Endre Kiss: Kezdetek 7. ( Az első "nagy" barátság )
-Rálocsolta a parázsra, -nagy kormos pára csapott fel, -homokkal is beszórta. Elkezdtünk, összepakolni, -rossz érzés fogott el.
-Néztem a túlparton a fényeket, a csillagos eget, -olyan érzésem volt.... még visszatérek egyszer.....
Szokásomhoz híven én baktattam hátul, -hallgattam a felnőttek beszélgetését. Károly bá elkezd lassítani, megvárta míg mellé érek.

-Jól érezted magad? -tette fel a kérdést.
-Igen nagyon! -válaszoltam.
-Nagyon elvagy gondolkodva! -mosolygott.
-Szinte rá sem mertem nézni, csak ennyit tudtam kinyögni.

-Hiányozni fognak......!

-Hirtelen szólni sem tudott, csak ballagtunk egymás mellett.

-Endre! -tudod hol találsz meg minden szombaton.
-Igen! -tetszett mondani.
-Azért mert a tábornak vége lesz, nem azt jelenti, hogy a barátságunknak is vége.

-Nem akartam a fülemnek hinni, barátjának tekint, engem....., -szemem könnybe lábadt, hangom elcsuklott.

-Köszönöm! -szinte suttogva mondtam.
-Gyere, zárkózzunk fel. -mondta.

-Lépteinket meggyorsítva haladtunk, zene hangját hallottuk a tábor felől. Szinte senkivel sem találkoztunk, -még javában buliztak, így jutottunk fel a szálláshelyeinkig.
-Beléptem a szobába, senki sem volt bent. Gyorsan az ágyamhoz siettem, levetkőztem, -mentem zuhanyozni. Testemen folyt végig a langyos víz, -az elmúlt 3 hétre gondoltam, és tudtam lelkem egy darabja itt marad......!
-Elzártam a csapokat, -gyorsan megtörölköztem, felöltöztem. Kiléptem a korláthoz, hogy a törölközőmet kiterítsem száradni.
-Lefeküdni még nem volt kedvem, így lementem a lépcsőn. Céltalanul haladtam, nem voltak gondolataim, -üresnek éreztem magam. Ekkor bevillant egy emlékem, szíven összeszorult kellemetlen volt felidéznem.

-........de...... engedtem...

Láttam magam, amikor egy szobába ültem a szőnyegen, -(boldog gyerekkori fényképeket nézni tesóimmal), és sírtunk, miközben kintről veszekedés hangjai szűrődtek be.

-Arcomhoz kellet érjek, hogy a forró cseppeket letöröljem. Ekkor leültem a padra, és csak könnyeztem, -erősnek kell lennem....erősnek kell lennem... csak ezt hajtogattam, ennek hatására kezdtem megnyugodni. Furcsa volt, hogy csak ezt hajtogattam kezdett elmúlni. Ilyen egyszerű lenne, -tettem fel magamnak a kérdést. Felálltam, -elkezdtem magam bemelegíteni. Majd futásnak eredtem, ahogy a métereket hagytam magam mögött, a rossz érzések is elmaradoztak. Gondolataim a parton jártak!

-Hát te? -Károly bá hangját hallottam.
-Kicsit futok! -feleltem.
-Veled tarthatok? -kérdezte.
-Igen! -nem tudtam mást válaszolni.
-Tornázni kezdett! -szó nélkül követtem példáját.
-Látom komolyan veszed tényleg! -szólt.
-Mit? -kérdeztem vissza.
-A sportot is! -nem egyszer figyeltelek.
-Én nem sportolok! -csak szeretek futni, és úszni.
-Pedig érdemes lenne! -mondta.

-Elkezdtünk kocogni, közbe beszélgettünk, -egy jó tanács, orrodon be, szádon ki a levegőt. A talpad ne csapd oda, próbálj a lábad elejével érkezni, -majd rugaszkodj el.
-Bénának éreztem magam eleinte, ahogy figyeltem a mozgásra. Ez az már majdnem jó, akkor lesz tökéletes, -amikor már figyelned sem kell rá. Leértünk a partra, befutottunk a móló végéig, a jelző toronyig.

