Kui Janos: KUI JÁNOS: TALÁLKOZÁSOK 6
Kálmán meg azon törte a fejét, hogy mit mondjon a lánynak?
- Mit lehetne tenni ebben a helyzetben? Szeretnék segíteni, de nem tudom, hogyan?
Azok a kérdések arról árulkodtak, hogy Kálmán lelkében érzelmi szikrák pattantak. De a kérdés egyelőre nyitva maradt.
A fiatalember úgy érezte, hogy azokra a kérdésekre neki kell válaszolnia! Az nem volt világos, hogy annak a szikrának lesz-e lángja?
A hosszúra nyúlt gondolkodás eredménye megfogalmazódott Kálmán lelkében. Eldöntötte, hogy meggyújtja a tüzet.
-Ott arrább van egy pad, ülj le, és várj, amíg én visszajövök!
Félre húzódott, és felhívta Lottit.
Elmondta neki a történetet, s arra kérte: fogadja be éjszakára a lányt! A Ház csillaga teljesítette a kérést, azzal a különbséggel, hogy nem hozzá, hanem a szüleihez vitte el a vendége Egerbegybe. Annyi tapintat azért volt benne.
Beültek Kálmán kocsijába, s néhány perc múlva megérkeztek a faluba.
Lotti idős szülei szívélyesen fogadták a vendéget. Köszöntötték, mintha már régen ismerték volna. A nevét azért még nem ismerték, de akkor a lány előrelépett, és bemutatkozott.
- Katinkának hívnak.
Sárara rögtön hízelgett.
-Az én szememben, minden szempontból, olyan vagy pont, mint az én lányom. Azt mások is észrevették. Közöttük Kálmán.
Csakhogy a fiatal vendéglány tiszta és érintetlen volt, Lottival ellentétben, aki a Házban kereste kenyerét!
Katinka nőiességével hatott rá: a barátot kereste benne, s úgy tűnt: talán meg is találta. Szépnek látta, értelmesnek: az erkölcsét irigyelte! Katinka úgy fogadta, mint második ismerősét Zerinden. Meg volt elégedve a sorsával: azzal, ahogy alakult az élete, amit Kálmánnak, meg Lottinak, és természetesen Jolán asszonynak köszönhetett.
Ahogy a napok teltek, Kálmán úgy érezte, hogy halálosan szerelmes! Egyre inkább olyannak látta a lányt, mint akit elfogadott volna feleségnek: tökéletesen beleillett a családjába. Egyszerű, de talpraesett, természetes szépségét egyenesen csodálta Nemsokára az apjának elmondta: megtalálta az angyalt, aki őt boldoggá tehetné! De Lottival a kapcsolatot még nem szakította meg. Még szükség volt a támogatására. Az meg olyasmivel próbálkozott, amiről úgy gondolta, neki is haszna lehet belőle. A főnökasszony említette neki: jó volna, ha a fiatal barátnőjét meg tudnák nyerni a Háznak .Lotti jó ötletnek tartotta. Felhívta Kálmánt, és kérte, hogy az aznapi éjszakára vigye el hozzá a pártfogoltjukat.
Ha már eddig olyan kedves volt hozzám - gondolta Katinka-, én is kibírok nála egy éjszakát. Kálmán vitte el hozzá.
A főnökasszony tudta tudta, hogy Lotti azon az éjszakán nem fogadott senkit. Vacsorával kínálta a vendégét: jó mindkettőjüknek.
A beszélgetést Lotti úgy irányította, hogy el tudja mondani Milli elképzelését.
-Ugye, te tudod magadról, mennyire szép és csinos vagy, kedvükre való a férfiaknak
- Nem foglalkozok olyasmivel: megkapom, amikor szükségem lesz rá!
- Ki kellene másznod abból a nyomorból, amelyből ma is van bőven! Ez az ajánlat lehetővé tenné számodra .Akkor Katinka felemelte a hangját, és keményen válaszolt
.- Kérlek, ne folytasd! Ha nem fejezed be, máris itt hagylak; többé nem találkozunk, s vége az alakuló barátságnak! Lotti értett a szóból, és finoman visszakozott.
- Nem-nem, Katinka: nem akartalak bántani! Csak úgy hittem, ez alkalom volna megszabadulni a kilátástalanságtól.
A vendégnem akarta tovább folytatni az alkudozást, és még keményebben fogalmazott.
-A nyomoromat inkább vállalom, mint az alvilági prostitúciót!
.meg is sértődhetett volna, mert amit a vendége mondott, ítélet volt felette. Csakhogy annyira közel érezte magát a fiatal lányhoz, hogy nem akarta elveszteni a barátságát. Azt többre értékelte, mint minden mást
- Most lefekszünk, és a holnapi napot arra szánom, hogy valami biztatóról tudjak neked beszámolni - biztatta a szomorkodó "barátnőt."
Kálmánt bosszantotta a kilátástalan helyzet. Segítséget ígért a lánynak, s itt van: nem tud tenni semmit.
Az igazgatónál is járt. Gondolta, milyen jó volna egy könyvtárosi állás! De ő se tudott segíteni. Nagyon ledorongoló az olyan kilátástalanság. Nem bízott már magában, de Lottiban még igen, aki a délutáni órákban felkereste műhelyében Jolán fodrásznőt, aki mint mindig, akkor is kedvesen fogadta. volt részük.- Üljetek le, s máris hallgatlak. - Kéréssel jöttünk ennek a szép lánynak az érdekében, aki tévelygő, anyátlan-- apátlan teremtés. Mint látod, nagyon hasonlítunk egymáshoz. Én az elhalálozott húgomat látom benne, s reménykedek, hogy nekem igazi, őszinte barátom lesz! Segíteni szeretnék neki, hogy megtalálja helyét a világban. Arra kérlek: vedd fel magadhoz tanulónak! - mondta ki végül: mit akar ?
- Szerencsés órában jöttél - vette át a szót Jolán asszony. Lehet, mondtam már neked: régen tervezem egy fiatal hölgy alkalmazását. Szükségem van már nekem is a segítségre. Katinkának mosoly ült az arcára. Talán valaki fentről irányítja életének alakulását, mert minden lépése, próbálkozása eredményes, sikerrel jár. Már az, hogy N anyó megtalálta, megmentette, és felnevelte, egy ilyen szerencsés helyzet volt.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.