Szabóné Orosz Katalin: Egy anya története
Anna a 60 - as évei közepén járt. Férje már több éve meghalt. Már csak két lánya és az unokája maradt neki. Sosem éltek bőségben, de ami az erejükből tellett mindent megadtak lányaiknak. Idősebbik lánya Anna és Karolina a kisebbik. Mindkettőjükből dolgos, becsületes ember vált. Karolinával mindig jobban megtalálta a közös hangot, Anna inkább magában tartotta problémáit. Kisebbik lánya abban a városban lakott, ahol ő is. Lánya és veje is kétkezi munkásként keresték kenyerüket. Egy kis 2,5 szobás parasztházban laktak gyermekükkel. Anna és férje egy megyeszékhelyen laktak. A veje ügyvédként dolgozott, míg lánya egy nagy cég könyvelésén. Lánya mindig igyekezett tovább képezni magát. Jelenleg is főiskolára jár. Gyermekük nem született.
Nemrégiben sikerült egy, a nagyvároshoz közeli településen venniük egy kertes házat. A hat szobás ház jobban megfelelt igényeiknek, mint a panel, ahol előtte laktak. Anna nagyon büszke volt lányára és vejére. A férfi sosem éreztette anyósával, hogy nem egy társadalmi rétegből származnak. A hosszú évek alatt végzett fizikai munka megtette a hatását. Anna egyre nehezebben mozgott. Éppen most jött az orvostól. Délután fiatalabb lányával találkozott.
- Mit mondott az orvos? - kérdezte lánya.
- Csípő protézis kell.
- Akkor természetesen jössz hozzánk a műtét után! - jegyezte meg Karola.
- Köszönöm kislányom, de Annáék már felajánlották, hogy maradjak náluk. Több a hely. Nektek sem akarok gondot okozni, hiszen dolgoztok.
- Ők is dolgoznak, de te tudod.
Anna észrevette, hogy lányának nem tetszik a döntése. Voltak már kisebb összezördüléseik amiatt, hogy idősebbik lányához többet ment. Ám mit tudott volna tenni? Pénzzel nem tudta volna segíteni őket, így abban segített, amiben tudott. Mondjuk nem is voltak rászorulva anyagilag, hogy ő támogassa őket. Nagyon jól éltek. A házat is több millió forintért újították fel. Két kocsit tartottak fent. Minden évben elmentek egy hosszabb nyaralásra. Ilyenkor ő vigyázott a házra. Ezenkívül máskor is, ha valami miatt kellett, hogy otthon legyen valaki, mindig neki szóltak. Bár akkor már fájtak a lábai, de ő ment összeszorított fogakkal is.
- Anya, minek mész? Oldják meg ahogy tudják! Te menj 90 km -re? Van szabadság is a világon. Ráadásul ott van a nászasszonyod is. Alig 25 perc alatt kint van busszal.
- De, ha egyszer nem akar menni? Mit tudjak csinálni? Valakinek csak kell segíteni rajtuk.
- Megkérhetné akkor a takarítónőjét, vagy azt aki a kertet rendezi nekik. Neked fáj a lábad. Én elfogadtam, hogy hozzánk alig jössz, mert sokat kell gyalogolnod. Ők viszont csak csettintenek és te azonnal ugrasz.
- De ha a buszról leszállok ők nem messze laknak. Hozzátok pedig csak gyalog tudok elmenni. - nyugtatta fiatalabb lányát Anna.
- Azt nem tartod furcsának, hogy mi helyben lakunk és kevesebbet jössz, mint hozzájuk 90 km. -re?
- Ezt már megbeszéltük, nem akarok vitatkozni ezen.
Karolina elég hirtelen haragú volt. Ha feldühítették, sokszor előbb járt a szája, mint az esze. Többször volt, hogy félve mondta el neki, ismét megy a testvérékhez. Tudta, hogy úgy is ellenezni fogja.
Kitűzték a műtét időpontját. Úgy beszélték meg, hogy 1 hónapig marad idősebbik lányáéknál a műtét után. A trombózis veszély miatt ennyi ideig kellett gumiharisnyát viselnie. Azt pedig nem tudta volna magának felhúzni.
A műtét előtt két nappal sírva hívta fiatalabb lányát.
- Nem tudom mi lesz velem! A sógorod azt mondta, mégsem maradhatok náluk. Mikor kiengednek a kórházból, a nővérednek iskolába kell mennie.
- Mi lenne? Természetesen jössz hozzánk.
- De hol fogok aludni? A ti vendég ágyatok nagyon alacsony. Ilyen műtét után nem tudok róla felállni sem.
- Akkor veszek egy másik ágyat, és a probléma megoldva.
- Ti sem úgy álltok anyagilag, hogy hirtelen erre kiadjál annyi pénzt! - aggodalmaskodott Anna.
- Azt majd én megoldom! Vagy ennyire nehezedre esik hozzánk jönni?
- Dehogyis. Csak nem akarok nektek gondot okozni. Majd elleszek otthon egyedül.
- Hogy gondoltad? Fel sem tudod húzni magadnak a harisnyát. Mankóval is alig tudsz majd menni. El akarsz esni? Hozzánk jössz és kész.
Így is történt. Mikor vége lett a kórházi lábadozásnak a műtét után, a betegszállító Karolináékhoz vitte Annát. Már várta az új ágy. Mikor elhelyezkedett, ismét eleredtek a könnyei.
- Most meg mi a baj? Biztonságban vagy. Vagy van valami, amit nem mondtál el? - kérdezte édesanyját Karolina.
- Mikor csak ketten voltunk otthon, István mondott valamit.
- Nem tudom mi lehetett, hogy ilyen állapotba kerültél miatta.
- Azt mondta, hogy a nővérednek mennie kell a főiskolára, és esetleg csak két napot maradhatok ott, utána el kell jönnöm. Azt is mondta, hogy ő nem kínlódik velem. Neki én csak egy idegen vagyok!
Mint várta is, Karolinának elszabadult a dühe.
- Még van bőr a képén? 15 éve vagy az anyósa. Akkor nem voltál idegen, mikor minden csip-csup ügy miatt odarángatott? Tudta, hogy fáj a lábad! Mindig ő hívott fel, nem a nővérem! Akkor nem voltál idegen, mikor te utaztál 90 km. - t, mert a saját anyja nem volt hajlandó segíteni neki?
- A nővéred biztos nem tud erről. - nyugtatta magát és lányát is Anna.
- Ugyan már anya! Ezt te sem gondolhatod komolyan. Azt lehet, hogy nem tudja milyen szavakat használt. De ne legyen kételyed, hogy ők ezt megbeszélték. Azt mondtad mindig elkezdtél sírni a kórházban, mikor megláttad a nővéremet. Egyszer is legalább megkérdezte miért sírsz?
Nem! - felelte halkan az idősebb nő.
- Ráadásul csak feltűnt neki is, hogy anyám miért nincs itt? De majd kiosztom ő uraságát! Azt nem teszi zsebre, amit tőlem kap.
- Könyörgöm nem mondj neki semmit! Ha ők jól megvannak egymással, miattam ne veszekedjenek! Ígérd meg, hogy hallgatni fogsz.
- Rendben van, de csak a kedvedért!
Az egy hónap letelte után Anna haza ment a saját lakásába. Karolina segített neki amiben tudott, férje pedig a ház körüli munkákat vállalta magára. Kisebbik lánya tudta nélkül Anna elintézte az önkormányzatnál, hogy bevegyék a házi segítségnyújtásba. Így a gondozónők bevásároltak neki és kiíratták a receptjeit. Karolina haragudott először, hogy az anyja nem kérdezte meg tőle ő vállalja - e. Utána megértette, hogy anyja csak őt akarta tehermentesíteni.
Testvére a műtét után 8 hónappal jött el először meglátogatni anyjukat. Bár nem mondott a nővérének semmit, ahogy megígérte, de a kapcsolatuk megváltozott. Már nem volt olyan szoros, mint régen. Azóta eltelt két év. Annáék évente 2 -3 alkalommal jönnek az anyjához, és soha többé nem kérték meg, hogy látogassa meg őket.
6643
szikra60 - 2020. február 13. 19:19:23