-Lefelé könnyű volt! -mondta mosolyogva.
-Tudom lejtett lefelé. -mondtam

-A lábam mozgására koncentráltam, -visszafelé csendbe futottunk, már nem kocogtunk. Felváltva diktáltuk az iramot egymásnak. Légzésünk szaporodni kezdett -ahogy az emelkedő közepéhez értünk
kezdtem fáradni, -ennek ellenére kicsit gyorsítottam. Károly bá kicsit lemaradt mögöttem, jó érzéssel töltött el. Felértem a tetejére, -a sebességem tartva elkezdtem nagyobbakat lépni. Károly bá közeledő légzésére lettem figyelmes, -mellém ért, rám nézz kacsint egyet, és elkezd távolodni.
-Igyekeztem a nyomába maradni. Mögé zárkóztam, -kihúzódott balra, követtem, amikor jobbra engeded utat, jobbra húzódtam mögötte. Szinte megszűnt körülöttem minden, -egy dolog hajtott, nyerni szerettem volna. Rá kanyarodtunk a második emelkedőre ami a szállósainkhoz vezetett, nagyon elfáradtam már itt, már-már legszívesebben sétáltam volna, -de láttam, Károly bá is lelassul.
Tartalék erőmet összeszedve beleadtam mindent, felzárkóztam mögé, kiléptem mellé, ekkor hirtelen megállt, mire észbe kaptam előtte volta már.

-Nyertél! -jelentette ki.
-Ez nem ér! -kiáltottam fel.
-Azért mert engedtelek nyerni, -nem vesztettem, -mosolygott.


Ezt ekkor még nem értettem, nem érthettem, feltételeztem ez is olyan, hogy csak később.....jóval később fogom megérteni.

-Nem érted! -nézett rám.
-Nem nagyon. -szinte önkéntelenül hagyta el számat.
-Aludj rá egyet! -tanácsolta.

-Ekkor értünk fel már láttuk a többieket, -izgatottak voltak, észre vett Zsuzsa néni.

-Itt van...itt vannak... -rohant felénk.
-Károly bá megfogja vállam.

-Azt hiszem bajban vagyunk! -de mosolygott.
-Igen azt hiszem! -feleltem.


-Ekkor ért oda Zsuzsa néni, de mögötte szaladt Zoli bá is, -Zsuzsa néni lehajolt, magához szorított szinte nem kaptam levegőt.

-Nagyon aggódtunk érted! -mondta.
-Sejtettük együtt vagytok! -Zoli bá folytatta, -legalább szólhattatok volna.
-Olyan hirtelen jött! -bele sem gondoltam! -mentegetőzött Károly bá.
-Endre! -menj pihenni.
-Köszönöm Károly bá, -jó éjt mindenkinek.

-Fordultam sarkon, és siettem fel az emeletre. Nem találkoztam senkivel, minden csendes volt.
Beléptem, a pusmogás megszakadt, -nem törődtem vele, magamhoz vettem dolgaimat, kimentem a fürdőbe. Szokásomhoz híven langyosra állítottam, -de most meggondoltam magam, -melegre állítottam bőröm már szinte égette.
-Tenyereimmel a csempének dőltem, homlokomat neki támasztottam, -csak álltam és hagytam testem ellazuljon. Az járt a fejembe, ismét kiálltak mellettem....értem..., -elzártam a csapokat, kiléptem. -Csend volt, az ablak nyitva, kiterítettem törülközőmet, -lefeküdtem. A tücskök ciripelését hallgatva merültem álomba.
-Reggel zsivajra ébredtem, -már mindenki fent volt, -felkeltem fáradságom ellenére, de tudtam hamar elfog múlni. Rendbe szedtem magam, -átöltöztem és beágyaztam. -Rossz volt belegondolnom, hogy holnap reggel elhagyjuk tábort. A folyosóra kiérve.

-Szia! -köszönt Zoli bá!
-Jó reggelt! -feleltem szemlesütve.
-Kipihented magad? -kérdezte.
-Nem teljesen! -dünnyögtem.
-A reggeli majd segít. -mondta mosolyogva. -Ekkor lépett oda Károly bá.
-Szerbusz Endre! -nyújtotta jobb kezét,-felém. -Belecsaptam tenyerébe.
-Tegeződjünk jó? -ajánlotta fel.
-Rendben, köszönöm. -mondtam zavartan.

-Elindultam a többiek felé, kerültem a szemkontaktust mindenkivel, -mégis úgy éreztem néznek.
Felmentünk az étkezőhöz, meglepően kevesen voltak még, -gyorsan is haladtunk. Felpakoltam a tálcára leültem egy üres helyre, gyorsan végeztem vele már álltam is fel és mentem a teraszra.
-Neki támaszkodtam a korlátnak, nézem a fellegeket...valahol messze jártam...!
Mindenki végzett, összegyűltünk!

