Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Mgr. Vaszily Zsuzsanna: Disznó - ,vagy kecskevágás... (2020. március)
Ebben a történetben szeretett Erzsi nénémékre szeretnék emlékezni. Gazdálkodó család lévén rengeteg jószágot neveltek, gyakran volt pár kecskéjük is, melyekkel a legidősebb fiúk Laci volt megbízva. Ha náluk voltunk, nénje szívélyesen kínált bennünket finom száraz házi füstölt kolbásszal, palacsintával. A kolbásznak nem tudtunk ellenállni, olyan finom illata volt, de a vékonysága gyanús volt, tudtuk, hogy kecskekolbászt eszünk. A palacsintát aztán végképpen nem voltunk hajlandóak megenni, amikor nénje elfordult, grimaszkodva mutogattuk egymásnak, hogy biztosan kecsketúróval van töltve.
Egyik estefelé Laci rémülten, sírva, lélekszakadva futott haza, alig tudta elmondani, mi történt. Az egyik kecske legelés közben fennakadt a földbe vert cöveken, és az kihasította a tőgyét.(Laci később bevallotta, hogy egy kicsit elszökött focizni a haverokkal, a kecske ekkor tekerhette be magát.) A felnőttek igyekeztek azonnal a segítségére, mi gyerekek nagy bánatosan beoldalogtunk a nagyszobába, ahol Viktor bátyánk által festett szentkép lógott a falon, alá térdepeltünk mindnyájan, és imádkoztunk a kecske életéért teljes komolysággal, és odaadással. Sajnos mindhiába, nagy bánatunkra szegény pára kimúlott. Hiába sorakoztak másnap a belőle készült sok finom falatok, mi nagy bánatunkban semmit sem kóstoltunk meg.
Felejthetetlenek még számomra gyermekkorom disznóvágásai is, melyeken Sándor sógor Erzsi nénénk férje volt a főszereplő. Akkurátosan, pontos munkával, anekdotákkal tűzdelve, hagyományos módon dolgozta fel a sertést, élvezet volt számunkra minden pillanat. Egyik ilyen kivételes alkalommal azt mesélte el, hogy amikor tiltott volt a disznóvágás, igyekeztek azt minél szolidabban, feltűnés nélkül megoldani. Ezen oknál fogva a sertést nem leszúrták, hanem lelőtték pisztollyal, hogy ne visítson. Történt egy háznál, hogy a böllér odaállt az ólka ajtajához, pár tagbaszakadt férfi letereítette a jószágot, a böllér odatartotta a pisztolyt a fejéhez, erre a disznó megvadult, felugrott, és a böllér lába között menekülésre fogta volna a dolgot, de az fennakadt a hátán, és a disznó visítva végigrohant vele az egész falun, mire sikerült a kővé meredt embereknek befognia, így aztán tényleg "titokban" maradt az egész "akció".
Édesanyámék népes családból származtak, hisz heten voltak testvérek. Amelyik testvér éppen "ölt" (disznót vágott), ott általában két - három család segédkezett.
Egyik évben ünnepek előtt november végén Erzsi nénéméknél volt disznóölés, mi gyerekek, hogy minél kevesebbet lábatlankodjunk, lementünk a közeli Ticcére korcsolyázni, csúszkálni. Arra emlékszem csupán, amint jóízűen csúsztam végig a hatalmas sikerkón(így hívtuk a csúszkát a jégen), egyszercsak vízben éreztem magam. Kiderült, a csúszka végén lék volt, melyet előző este vágtak a halászok, éjjel a fagytól behártyázott, így nem vettük észre. Amilyen szerencsém volt, éppen én pottyantam bele. A többiek nagy nehezen kiszedtek, aztán rohantak velem haza, csak úgy csörgött rajtam minden a fagytól. Amint anyuék megláttak, gyorsan leöltöztettek, valami forrót itattak velem, nyakig