok rá módot, ez a gazember üldözni fog minket a végtelenségig, ha csak nem találunk rá egy módot, hogy megöljük -
- István : Abból komoly baj keletkezhet, amibe nem szeretnék belemenni, és gondolom, hogy te sem. Azt mondom hagyjuk ezt a lehetőséget, mikor már nem lesz más választás -

Jolán és férjének egy szép motoros hajójuk volt, amit Lellén a kikötőben tároltak.
Régebbi időkben azzal kalandozták be Balaton érdekesebb részeit.
Jolán ezt a hajót kisebb kalandjaira használta sokszor a férje tudta nélkül, így került egy alkalommal Szigligetre ahol egy barátnője lakott, ott ismerkedett meg Istvánnal.
A baj ott volt, ez az út keresztül a tavon 45-perc egy út amit Jolán már számtalanszor megtett, a férje tudta vagy tudta nélkül. A házasságuk már régóta a tönkön a bárdot várta.
Jolán félt, a férje egy vad ember, amit a féltékenysége tett azzá, és még talán még arra is képes lenne, hogy dühében megölje őt. Már nem aludtak együtt régóta és Jolánnak kellett valaki aki az idegeit megnyugtatja.

- István : - Joli maradj itt nálam ma éjszakára, olyan boldog lennék ha itt maradnál.
- Joli : Édesem, én lennék a legboldogabb, de tudod, hogy mi a helyzetem, egyikőnk sem akarja, hogy valami borzalmas dolog történjen, tudod, hogy az a fenevad mindenre képes. Nem engedi, hogy megszabaduljak tőle. Valamit ki kell találjak, mert én ezt nem bírom tovább.
Eljött az idő Jolinak nemsokára menni kellett nem akart sötétben a vízen lenni, még egyszer ölelkeztek, szeretkeztek, meg voltak elégedve egymással, hiszen olyan ritka mikor két pár összhangba találja egymást. Este volt, mikor Jolán megérkezett Lellére.
Óvatosan ment a házhoz. Először a ház hátsó részébe bekukucskált az ablakon, megijedt amit látott a férje TV.-t nézett előtte egy kis asztalon revolver.
- Te Jó Isten, maradj velem, mit csináljak?
Jolán elment a rendőrségre elmondta amit látott, ahol sajnálattal megmagyarázták neki, hogy a látottak, a képzelet az nem bűn, ők addig nem tudnak semmit csinálni míg valami nem történik.
Elhatározta, hogy hazamegy mintha semmi nem történt volna.
Mikor az ajtó nyílott az ember felugrott, revolverrel a kezében:
- Hol voltál ennyi ideig te szégyentelen, nem megmondtan, hogy itthon a helyed, én nem bírom ezt tovább, most végzek veled. Inkább a börtönbe leszek mintsem ilyen életet éljek le veled. -
Nyújtotta a fegyvert Jolán felé, közelebb akart menni Jolán felé, mikor elbukott a szőnyegbe, hanyatt esett. Jolán ment gyorsan felvenni a fegyvert ami kiesett a kezéből.
A férj elkapta Jolán lábait, mind ketten a padlón hevertek. A félelem vett erőt, mindkettőn, mikor a nagy dulakodásban a fegyver eldörrent. Férje mellkasába ment a golyó.
Még életben volt, halkan mondta:
- Hívd a mentőket - de már azt sem tudta egészen kimondani mert a golyó elérte célját az ember kiadta utolsó leheletét.

Jolán hirtelen nem tudta mit csináljon, a revolvert betette a férje kezében, minden úgy nézett ki mintha öngyilkos lett volna. Elhatározta, hogy marad reggelig.
Mindent szépen rendbetett a házban. Ment a kikötőbe, nézte a tartályt még volt annyi üzemanyag benne, elég lenne még a visszajövetelre is. Amire nem számított. Elindult !
Közben a rádió bemondta húszpercenként (Amit Jolán már nem hallott) hogy óriási vihar közeledik.
A hullámok már hatalmasak voltak, Jolán gondolta ezt meg kell reszkírozza nem csak magáért, de szerelméért.Mestere volt a hajó kezelésébe és nem félt,átélt már több vihart, ott született, ott nőtt fel, minden csínját ismerte ennek a tónak.
Már a tó közepe felé lehetett, mikor soha nem látott hullámok közeledtek, Jolán megijedt, még ő ilyen hullámokat nem látott, felnézett, nem látta a tetejét,egyszer csak az a hatalmas hullám teljes erejével rá omlott betakarta, úgy érezte valami húzza le a mélybe.
Pár nap múlván a hajó roncsot megtalálták csak Jolánt nem, akit kerestek eredménytelenül hosszú hónapokig.

Az lett a szerelemnek a vége, ki tudja ki volt az áldozó, vagy az áldozat ? Amit nehéz elbírálni, mert mind a két fél, valami oknál fogva szenvedett. A harmadik fél a szerető aki alkalmat adott ennek a történetnek.

Ágoston Tibor
5567
Mirage - 2020. február 11. 14:39:35

Kedves Rita !
Valamikor régen sokat voltam a Balatonon,sok emlékeim vannak
Köszönöm az olvasást.
Szeretettel Tibor

6542
ritatothne - 2020. február 11. 10:25:24

Kedves Tibor!

Ez is izgalmas volt, mint a legtöbb történeted. Érdeklődéssel olvastam.

Szeretettel: RitaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.