Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Mgr. Vaszily Zsuzsanna: Zsákbamacska
Lélekben nagyon sokan felnőtt fejjel is örök gyermekek maradunk, és szeretnénk ha az élet nehéz, göröngyös buktatóit játékos könnyedséggel tudnánk leküzdeni, ez néha sikerül, néha sajnos nem, mély nyomot hagyva lelkünk felületén.
Gyermekkoromban nagyon szerettem mindenféle társasjátékot, melyek közül talán egyik nagy kedvencem a zsákbamacska volt. Főleg búcsúkor, amikor mindenféle árusok kínálták portékáikat, egyikük egy nagyobb zsákot hozott magával, és kiabálta:
- Zsákbamacskát, zsákbamacskát vegyenek!
Alig hittük, hogy belenyúlhassunk a zsákba, mely telve volt mindenféle csecsebecsékkel, apróbb játékokkal. Azért volt ilyen találó a neve, mert senki sem látta, mi van a zsákban, tehát nagy izgalommal várta mindenki, mit húz elő. Most én is átvedlek ilyen zsákbamacskás árussá, zsákom telve van mindenféle történetekkel, és Ti gondolatban persze mikor melyiket húzzátok elő, azt tárom elétek. És már meg is van az első történet, itt tartom a kezemben, címe:

Vadrózsabokor

Kislánykorunkban vasárnap délutánonként barátnőimmel összeverődtünk kisebb csapatba, és sétálgattunk az úton, szedtünk a búzatábla szélén mezei virágcsokrot, dúdolásztunk, beszélgettünk. Egyik ilyen alkalommal a szép ünneplő ruhám mellé nagyon szép masnit kaptunk a húgommal a hajunkba. Ugyanis a rokonság nagy ritkán kapott Amerikából csomagokat, melyekben nálunk még ismeretlen különleges anyagokból voltak ruhafélék, vagy csak ruhaanyagok, a nagylányok óriási örömére selyem harisnya is, mely még nálunk ismeretlen volt. Hát az egyikben volt egy szép rózsaszín tüll arany szállal átszőtt kisebb anyagdarabocska, mivel másra nem volt elég, édesanyánk felszabta nekem és a hugicámnak masninak a hajunkba. Ebben díszelegtünk délig a templomban a misén, majd ebéd után is a hajunkban maradt, tehát én is így indultam a szokásos sétára a lányokkal. Csakhát a verőfényes napsugaragban a masni a hajamban elég szépen csillogott, ami akkortájt nem nagyon volt szokványos falusi lányoknál. Természetesen a barátnőim mindjárt elkezdték csodálni, és kérdezgették, honnan van ez nekem. Én igyekeztem eltussolni a dolgot, hogy semmi lényeges, de az érdeklődésük egyre intenzívebb lett, különösen Éva lett egyre merészebb, hogy mutassam már meg közelebbről is. Na jó, erre eléggé kelletlenül lehajtottam a fejem, hogy nézzék meg, hát erre Éva semmiből semmi odakapott a fejemhez, és erőteljes mozdulattal kitépte a masnit a hajamból. Engem azonnal elöntött a pulykaméreg, nekiszaladtam, és ütöttem, ahol értem, mindenáron vissza akartam az "ékességemet" szerezni. Közben ordibáltam:
- Azonnal add vissza, mert megmondlak anyunak! Belemarkoltunk egymás hajába, és
csak úgy téptük egymást. Mikor láttam, hogy nem megyek vele semmire, széjjelnéztem valami segítség után. Ebben a pillanatban megláttam a sáncparton egy vadrózsabokrot, mely éppen virága teljében volt, telis - tele halványrózsaszín virágokkal. Odarohantam, és a leghosszabb ágaiból ügyesen letéptem vagy három darabot, és azzal kezdtem el csapkodni főleg a pucér lábait, mert tudtam, az aztán fájdalmas lesz. Hát most már elértem célom, Éva óriási ordítással dobta a földre a masnit, futott hazafelé a többiekkel együtt. Én eldobtam az ágakat, felkaptam a masnit, és szaladtam haza anyuhoz sírva, mert azért kaptam én is bőven. A másik dolog, amit máig nem értek, hogy a fenébe tudtam azokat a tüskékkel teli rugalmas ágakat letépni. Aztán láttam, hogy a kezeim ki vannak karmolva, de mérgemben abszolúte nem éreztem a fájdalmat, csak a masnimat akartam mindenáron. Édesanyám alighogy megfésült, nemsokára halljuk, hogy az udvarból kiabál valaki:
- Juliska, Juliska, jöjjön csak ki! Kinéztünk, hát látjuk, Éva barátnőm édesanyja az.
- Te maradj itt bent! - adta ki nekem a nyílt parancsot anyám. Bizonyára félt, hogy
Margit néni első felindultságában nekem talál ugrani.
- Nézze csak ezt meg, - mutatja anyámnak a markát tele hajmaradékkal, - ezt mind
a drágalátos gyermeke tépte ki az Évám hajából.
Még jó, hogy anyám megfésülésem után nem dobta ki a markából a kb. ugyanolyan mennyiségű hajfoszlányokat. Mutatta ő is a bizonyítékot, és csak ennyit válaszolt nagy bölcsen.
- Figyeljen ide Margit néni, már csak nem fogunk a rakoncátlan gyerkőcök miatt összeveszni. Megkapták ők most a magukét egymástól, majd kapnak valamilyen más büntetést, hogy ilyen csúnyán viselkedtek. Erre szerencsére Margit néni is belátta, hogy ez lesz a legjobb megoldás. Már pontosan nem emlékszem a büntire, de sokáig azért restelltem nagyon a dolgot, hogy lány létemre ilyenre vetemedtem, de úgy látszik a női szépségért minden korosztályban szenvedni kell...
6643
szikra60 - 2020. március 12. 18:45:08

Ilyen verekedésekben nekem is volt részem, csak a vita tárgya zsebkendő volt. Igazán jól leírtad a történetet. Várom a folytatást.... Szeretettel Éva

6782
Vaszily - 2020. március 11. 17:09:21

Pedig szerintem csak az lehet, mert minimálisan azért 2 ember kell hozzá..., de így is köszönöm hozzászólásod, Zsuzsa! Wink

6542
ritatothne - 2020. március 11. 14:02:52

Szerintem a zsákbamacska nem társasjáték, de ez nem von le semmit a művedből, melyet kiváncsian és szeretettel olvastam. Elképesztő, hogy el tudnak szabadulni az indulatok, de legalább becsületesen megírtad.

Szeretettel: RitaRose

5396
Kitti - 2020. március 09. 23:39:54

Lám, micsoda érték volt egy masni! Smile Tetszett a történet.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.