-Ma aki szeretne egész nap a strandon lehet, holnap reggel utazunk vissza! -közölte Zoli bá. De nem kötelező aki szeretne, -fent is maradhat! -tette hozzá.
-Úgy döntöttem, fent maradok. Szinte nem tudott már érdekelni semmi, azaz mégis....! Hangtalanul mentem, nem volt kedvem szólni senkihez sem. Bementem a helyemre, ledőltem az ágyra, -néztem a mennyezetet elaludtam!

-Különös álmom volt, az utcán voltam, -egy fürdő kádban, miközben tisztálkodtam emberek vettek körbe. Biztattak, tanácsokkal láttak el, ekkor kiugrottam ahol ültem és futottam.... futottam...! -erre riadtam fel. Arra gondoltam, biztos a nyaralás miatt álmodtam ilyet, ekkor még azt hittem....!

-Felkeltem, kint csiripeltek a madarak, kinéztem vihar felhők gyülekeztek, -a napsugarai még utat találtak a felhők között! -Már érezni lehetett az eső illatát, ahogy a szél időnként feltámadt, -ekkor dörrent meg az ég, -ablak üvegek is beleremegtek!
-Kimentem a folyosóra, neki támaszkodtam a korlátnak, és néztem a villámok fura alakjait. Már nem féltem mint kisebb koromba, -ámulattal néztem. Közben az eső is eleredt, először csak nagyobb cseppek, -majd hirtelen záporba csapott át, mintha este lett volna, úgy beborult.
-Az jutott eszembe, tökéletesen olyan mint én.... -jön hangtalanul, nem mutatja haragját, -de egyszer csak mindent kiad magából....!
-Láttam közbe akik rohantak, a távolból visítozással párosult hangos nevetést. A lábaim megindultak a hang irányába, -szinte önkéntelenül! A lépcső fokokat már kettesével szedtem tudatosan, éreztem pillanatok alatt bőrig ázok, -nem érdekelt! -Néhány felnőtt jött velem szembe, a ruhájuk a testükhöz tapadt, teljesen elázva, -csalódva fordultam vissza! Már nem siettem az eső is alább hagyott, -elkezdtem reszketni, ahogy a szél meglegyintette vizes ruhám. Felmentem levetkőztem, elindultam meleg fürdőt venni.

-Rendezgettem a dolgaim már, amikor nyílt az ajtó és jöttek a többiek. Elkezdték mesélni, hogy eláztak és milyen rossz, -pont az utolsó napon! -fél füllel hallgattam, és mosolyogtam...!

-Aki kész van, sorakozzon ebédhez! -hallatszott kintről.

-Mivel úgy gondoltam, ne legyek láb alatt kimegyek, -ahogy megyek a lépcső felé, -Ágit láttam meg, velem szembe jönni. -Ázott fekete hajáról arcára folynak a cseppek, ruhája testéhez tapad, rám nézet,-kuncogva szaladt be. -Kicsit el is szégyelltem magam.
-Zsuzsa néni jelent meg rám nézett, mosolygott. -még mindig ott álltam és néztem magam elé, még jobban zavarba jöttem!
-Amikor mindenki elkészült, mehettünk ebédelni. Már fel sem tűnt a távolság szinte hamar odaértünk. Bevonultunk, elvettük a tányérokat, -közben azt néztük hova üljünk.
-Szokásomhoz képest sokkal lassabban ettem. Amikor végeztem és kimentem, Zsuzsa néni lépett oda hozzám.

-Ha ráérsz, sétálhatunk majd egyet! -tette kezét a vállamra.
-Jó! -ejtettem ki zavartan.
-Akkor majd figyelem a padot! -mondta mosolyogva, léptei távolodtak.

-Az elmúlt beszélgetések miatt már sejtettem mi kerül szóba, -szerettem volna már túl lenni rajta, így oda vettem az irányt.........a padhoz. Még nedves volt, -így csak a háttámlájának dőltem neki. Kis idő elteltével lépteket hallottam, -kellemes illat csapta meg az orrom. Ismertem már ezt az illatot, -fel sem néztem.

-De gyors voltál! -mondta nevetve Zsuzsa néni. Megfogta kezem, -gyere mondta!

-Nem tudom miért, -de nem kellett most noszogatni. Bár félelemmel de hagytam magam.

-Holnap vége a nyaralásnak, -azt szeretném, ha nem találkoznátok többet....

-Szédülni kezdtem, a hideg érzés elindulni derekamtól a nyakam felé bizseregve, lábaim megindultak, arcom zsibbadni kezdett, -szinte önkéntelenül kezdtem el futni.

-Várj!! Endre!!

