Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Mgr. Vaszily Zsuzsanna: Új nap: Tizenhetedik történet: Holnaptól új nap virrad (2020. március)
Az ember amikor lefekvéshez készülődik egy nyomasztó nap után, mindig reménykedik, hogy másnap minden jóra fordul majd. Nekem életem legnyomasztóbb napja az volt, amikor egyik nap a volt munkahelyemen a tőlem sokkal fiatalabb, és tapasztalatlanabb igazgatónőm behivatott az irodájába, és angol hidegvérrel közölte velem, hogy az egyik évfolyamban, melyben az egyik legjobb csoportot tanítottam szlovák nyelvre, leveszik tőlem a jó csoportot, odaadják egy akkor végzős fiatal szlovák szakosnak (Már csak több tapasztalattal rendelkezik, mint én, jobb módszerei vannak ennyi év után, kész röhej! Aztán utóbb az is kiderült, hogy rokoni szálak fűzték az igazgatónőmhöz...), én pedig viszem tovább az ő jóval gyengébb összetételű csoportját.
A szaktantárgyamat mindig is igyekeztem maximális tudásom szerint minél érdekesebbé tenni a rám bízott tanulók számára, 33 év tanítás után már a kisujjamban volt a gyerekekkel való bánásmód minden csínja-binja, a tananyag minél vonzóbb előadása, stb., mégis, mint derült égből a villámcsapás, úgy zuhant rám a felismerés, hogy mostanában igazgatónőm "finom" célzásai a közös szakmai megbeszéléseken, _hogy ezt a tantárgyat egyesek azért taníthatnák kissé nagyobb lelkesedéssel, "így, meg amúgy..." valahogyan bensőmben megremegtem, mert megéreztem, hogy talán mindez ellenem irányul. De akkoriban elég sok problémák jöttek össze körülöttem a családomban is, fekete felhők tornyosultak a fejem felett, csak biztatgattam magam, hogy biztosan csak sötéten látom a helyzetet, és bizonyára másról lesz szó, hiszen semmiért sem bántott a lelkiismeret, becsületesen végeztem a munkámat.
De bizony hiába is ódzkodtam mindezek ellen, a vezetőség hajthatatlan maradt, kénytelen lettem volna sorsomba beletörődni, de sajna teljesen másként sültek el a dolgok. Ilyen rossz vezetői döntés szerintem még iskolák történetében nem nagyon fordult elő. Ezelőtt pár évvel még szembeszáltam volna magával az ördöggel is, amikor tudtam ártatlanul, igazságtalanul bántanak. Diákéveim alatt is előfordult, hogy megmondtam a véleményem még némely tanárnak is, ha nem megfelelően mentek valamiben a dolgok, és emiatt nem érdemszerűek voltak az eredmények. De sajnos, ebben az esetben már annyira legyengültem lelkileg, annyira a szívemre vettem ezt az egész dolgot, hogy szép fokozatosan kezdett a talaj kicsúszni a lábam alól. Már alapvető dolgokban sem voltam biztos, nem tudtam megfelelően érvelni támadóimmal szemben, az órákon úgy éreztem, nem tudom kellőképpen átadni a tananyagot, odahaza is állandó feszült volt a helyzet. Egyik gyermekem otthagyta az orvosi egyetemet, melyre saját erejéből elsőre bejutott, másik gyermekem igaz "félkézzel" végzett el egy szintén nagyon markáns, igényes egyetemet, viszont odahaza "csücsült" munka nélkül már jópár hónapja, amiből állandóan konfliktus helyzetek adódtak, veszekedések, néha durva megnyilvánulásokkal tarkítva. Ez az egész egyre jobban elviselhetetlenné vált számomra, rettegtem már mindentől, utáltam munkába menni, aztán hazafelé az úton azon méláztam, ugyan mi vár reám odahaza, lesz-e ordibálás valamiért, ki fogja megint kiverni a raplit. Mindezek mellett ott voltak a háziasszonyi teendőim is, minden isten áldott nap főzni a négytagú családnak, minden mást is rendben tartani, és egyszercsak elszakadt a cérna...Egyik reggel felkeltem, és elmondtam a férjemnek, mi van velem, hogy ez az egész már teljesen elviselhetetlen a számomra, hogy rettegek mindentől, és hogy segítségre van szükségem, mert ezt egyedül nem tudom elviselni. Nagyon megijedt, erősen magához szorított, hogy ne féljek semmitől, segít mindenben.
De azért kissé fanyar szájízzel konstatálom, hogy egy rossz vezetői posztban lévő emberi döntés milyen óriási kihatással volt az életemre. Egyrészt pszichikailag, teljesen elveszítettem minden önbecsülésemet, önbizalmamat, a kétségbeesés határán voltam, és ez fokozatosan negatívan kicsapódott biológiai változásokban is testemben, emiatt nagyon megalázó helyzetekbe kerültem, és ebből a mélypontból nagyon nehezen tudtam visszaevickélni a régi mivoltomhoz. Az pozitívan hatott azért, hogy az egész kollektíva mellém állt, petícióban akartak tiltakozni mindezek ellen, viszont mi már ezt nem vállalhattuk be a nagyon rossz lelkiállapotom miatt. Természetesen mindez anyagi veszteséggel is járt családom számára, hiszen 7 évig rokkant nyugdíjas lévén a leszázalékolt nyugdíjamat "élvezhettük" az eléggé szép pedagógusi fizetésem helyett. Ekkor merülnek fel az emberben mindenféle kérdések: "Hogyan jön ahhoz valaki, milyen jogon tör pálcát egy másik ember feje fölött, akármilyen vezető pozíciót élvez is ?"" Milyen jogon fosztja meg beosztottjának családját komoly anyagi előnyöktől?" Ez nem csak az én esetemre vonatkozik, hanem vegyük mindezt kivetítve az egész emberiségre. Ugyan hányan szenvednek közülünk egy embertársa rossz hozzáállása miatt mindenféle intézetekben, hányan menekülnek alkoholizmusba, drogokhoz, sőt, hányan vannak azok, akik annyira elviselhetetlennek látják helyzetüket, hogy az öngyilkosságba menekülnek?
Tehát számomra az új nap csekély hét évig tartott, amikor már úgy éreztem, teljes értékűen helyt tudok állni mindenben. Nagyon sokat köszönhetek erős akaratomnak, és a jó Istenbe vetett hitemnek, azóta is lélekben mindenben az ő segítségét kérem...
6643
szikra60 - 2020. március 13. 07:49:52

Kedves Tollforgató! Sajnos nagyon is - mondhatom így - a hétköznapi életben gyakorta előforduló dologról írsz. Hány és hány vezető van, aki visszaél a beosztásával, aminek egyik oka talán éppen az, hogy szakmailag riválist is láthat a beosztottban. Így azután eltávolítja. Nyilván, ha az embernek a családi hátterében gondok vannak ez csak "rásegít" a dologra. A végén utaltál rá, hogy talán túljutottál rajta, nem lehett könnyű. Ha így van, én örülök neki. Gratulálok a történethez! Szeretettel Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.