Istvánfi Zsolt: Mónika só
Már gyerekként is érezte, akkor veszik figyelembe, ha hallatja a hangját.
Valahogy legbelül tudta, akkor él, ha irányíthat. Az élet - irányítás.
Testvérével szemben is folyamatosan érvényesülnie kellett, különben ha nem jött össze, frusztrált volt, és órákra elvonult. Valami mélyről fakadó bánat szállta meg. Talán ez az elmúlás? Sose értették se szülei se senki, hogy ilyenkor mi a baja. De nehéz is volt elrejteni a valódi okot!
(Mert azt már kiskora óta tudta, hogy ezt leplezni kell. Igazából nem azért, mert a mások feletti uralkodás csúnya dolog. Nem ez a legfőbb ok. Hanem ha megtudják, a legbensőbb vágyára és ezáltal gyengéjére tapintanak rá.)
Hamar rájött, hogy beszéde parancsoló, és ha kiereszti hangját, mindegy milyen gondolatot és hogyan fogalmaz meg, már hangja tónusa (és ereje) érvényt szerez akaratának.
Azóta ez személyiségének legfőbb fegyvere.
Férjét azonban nehezen tudja irányítani. Z elég önjáró fajta, szemtől-szembe nem lehet legyőzni. Ezért finom női praktikákat vet be, váltakozó sikerrel. Pedig túláradó rajongással próbálja manipulálni.
Ha vitákra kerül a sor (ami mostanában egyre gyakrabban fordul elő) rendszerint alulmarad, csak egy-egy kisebb területen képes csatákat nyerni.
De legalább a gyerekei fölött ő az úr! No és mindig kellenek újabb famulusok. (Ennek a szörnynek folyamatosan zabálnia kell. Egyébként jön az elvonási tünet. Az pedig kezelhetetlen, mint a drognál.)
Mi lenne ha? Itt van például a szomszédasszony. Valami Szászék. Szászok? Szasz mindegy, nem magyarok ez a lényeg! Szinte öntudatlan cselekszik amikor belsejéből mint párduc veti rá magát lelke az újabb áldozatra:
- Mondd, nincs véletlenül egy kis sód? Z csak este jön meg, és nem tudok mit rakni paprikás csirkébe. Ahogy ezt kimondta elégedetten állapította meg, hogy a legcsábosabb és lehengerlőbb hangszínt választotta.
- De van. Mindjárt hozom.
A szomszéd egy kis tálkában átnyújtotta a kerítés fölött a sót.
- Köszike!
Mónika lelke megnyugodott. Persze ő is talált volna otthon egy -két csipettel, de az irányítás.
Milyen gyönyörű nyár van! Ez a kellemes kis szellő a cseresznyefa tövében halk susogással megrebbenti a leveleket. Még egy régi sláger is eszébe jutott. Tudod Z-vel, ott a szentesi diszkóban...
Ahogy így lelki egyensúlya helyrebillent, elgondolkodva sétált vissza a konyhába. Nem vette észre a küszöbön elnyúló kutyát.
Testében megbillent, és hiába kapott utána, tálka a tartalmával a kőre zuhant. Egy halk reccsenés. Kettétört.
- Te rohadt dög!
kiáltott a kutyára, és belerúgott. Az állat nyüszítve menekült.
- Pont a lábam elé kell feküdnöd!!!!
Hirtelen óriási frusztráltság vett erőt rajta:
- Hogy fogom ezt így visszaadni a szomszédnak? Bocsánatot kell kérnem? Attól a mamlasztól?
Azt már nem! Hirtelen érezte, ha ezt megteszi, az uralkodási sorrend felborul.
Ettől a gondolattól felfortyant és fejébe szökött a vér (sápadt bőrén villámgyorsan átütött minden hangulati változás)
- Valami azonnali levezetés kell!
Szerencsétlenségükre a gyerekek békésen játszottak fenn a szobában.