-De már nem érdekelt semmi sem! -Nem futhattam világgá, -emlékeztem a Károly bá futásom esetére.....! -Azt vettem észre figyelek arra, hogy mindig szem előtt legyek, -de mégis távol....egyik kört futottam a másik után. -Kifutottam magamból mindent, gondolataim letisztultak. Lassan sétáltam levegő vételemre figyeltem, hogy amennyire lehet egyenletes legyen! Észre vettem Zsuzsa nénit, elkanyarodtam a másik irányba, -nem akartam látni sem.....! -Mögöttem szapora léptekre lettem figyelmes, ahogy közeledett felém, már én is lódultam volna meg....., de egy kéz visszatartott. -Hátra néztem, -Károly volt!

-Hová, hová! -ekkor már két kézzel fogott. -Ekkor ért oda Zsuzsa néni.
-Endre! -azt szeretném ha nem találkoznátok többet...a téren, inkább gyere át hozzánk! -De te, elfutottál, nem vártad meg a végét!

-Megint megszédültem, rá néztem szeme könnyes volt. -Nem tudtam mit mondani, -csak álltam ott. Károly törte meg a csendet.

-Most hagyjuk kicsit magára! -Károly hangja hallatszott.
-Köszönöm, és bocsánat! -suttogtam szinte.
-Okos döntés volt szem előtt maradnod! -mosolygott Károly.

-Nem tudtam szólni, -csak néztem magam elé, úgy éreztem a föld is elnyel. Nedves volt még a fű, -de nem zavart, hátammal nekidőltem az emelkedőnek. Éreztem ahogy a gondolataim elhatalmasodnak rajtam, -a külvilág kezd megszűnni. Szinte már magam előtt láttam egy új …..! -ekkor még gondolatatban sem mertem kimondani.....!
-Nem tudom elaludtam e, -vagy csak annyira elvitt a fantáziám, de nem volt fogalmam, -mióta vagyok itt. Fel álltam, -ruhám nyirkosnak éreztem, -át kell öltöznöm gondoltam. Az elhatározást tett követte.

-Elértem a lépcsőhöz, -már tettem fel a jobb lábam az első fokra.

-Este a szokott helyen...! -hallottam Ági hangját. -fel sem néztem.
-Jó! -ennyit sikerült mindössze. -Lépteink távolodtak egymástól!

-Kettesével szedtem a lépcsőket, -beléptem az ajtón. Szinte észre sem vettek a többiek, -én sem akartam róluk. Gyorsan átöltöztem, -a nedves ruháimat kiterítettem. Lentről hallottam számháborúra készülnek, -siettem le. Éppen hogy még belefértem.

-Ki lesz a pirossal? -ők lesznek a támadok. Kérdezte valaki.
-Mi a kékek szeretnénk lenni!, -jelentettem ki.
-Rendben a pirosak elvonulhatnak, -a kijelölt helyükre. -amint elfoglalták a helyüket, -tíz perc múlva megadom a jelt a kezdésre. A számaitok átvehetitek, -de ne itt osszátok ki.
-Addig a kékek felkészülnek a védekezésre. -Megkérem a pályabírókat foglalják el helyeiket közbe.
-Elkezdtem magam körül körbe nézni, -hova is lenne a legalkalmasabb elrejtőznöm. Előnybe voltunk, mert a szálláshelyeinket kellett „védenünk” rengeteg lehetőséget rejtett. Ugyanis két épület volt egymással szemebe, a lépcső kötötte össze és ágazott két irányba a terasz. A két ház között egy kisebb „park volt, -hátul már fás rész húzódott, elöl meg beláttuk a felvezető utat.
-Ahogy így szemlélem a legjobb helyet, megláttam a kisebb gyereket akit úszni tanítottam.

-Te velem leszel, segítesz? -kérdeztem Petitől.
-Jó! -felelte
-Gyere menjünk! -kértem.

-A felnőttek lepedőkkel letakart padokon ültek, -arra vettem az irányt. Ahhoz mentem, -amelyik egyik vége a fás területre nézett, -a másik az útra. Elmondtam mit szeretnék, mi a tervem.

-Jó terv! -ügyes. -Akkor mire vártok, helyezkedjetek el.

-Bebujtunk a pad alá, egymással ellentétes irányba, így szemmel tartva a szinte mindent. Pár perccel később felhangzott a sípszó......!
6191
Magdolna43 - 2020. február 15. 19:04:08

Kedves Attila,

Igy tagoltan sokkal könnyebben olvasható.
Gratulálok,
Magdi

6542
ritatothne - 2020. február 15. 18:42:29

Kedves Attila!

Szépen tagolt műved sokkal olvasmányosabbá vált.

Szeretettel: RitaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.