Koncz Rózsa: A beteljesült álom 2/1. rész
Juli, tíz éves, lesz szombaton, édesanyja kérdezte tőle, mit kér születésnapjára. Félve mondta ki, hogy egy festőállványt, és ecsetet szeretne.
- Óh, kislányom az nem neked való, neked itthon segíteni kell, nincs időd ilyen haszontalan dolgokra. Tudod, hogy mire hazajövök a munkából fáradtan a földeken dolgozok, már alig van erőm főzni, neked elő kell készíteni mindent, hogy mire apád hazajön, legyen vacsora.
- Akkor csak színes ceruzát és rajzlapot kérek, azt lehet?
- Majd megbeszélem apáddal.

- Ma csütörtök, piacnap bemegyek vásárolni, Juli iskolába van, valamit veszek a születésnapjára - mondta az édesanyja a férjének.
- Nehogy valami butaságot vegyél, talán cipő vagy ruhát, had legyen a mi lányunk a legcsinosabb az osztályban.
- Meg talán színes ceruzákat és pár rajzlapot.
- Rendben - szólt vissza az apa.
Eljött a szombat este, mindenki otthon volt, Juli, édesanyja hozta az ajándékokat, cipőt, ruhát, Juli csalódott, nagy szemekkel nézett, egy könnycsepp gurult le az arcán.
- Mi van, nem is örülsz? Mindenből a legdrágábbat vette anyád, nem tetszik?
- De igen, köszönöm szépen.
Aztán, anyja elővette a színes ceruzákat, a rajzlapokat. Juli örömében ugrott anyja majd apja ölébe.
- Most azonnal lerajzollak titeket, üljetek egymás mellé!
Juli beültette szüleit, egy világosabb helyre, és a keze villámgyorsan járt. Pár vonal és már apa és anya képe megszületett. Még várjatok, még, sok munka van benne, addig nem mutatom meg. Azzal bevitte szobájába, otthagyva az új ruhát és az új cipőt. A szülők összenéztek és csóválták fejüket.
Mire anya elmosogatott Juli hozta a rajzot. Amikor meglátták, egymásra néztek, édesapja leemelte a képet a falról, és a Juli által rajzolt kép mellé tette.
- Ez olyan, mint a fénykép! Nagyon jól megrajzoltad.
- Akkor elmehetek rajzszakkörre?
- Nincs neked arra időd - szólt az édesanyja.
Juli szomorúan hajtotta le fejét, gondolta, hogy ma még valamit rajzol, de édesapja szólt, hogy kapcsolja le a villanyt, mert sokba kerül.
Nem örült úgy semmi másnak, csak annak, hogy szüleinek tetszett a rajz. Talán megbarátkoznak vele, hogy ő festő szeretne lenni. Hisz ő meglátja a szépséget olyan dolgokban is, amiben más nem. A katicabogarakon, erdőben, mezőben, otthon az állatoknál, az embereknél. De legfőképp a természet, amit annyira csodált a sok virág, ami annyi örömet adott. Becsukta szemét és képzeletben rajzolt ezerszínű virágot, erdőt, ahogy a fák lombja megtöri a beszűrődő napsugarat. Aztán forrást, ligetet, álmodott.
Kedvence Paál László és Munkácsy Mihály, voltak, a rajztanárnő megismertette vele munkásságukat. Julit megragadta a szegény sorsú művészek kitartása, barátsága, tehetsége. Az elkalandozásnak, nagy sóhaj volt a vége. Érezte, hogy ő talán soha nem tud megszabadulni az otthoni munkától. Szülei nem fogják megengedni, hogy ne a háztartásba dolgozzon, mint a vele egykorú lányok.
A faluban minden évben, díjugrató lóversenyt rendeztek. Hagyomány volt évek óta, a település otthont adott a sportnak.
Rajzórán a tanárnő, elmondta, hogy nincs a falunak arra pénze, hogy plakátokat nyomtassanak, emiatt felkérte az iskolát, hogy segítsenek, figyelemfelkelő plakátokat rajzolni, hogy minél többen menjek ki a rendezvényre. A tanárnő kiválasztott több rajzolni tudó tehetséget, felkérte őket, hogy rajzoljanak, fessenek, ki-ki elképzelése szerint.
