Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Mgr. Vaszily Zsuzsanna: Fürdőzés
A betűvetést, olvasást, számolást kicsiny falum dombtetején álló kétosztályos iskola vályogépületében sajátítottam el. Egyik osztályban a magyar gyerekek tanultak osztott kis iskolában 1-4 évfolyamig, ahol Géza tanító bácsi tanított bennünket, a másik osztályban szlovákul tanultak ugyanúgy a ruszin (rutén) származású gyermekek, akiket Gizike tanító néni, Géza bácsi neje tanított. Szünetekben kifutottunk a tornácra, és ott játszadoztunk, vagy az udvaron fogócskáztunk. Tél beálltával nehezen tudtunk iskolába járni, mert szélső házunkat mindig hatalmas hófúvásokkal rakta be a szél. Ilyenkor a szomszédok segítségével lapátokkal keskeny utacskát vájtak a hóba, hogy közlekedni tudjunk. A tanítás végeztével hazafelé az anyukák nagykendőkkel, "harasztkendőkkel" jöttek velünk szembe, jól bebugyoláltak bennünket, mert a tó partján a falu közepén csak úgy süvített keresztül a zord, zimankós északi szél.
Milyen felemelő érzés volt szünetekben a suli háta mögött a dombról a jeges havon fenékkel lecsúszkálni. Aztán hazafelé menet csak azt vettem észre, furcsán recseg rajtam a jó vastag nadrág, amelyet anyu varrt télére. Persze a sok csúszkálástól átázott, a jeges szélben hazafelé pedig rám fagyott. Ráadásul még alatta volt az az utálatos kezeslábas, a bebújós meleg alsó, amelyet teljesen megalázónak tartottam viselni, dehát anyu reggelente mindegyikünkre ránk erőszakolta, nehogy megfázzunk.
Szünidők alatt nyáron kivételes helyzetben voltunk, mivel falucskánk közepén két tó volt, az ún. Feneketlen tó jobbra, és a Kistó balra, melyek között a közút vezetett el. Még a szomszéd falvacskákból is jöttek a nyaralók főleg vasárnap délutánonként fürödni. Egyszer egy igazi kánikulai nyári napon a barátaim indultak a tóhoz, nálunk az udvaron munkások dolgoztak, csatornát szereltek. Jöttek a barátaink, hogy menjünk a tóhoz, de édesanyám engem nem akart elengedni felügyelet nélkül fürdeni. Én addig sündörögtem, ólálkodtam, mígnem végülis a tópartján találtam magam. Óriási meleg volt, mindenki vidáman pancsikált, úszkált a jó hűs vízben, nem tudtam elenállni a kísértésnek. Óvatosan bemerészkedtem előbb a sekély vízbe ruhástól, aztán egyre beljebb, és beljebb. Látom, a szép nyári ruhám alja körülöttem ernyőként lebegett a vízen, mígnem átázott az is, és már boldogan úszkáltam. Kis idő múlva Péter bátyámat pillantottam meg a parton, aki nagyon erélyesen hívott kifelé. Tudtam, semmi jóra nem számíthatok. Bűnözőként ballagtam utána végig a falun, a víz csorgott a ruhámból. Csak arra emlékszem, a végén anyu a csípős vesszővel alaposan elnáspángolt, az egyik bádogos munkás volt a megmentőm, aki megsajnált, és kiszabadított kezei közül. Nem akart ő bántani, dehát féltő, aggódó anyai szíve kirémült a gondolattól, hogy elveszíthetett volna.
Kishúgom Eszti tette rá aznap az "i"-re a pontot. Az egyik munkás Pista bácsi csúnyán hadarva beszélt, mi akkor hallottunk életünkben először ilyet, csak füleltünk. Egyszer csak Eszterke odalépett hozzá, és megszólította:
- Pista bácsi!
- Tessék csillagom - szólt a bácsi kedvesen.
- Lom, lom, lom, lom - vágta rá Eszti szintén hadaró stílusban. Egy másodpercre mindenkiben megállt a levegő, majd lett erre óriási kacagás, a hasát fogta mindenki a nevetéstől. Szegény anyu azt sem tudta, sírjon-e, vagy nevessen, mert alaposan restellte a dolgot.
Nagyon szerettem a nyarat, olyankor mindig nagy volt a nyüzsgés a környéken. Házunk előtt, és mögött nagyban folytak a paraszti munkák, kapálások, aratás, stb. A kondások disznót őriztek, mindig kísérgettem őket. Ha eleredt a heves nyári zápor, sokan hozzánk menekültek be az eső elől. A kútunkról merték a jó hideg vizet, ha már elfogyott az otthonról hozott. Volt egy nagyobb zöld színű vizes kannánk, édesanyám gyakran telemerte friss vízzel, és küldte velem a közelben dolgozóknak. Néha kissé nehezemre is esett cipelni, de jó volt látni, milyen jóízűen ittak a poros, fáradt emberek. Sohasem tértem haza üres kézzel, gyümölccsel, finom foszlós kaláccsal kínáltak meg, melyeknek ízére ma is összefut a nyál a számban. A környéken szinte mindenki ismert, ha a kapuban állottam, minden arra menőt megszólítottam, megkérdeztem merre mennek, mi van a táskájukban, persze sohasem mentem be üres kézzel. Anyu ezért néha már mérges is volt rám, mit fognak gondolni az emberek, talán ő tanít ilyesmire, pedig ez csak úgy jött magától.
Ebben az időben a falvakban még a régi fajta barna autóbuszok közlekedtek, hátsó "potrohukkal" nekem kissé cserebogárra hasonlítottak. Néha mi is utaztunk rajta a közeli városba, vagy rokonokhoz a szomszéd faluba. Ha felszálltunk rá édesanyámmal kislány koromban, szaladtam legelőre a sofőr mögé ülni, azt hittem, így én vagyok a vezér. Amint a busz elindult óriási zajjal, nekem ez zenei kíséretnek tűnt, ismert gyerekdalokat kezdtem el dúdolgatni, megbátorodván pedig énekelgetni mindenki nagy örömére. A végállomáson aztán rendesen megtapsoltak utastársaink, amitől én nagyon boldog lettem, mert úgy éreztem, szeretnek az emberek. Pici koromtól az töltötte el boldogsággal a szívemet, ha a figyelem középpontjában voltam, aztán később is híres ember akartam lenni, akit mindenki csodál. Tömegek előtt szónokolni, úgy, hogy áhítattal hallgasson engem mindenki.
5396
Kitti - 2020. március 05. 18:11:32