Ő határozottan megmarkolta a lépcső karfáját. Minden egyes lépcsőfok után egyre jobban tudta, érezte, hogy ellenállhatatlan lesz, és amikor felért egész lelkében megragadva a teret (az élet színpadán), kieresztette a hangját:
- Gréta, Gergő hogy csinálhattok ilyen rendetlenséget, amikor játszotok?!?! Tessék azonnal összeszedni a földről a papírdarabokat!
És kezdődött a só.
A bocsánatkérés miatt a szomszédot már jó előre figyelte. Milyen az arca, járása, mivel lehet a hangulatára következtetni. Neki tökéletes áldozat kell. Ez akkor érhető el, ha a célpont lelkileg megtört, vagy a machináció váratlanul éri. Az élet machináció.
- Á, a szomszéd kiegyensúlyozott nő, marad a második stratégia.
Az élet dzsungel. És ő szeret vadászni.
Igaz, voltak pillanatai, amikor nagyon unta már a folytonos készenlétet. A vagy én - vagy ő, ki -ki küzdelmet. Romana kötetekből a legújabbakat elsőnek vette meg. Szinte egy éjszaka alatt kiolvasta, és ilyenkor nézett felfelé a sötétben. Milyen gyönyörű volna ha így lenne minden!
Egyszer Youtube-on véletlenül belenézett Spiró Csirkefejébe. Pont a végébe. A párbeszéd a következőképpen zajlott:
- Nézzenek oda! Nagy marha ember, és meséket olvas!
- Igen, mert azok olyan szépek! - hangzott a válasz.
Őt is csak ez tudta kiemelni rideg valóságból. A Romanák. Z először furcsán nézett rá, amikor elkezdte. De az ő lelkét már nem érti meg senki. És különben is, Z nem olvas semmit. Igaz, sose olvasott.
De most kilépett a szomszéd. - Nem felém néz, ezért biztos nem számít a megjelenésemre.
Mounika villámgyors félfordulatot tett, amint odapenderült elé:
-Szervusz! Ne haragudj, de eltört a kis tál.- Nyújtotta felé két darabban.
-Ha akarod megragasztom!
A szomszéd arcán egy pillanatra szomorúság suhant át.
- Örökség volt. Nagymamámtól kaptam. Sajnálom.
Mónika egy pillanat alatt elvesztette a győzelembe vetett hitét. A határozottság megbicsaklott. A szomszéd hangjában enyhe, de őszinte bánat érződött. Erre nem számított. Elképzelte, hogy a szomszéd próbálja félvállról venni a dolgot, alakoskodik; az elfordított tekintetet, az elfehéredést kereste, de az őszinte bánat szétzúzta taktikáját. Valami üres lebegésbe került, ami a dzsungelben veszélyes. Nyílt terepen bármelyik ragadozó lecsaphat. Felülről, alulról, oldalról. És a zsákmány is elmenekülhet. Erre a szituációra nem volt felkészülve, és a szomszédnál volt a szó! Nála a lépés, az előny! Áldozatból üldöző. Ajajj, ezek a bizonytalan másodpercek a legrosszabbak. Demoklész kardja most felettem lebeg. Én belevágnám. Vagy ő vagy én.
- Á mindegy. Semmi baj. - válaszolta a szomszéd.
Mónika még megfeszítve tartja arcát, testét, de lelkében már leenged. Egy nagy belégzés és elernyed. Ezt megúsztam.
De se Zoli. Se só. Mindegy, úgyis megízetlenült.
5396
Kitti - 2020. február 12. 18:34:34

Jó volt olvasni a történetet. Igaz, a végét picikét laposnak éreztem, valami erősebb zárást kívánt volna, de így is tetszett.Rose

6643
szikra60 - 2020. február 11. 09:20:01

Kedves Zsolt! Nagyon tetszett ez a számító, rideg lélekábrázolás. Nagyon jó írás! Üdvözlettel Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.