bebugyolálva benyomtak a kiságyba, a tüzet jól megrakták, mert kemény tél volt, csak úgy tüzelt a tűzhely teteje. A tűzhely fölött ruhaszárító volt, rárakták ruháimat, az újonnan vásárolt szép kis piros kabátkámat is, és rám parancsoltak, hogy meg ne merjek mozdulni, majd mindenki dolgára indult. Én biztosan elaludtam, csak arra tértem magamhoz, hogy valami fura szagot érzek. Látom, a kabátkám ráesett a tűzhelyre, dehát a parancs az parancs, moccani sem mertem. Kis idő múlva anyu azért bejött ellenőrizni, lett rémület, amikor az utolsó pillanatban kapta le a kabátkát, már majdnem lángot vetett. Megszidott, hogy miért nem szóltam, sírva válaszoltam, hiszen ez volt az utasítás. Mindenesetre karácsonykor az ócska kabátomban ünnepeltem, mert az új az teljesen tönkrement.
Másik alkalomkor, amikor mi vágtunk hatalmas disznót, bizony segítségre volt szükség a megfogásához, mert a fekete - fehér foltos jószágot három mázsa körülire tartották a férfiak. Jópár tagbaszakadt férfi átjött a szomszédságból, hogy segédkezzenek a leterítésnél, de a "monstrum" sertés mint bábukat húzgálta őket ide - oda a jeges udvaron. Mi gyerekek ezt az ingyencirkuszt a verranda ablakból néztük, természetesen a disznónknak szurkoltunk, hogy még maradjon életben szegénykém. Nagyon kemény telünk volt abban az évben, kiadós havazásokkal, úgyhogy a hófúvás a kerítéssel színelt. Két idősebb unokafivéremmel Lacival, és Péterrel szánkózgattunk, aztán felfedeztük, hogy át tudjuk ugrani a kerítést. Persze jó párszor ezt meg is tettük, nagy volt az örömünk, hogy milyen nagyra nőttünk. De mint minden öröm mellett ott van mindjárt a bánat is, itt is hamar bekövetkezett. A két srácnak a nagy ugrándozásban egymásután végigrepedt a nadrágszára. Én azonnal rohantam anyuhoz, hogyan lehetne ezt megoldani, nagyon féltünk mindhárman, hogy ennek verés lesz a vége. Anyu ügyesen behúzódott a két fiúval az egyik ajtó mögé , tűt, cérnát szedett elő, türelmesen apró pici öltésekkel megvarrta mindkét nadrágot, nehogy a fiúknak bántódása essék, pedig disznóöléskor akad ám munka enélkül is bőven. Tudtuk, mindig minden helyzetben számíthattunk édesanyánk óvó kezeire, úgy futottunk mindig hozzá, ha valami bajunk volt, mintha az őrzőangyalunk is lett volna egy személyben.
Nagyon szerette a gyerekeket, lehet én is tőle örököltem ezen hajlamomat, ezért választottam a későbbiekben a pedagógusi szakmát, így lettem tanító néni. Bármilyen idegölő foglalkozás is, az ember napról - napra szinte kizsigerelve érzi magát a sok gyermek között, mégsem tudtam volna mással foglalkozni. Mindenért kárpótolt egy - egy őszinte gyerekmosoly, vagy azon pillanatok, amikor hátrányos helyzetű gyereksorsok rajzolódtak ki előttem bizalmas beszélgetésekkor.
6782
Vaszily - 2020. március 03. 21:39:36

Köszi hozzászólásotokat, nagyon jólesnek elismerő szavaitok, Zsuzsa! Wink

5396
Kitti - 2020. március 02. 11:19:30

Mulatságos történeteidet örömmel olvastam. Rose

6542
ritatothne - 2020. március 02. 08:47:08

Kedves Zsuzsa!

Emberséges, szép történeted örömmel olvastam. Mi ritkán tartottunk disznót, de mikor levágták, akkor elszaladtunk otthonról jó messzire, hogy ne halljuk még a sivítását sem.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.