Drága Zsuzsa! Emberi és emberséges világot festettél ide, olyat, amiből mára igazán sok ember nem részesülhet. Mit is szólna a szomszéd, ha bekéretőznék a házába hazafelé, amikor elkap az eső, vagy küldök neki egy kupa friss vizet, ha látom megizzadva az udvarán? Furcsán idegen és embertelen lett a világ, bár nyilván vannak még kisebb falvak, ahol ez nem így van. Örömmel olvastam írásodat gyerekkori élményeidről, érdekes, jó írásnak tartom. Smile
Rose

6782
Vaszily - 2020. március 05. 17:16:05

Kedves Rita, erre csak ezt válaszolhatom:

Álmodj merészet, és nagyot,
és tedd rá éltedet
nincs veszve bármi sors alatt,
ki el nem csüggedett!

Ez reánk kisebbségiekre hatványosan is érvényes...
Nagyon sok álmom megvalósult már, amiért a jó Istenkének tartozom hálával.Zsuzsa! In Love

6542
ritatothne - 2020. március 05. 13:26:08

És mit lett a középpontban álló kislányból? Véget ért az álom, vagy sikerült elérni?

Szeretettel: RitaRose

6476
Siposne Marica - 2020. március 05. 07:45:22

Egyszerű, falusi család, gyermek életéből egy szelet, egy-egy szépen megfogalmazott történet.
Jó volt olvasni.
Marica

6782
Vaszily - 2020. március 03. 15:47:14

Köszönöm szépen hozzászólásod, örülök, hogy tetszett, Zsuzsa! Smile

6643
szikra60 - 2020. március 03. 14:26:09

Kedves Zsuzsa! Aranyos ez a visszaemlékezés, melyeknek egyes kockái filmként peregtek szemeim előtt. A busz is ismerős, mi farosnak hívtuk, büdös gázolaj szag volt tőle az utastérben.. Kedves írásod örömmel olvastam. Szeretettel Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.