Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Mgr. Vaszily Zsuzsanna: Bicajverseny
Na gyere gyermekem, te is húzzál ki valamit a zsákból. Nini, biza ez is egy nagyon érdekes történet lesz, melynek címe:
Bicajverseny
Amikor kislányok voltunk, bizony még a közutak nem ilyen szép aszfaltosak voltak, mint manapság, hanem egyszerű köves utak, melyen nagyon nehéz volt megtanulni biciklizni, mivel az útszélre lesodródott a sok finomabb apró kavics, melyen aztán a bicikli alaposan le tudott farolni, tehát jókat buktunk biciklistől. Sajnos az egyszerűbb családokban nem volt külön gyermek bicikli, hanem felnőtt bicajon gyakoroltunk, és tanultunk meg kerékpározni. Meg sem tudnám számolni, hányszor farolt ki alólam az anyu női bicaja, mire végre megtartottam az egyensúlyt, és szépen egyenesen tudtunk vele haladni. De bizony a bukások alkalmával sikerült alaposan szétvernem mindkét térdemet, a sok apró kavicstól a bőrfelület alaposan lehorzsolódott, vérzett rendesen. Már bizony ebből édesanyámnak is kezdett elege lenni, az egészet jól kitisztítani, átfertőtleníteni, majd bekötözni. Úgyhogy egyszer aztán rendesen kikelt magából:
- Na ide figyelj gyermekem, ha ez még egyszer előfordul, hogy így szétvered a lábad,
már haza se gyere, megértetted! Gondoltam magamban, rendben van. De persze másnap mihelyst a bicikli gazdátlanul ki volt támasztva a kerítéshez, alig hittem, hogy menjek vele a barátokkal pár kört, amikor már ment jól, akkor a szomszéd faluba is átkerekeztem vele, az aztán nagy élmény volt persze. Na de ebben az esetben még nem volt olyan szerencsém, az útszélen megint alaposat buktam, ismét szétment mindkét térdem. Na de az anyu fenyegető szavai is a fülembe csengtek, így nem mertem hazamenni. Gondolkodtunk, mitévők legyünk, aztán nagy okosan kieszeltük, hogy felhajtunk a közeli hizlaldába, és ott kérünk segítséget. Összevágtam a fogam, és a vérző fájós lábaimmal felültem a bicajra, és behajtottunk a hizlaldára. Az állatgondozók előbb meg is lepődtek, hogy miért nem haza megyünk segítségért, de amint meghallották, mi a helyzet, nevetve gumicsővel kimosták a vérző térdeimet. Igaz, a vízsugár úgy csípte, hogy szinte elviselhetetlen volt, de hát mit tehettem szegény "kis kivert kutya"... Na de ezek után mégiscsak kénytelen voltam hazamenni, mert már éktelenül fájtak a lábaim. Szegény anyám amint megpillantott, csak összecsapta a kezét:
- Hát téged meg mi lelt gyermekem?! - felkiáltással. Ugyanis a víztől a lábamon úgy
patakzott végig a vér, mint valami hadirokkantnak. Amikor elmondtuk, mi történt, és hogy oldottuk meg, magához szorított nagy szeretettel, mondván:
- Kis butuskám, hát én azt csak mérgemben mondtam, ha bármi baj történik veled,
azonnal haza kell jönnöd, és mi megoldjuk, rendben. Beleegyezve rábólintottam, ő pedig szépen türelmesen ismét rendbe rakta szétzúzott térdeimet.
Viszont egy másik alkalommal kishúgom ezt nem úszta meg csak ennyivel. Mikor már szinte kivétel nélkül mindnyájunknak ment rendesen a biciklizés, ide - oda körözgettünk a vasparipán szülői beláthatóságon belül, egyik barátunk Jancsi és a hugicám azon kezdtek el ellenkezni, hogy melyikük tud már jobban, és gyorsabban száguldozni a bicajjal. Ennek eldöntésére kitalálták, hogy versenyezni fognak. Kijelöltek egy útszakaszt versenypályának, melybe a házunk előtti rész is beleesett, aztán hajrá! Felpattantak a bicajra mindketten, mi rajtoltuk őket, aztán teljes erőbedobással zavartak. Ezután nemsokkal hatalmas csörömpölés hallatszott, azonnyomban futni kezdtünk utánuk, mert láttuk, mindketten a földön hevernek az összegabalyodott vasparipákkal egyetemben. Amint odaértünk, Jancsi nagy nehezen kinyögdécselte, hogy a házunk mögül egy tyúk alájuk szaladt (bizonyára kiszökött a kertből), és ez lett aztán a vesztük. Amikor kishúgomat megláttam, hát rendesen elfacsarodott a szívem, tiszta tepedt vér volt mindenütt, telis - tele alapos horzsolásokkal. Természetesen erre az éktelen zajra szegény anyánk is rohant ki a házból, hogy mi van. Félre kellett tennie csapot - papot, és hugicámat orvoshoz volt kénytelen vinni, ahol kapot jó fájdalmas tetanusz injekciót mérgezés ellen, ezenkívül pár nap feküdöznie is kellett ám, mivel enyhébb agyrázkódást is szenvedett. Tehát elmondhatjuk, hogy bizony ez aztán derbi volt a javából...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.