Siposné Marica: A FAFARAGÓ
Békétlen családból jött. Apja hirtelen haragú, agresszív, de nagyon tehetséges ember. Kovács mesterséget tanult, érezte a fém szépségét, s rengeteget olvasott.
Édesanyja pazarló, hibáját be nem ismerő, hisztérikus, de nagyon szorgalmas nő volt. Talán ebből adódott verekedésig fajuló veszekedéseik.
Ebben a légkörben nőtt fel, s lett visszahúzódó, alapjában véve szerény, de hirtelen haragú felnőtt.

Szentendrén született. 13 éves koráig, Budapesten, a Római parton töltötte gyermekéveit. Már ekkor sokat olvasott, szépen rajzolt.
1953-ban költöztek Kunszentmártonba. Nehezen szokta meg a vidéki életet.
Gimnáziumi első évét alig fejezte be, egy nagy családi veszekedés után, kis fabőröndbe pakolt
holmival útnak indult a nagyvilágba.

Egykori tanára tanácsára az ország másik felében lévő szakmunkásképzőbe jelentkezett.
Ebben az iskolában a gyerekeket vájár szakmára oktatták, kollégiumi elhelyezést, ruhát, teljes ellátást kaptak.

Ő nehezen szokta meg a kötöttséget, a felügyelők, s a gyerekek durvaságait.
Vékony, alig hatvan kg súlyú, jobb sorsra érdemes gyerek, heti két napot töltött a bánya sötét bugyrában.
A szakmunkásképző elvégzése után a Tatabányai Szénbányák Vállalatnál dolgozott vájárként.
Bányásznak lenni nem könnyű. Nyirkos hideg, sötétség, a nehéz fizikai munka és az állandó vészhelyzet megvisel testet, lelket.

'961. februárjában megismert egy szőke, kék szemű lányt. Sokan nem hiszik, de van első látásra szerelem.
Három év katonaság után még várt rá a "kék szemű lány."
Fél évre rá összeházasodott a két nincstelen. Nászút: a háromszor-hármas albérleti szoba.

Életrevaló felesége ösztönzésére, beiratkozott a Bányaipari Technikumba. Nagyon nehéz volt elvégeznie a három szakos bányamunka mellett. Közben megszületett első gyermekük, egy pici lány.

Költözés albérletből albérletbe, majd egy komfort nélküli bányászlakásba. Két év múlva oda született második kislányuk. Nehéz, de boldog évek következtek.
Négy év albérlet után boldogan költöztek a háromszobás panellakásba.

Felesége volt számára, az eszményi nő, két gyermeke anyja.
Szerette a csendet, a nyugalmat. A nő megteremtette.
Szenvedélye az olvasás, rejtvényfejtés. "Lexikon volt a feje." Mindezek mellett, jó
kézügyességgel rendelkezett.
Negyven felett volt már, amikor felesége unszolására elkezdett faragni.
Mestere mondta: - Nem igaz, hogy neked először van kés a kezedben!
Úgy bánt a fával, mint nők a selyemmel. Faragott finom, miniatűr medálokat, karkötőket, dobozkákat, s két méteres emlékoszlopokat. Precízen megtervezett mindent.

Miután kirepültek a gyerekek, panellakásukat elhanyagolt családi házra cserélték.
Hatvan fele közeledett, s még mindig szép férfi. Hihetetlen energiával áldotta meg a Sors.
Rengeteget dolgozott, s a ház egyre szépült. Belefaragta a lelkét. Úgy tűnt, boldog.

Teltek a hónapok, évek, hetvenhez közeledett, mikor hirtelen nem lett kedve többé semmihez.
Inni kezdett. Nagyon. Egyre többet.
Érthetetlen! Nem volt rá magyarázat. Az, aki soha nem ivott, egyik napról a másikra vedelni
kezd?!

Így ment ez három-négy évig, éjszakánként rémálmai voltak, vagdalódzott.
Napközben panaszkodott, nehezen megy az olvasás.
Nem volt még 73 éves, egy kora esti napon beszédzavara támadt.
Mentő, kórház, infúzió.
Két hónap múlva kiderült: agydaganat. A legrosszindulatúbb, a legrosszabb helyen levő
fajtája a ráknak. Egyik napról a másikra olvasási nehézséggel küzdött. Nem tudott olvasni, amit pedig mindennél jobban szeretett.
- Látod, hülye lettem! - mondta mindenkinek.
Aztán megnémult.

Hogy milyen év következett, szavakba foglalni nem lehet.
2015. május 27-én hajnali 4 órakor otthonában, felesége mellett távozott szebb,
nyugodtabb Világba.

Itt hagyta szeretett városát, de emlékét gyönyörű faragásai még sokáig őrzik.

2020. február 12.
Siposné Marica
6476
Siposne Marica - 2020. február 18. 18:28:06

Kedves Mária, Babu, Magdolna, Rózsa, Ágnes!
Köszönöm kedves szavaitokat, s hogy olvastátok.

Ölellek benneteket:
Marica











































Ágnes

6191
Magdolna43 - 2020. február 17. 19:20:20

Kedves Marica!

Nagyon nehéz szívvel tudtam végig olvasni írasodat, fájdalmas, ismerős szavak.
Sok szeretettel gratulálok.
Magdi

5548
babumargareta - 2020. február 17. 19:10:39

Kedves Marica!In Love
Megható történet..Csak túl röviden írtál mindent, mintha egy újságcikket olvastam volna.Ki kellett volna bővíteni párbeszédekkel vagy a dolgok menetével Szomorú sors!
Szeretettel olvastam szinte riportszerű írásodat.
Gratulálok ....BabuHeart

6482
rozsa koncz - 2020. február 16. 18:07:41

Kedves Marica!
Örömmel olvastam szép, kedves novellád. Szeretetre méltó történet, szívesen olvastam RózsaHeartRose

6578
nagyagnes - 2020. február 15. 20:54:49

Szép, szomorú történet. A művészetet mégsem lehetett elfojtani, a bányamunka se béklyózhatta meg. Feltámadt az, s élt aztán szívmelengető szépségben, díszére válva a család, a porta légkörének. Mindez könnyedén megírva, mint egy emlékecsettel festményt lehelve a sors egy ilyen fordulatáról, történet a bányász feltámadásáról, a főnixként hamuból tűzzé változásról, hogy a művészet hatalmát hirdesse. Múzsája is van a fafaragónak, a kék szemű, szőke angyal, ki szárnyaival békét, nyugalmat terít el, hogy azon járhasson a magasabb szellem, s talán még könnyhomály se zavarja soha a hangulatot ott, hacsak nem titokban néha, mert hiszen a legszebb fátylon is van redőárnyék, de azt a gondolatból felröppenő virágindák illattal simítják, a szőke angyal eszessége tündérfelleget varázsol, melyből áldáseső hull a házra.

6452
Szaipne Kiss Maria - 2020. február 14. 12:33:54

Kedves Marica! De szépen fogalmazott történet.
"Belefaragta a lelkét" És lám a sors mégsem volt kegyes hozzá.
Szeretettel időztem.
MáriaHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.