Kedves Kata! Bizony, az ember hiába neveli gyermekeit egyformán szeretve, másmilyen természet alakul/alakulhat ki bennük. Hogy ennek mi az oka? Lehet, hogy egy vélt gyermekkori sérelem, vagy egy olyan házastárs, aki nem jó irányba viszi a kapcsolatot... Végtelenül szomorú. Mikor a szülőnek lenne segítségre szüksége, akkor ő már teher. Nagyon jól van megírva. Éva

6763
katka69 - 2020. február 13. 11:24:59

Kedves Rita és Kitti. Bizony szomorú. Bár ez csak egy kitalált történet, de nagyon sok hasonló dologról hallani. Köszönöm, hogy elolvastátok.

6542
ritatothne - 2020. február 13. 09:08:43

Kedves Katka!

Szomorú, amikor így viszonyul egy gyermek az édesanyjához. Jó, hogy másik gyereke is van, aki szereti és törődik vele.

Szeretettel: RitaRose

5396
Kitti - 2020. február 12. 20:24:48

Szomorúság van a történetben. Rose

6763
katka69 - 2020. február 12. 08:07:13

Köszönöm szépen Rózsa!

6482
rozsa koncz - 2020. február 11. 14:47:55

Szia Kata!
Történeted szomorú,és igaz. Véleményem az, hogy jobb ha a család egy idegenre bízza az idős emberek ellátását, mert abból semmi jó nem lesz, ha a család ápolja.Nézeteltérések, támadások lesznek belőle.
Szép írásod szeretettel ovastam.RoseHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.