Juli hazament az iskolából, gyorsan szedett borsót, répát és más zöldségeket, majd megtisztította, krumplit hámozott, mire édesanyja hazajön, legyen elkészítve a vacsorára való. Aztán mikor édesapja hazaért vacsora után Juli megmutatta, mit rajzolt. Elmondta, hogy mi a kérése a tanárnőnek. Amikor a rajzlapokat a szülei elé rakta, büszkén nézték, dicsérték. A tanárnő azt mondta, ha jó megfelel, nevünket aláírhatjuk a rajzra vagy festményre. Kiszegelik vagy ragasszák a faluba, tudják meg, hogy kinek a rajza, festése. A szülőknek ez tetszett, mert büszkélkedhettek Julival.
- Hogy tudtad a lovat így lerajzolni?
- Becsuktam a szemem és rágondoltam nagyapa lovaira.
- Nagyon szép - mondta az apa.
Juli repdesett az örömtől.
- Rajzolhatok még mást is, nem csak lovakat, nézőket, vagy olyan képeket, ahol a lovak akadályokat ugornak át.
- Na, hadd lássuk milyen ügyes vagy!
Juli keze gyorsan pár vonalat húzott és látni lehetett a forma alakjából, hogy egy ágaskodó ló lesz a végeredmény. Szülei egymásra néztek és boldogan mosolyogtak.
Eljött az elbírálás napja, Juli nyolc plakátjából mind a nyolcat kiragasztották a faluba. A szomszédok, ismerősök gratuláltak a szülőknek, a tanárnő kérte őket, hogy Julit engedjék rajzszakkörre, hetenként legalább egyszer. Nagy nehezen lehetett a szülőket meggyőzni, de végül sikerült. Juli mindent megígért, és meg is tett, hálás volt, hogy szülei megengedték. Otthoni munkát is el kell végezni. Évről évre nagyobb feladatokat kapott. Juli szabadidejében kiment az erdőbe felmászott a magaslesre, onnan mindent belátott, a fény is jó volt, és festett. Rajzlapra, vízfestékkel.
Egy este édesapja azzal ment haza, hogy nem érzi jól magát, lázas. Napokig minden este belázasodott, de elment dolgozni, kellett a pénz. Aztán pár nap múlva rosszul lett a munkahelyén, mentőt hívtak, kórházba vitték. Akkor már olyan súlyos tüdőgyulladása volt, hogy nem tudták meg menteni, rövid időn belül meghalt.
Juli ketten maradt édesanyjával. A földeket eladták, édesanyja elhelyezkedett szakácsnőként, egy kifőzdébe. Maguk is onnan étkeztek.
Juli középiskolába iratkozott, és szabadidejében kész művészi alkotásokat készített. Születésnapjára barátnőitől, és rajztanárától, egy festőállványt, ecsetet, festéket és vásznat kapott ajándékba.

6482
rozsa koncz - 2020. február 14. 21:07:25

Kedves Marika!
Köszönöm szépen elismerő szavaid, örömmel láttalak nálam.
Szeretettel.RózsaHeartRose

6452
Szaipne Kiss Maria - 2020. február 14. 12:30:43

Kedves Rózsa! Munkácsy M., Paál L. festményeit én is sokszor
megcsodáltam. Szépen fogalmazott élet-történeted nagy
elismeréssel olvastam. Várom a folytatást.
Szeretettel: MáriaHeartRoseSmile

6482
rozsa koncz - 2020. február 14. 12:07:15

Szia Kitti!Smile
Számomra öröm, hogy történetem tetszik. Remélem a folytatás is.
Örömmel láttalak.Rose

6482
rozsa koncz - 2020. február 14. 12:05:16

Szia Rita!
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál.
Örömmel láttalak. RózsaHeartRose

5396
Kitti - 2020. február 14. 09:55:37

Nagyon tetszik a történet, kíváncsian várom a folytatást.Rose

6542
ritatothne - 2020. február 14. 09:04:38

Kedves Rózsa!

Szép történetet hoztál. Hiába, a tehetség utat tör magának.
Nagy kincs, nem szabad véka alá tenni.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.