Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Mgr. Vaszily Zsuzsanna: A beteg kislány
A szomszéd faluban búcsú lesz a hétvégén, készítem is a zsákom, meglátjuk, hány történetet húznak elő a kiváncsiskodók. Korán reggel nyakamba vettem zsákomat, és alig megérkeztem, már elő is került az első történet, címe:
A beteg kislány
Pontosan nem tudom már hány éves is lehettem, amikor egyszer anyuval mentünk a falun végig, és az egyik nem túl messze eső ház udvarán láttuk, hogy vendégek érkeztek hozzájuk gyerekekkel. Mikor megláttak bennünket, Anna néni kijött a kapuba, hogy van itt egy kislány is, szívesen venné, ha elmennék valamikor hozzá játszani, hogy ne unatkozzon. Megígértük, hogy nemsokára majd átjövök. Pár nap elteltével anyu megkérdezte, hogy van – e kedvem átmenni a kislányhoz, mire én ezt örömest bevállaltam, gondoltam, legalább lesz valami érdekesség. Természetesen anyu azért a biztonság kedvéért elkísért, az egyik kosaramba betettem néhány kedvenc játékomat, aztán elmentünk. Láttuk, hogy lent vannak a kertben a gyümölcsfák alatt, hát én is leszaladtam hozzájuk, anyu pedig hazament. Azon viszont rögtön csodálkoztam, hogy a lányka velem egykorúnak tűnt, mégis székben ült főleg. Kezdtem én vele játszani, de nem nagyon ment, mert láttam a nyála is kicsordult néha, a szelek is távoztak tőle gyakran, és egyáltalán nem úgy reagált dolgokra, ahogyan az normális játszás közben szokott lenni. Valamelyik felnőtt igyekezett felállítani őt székéből, de szegénykének ez nagyon nehezére esett, esetlenül akadoztak össze a lábai, végül feladta az egészet, és leült. Ez már viszont túl sok, és sokk is volt egyben a számomra, jeleztem, hogy haza szeretnék menni. Marasztaltak szívélyesen a nagyszülei, de én nem álltam kötélnek, vettem a kosaram, és elindultam hazafelé. Még láttam, hogy valami felnőtt kikisért a kapuig, és én boldogan, felszabadultan elindultam haza. De egyre csak a furcsa kislány járt az eszemben, sohasem találkoztam még ilyesmivel, rettenetesen rossz hatással volt rám, nagyon sajnáltam szegényt, hasadt meg érte a szívem, hogy miért is lesz valaki ennyire más. Kezdtem érezni, hogy valami nincs rendben velem, csak annyit láttam, hogy már anyukám elindult felém a kapuból. Ahogy közeledett, már fel is kiáltott:
- Zsuzsikám, gyermekem, veled meg mi történt?
Még erre emlékeztem, aztán elkezdett zúgni a fejem, és elájultam a már hozzám szaladó anyu ölében. Hazavitt, a szobába besötételt, hogy jó hűvös legyen, és én bizony az egész délutánt átaludtam, annyira kimerített lelkileg ez a látvány, még a vacsorához is alig nyúltam, nehezen felejtettem el ezt az egész dolgot. Máig is, ha nagyon sérült egyéneket hoz közelembe a sors, szinte elgyengülök, úgy tudom őket szánni, hogy miért ilyen igazságtalan velük a sors. Már felnőtt voltam, amikor egyszer mentünk Kassára meglátogatni a húgomat veseműtétje után a kórházba. Anyu kissé lemaradt valami ismerőssel váltani pár szót, amikor mellettem egy tolószékből egy helyes fiatalember rám nézett, mikor végignéztem rajta, akkor vettem észre, hogy jóformán csak egy fejből áll, a testét egy pokróc fedte, de nem sok minden volt bizony azalatt a pokróc alatt. Anyu azonnal rohant is felém, mert ugyanúgy elsápadtam, mint anno a kislány esetében, és már csak arra tértem magamhoz, hogy pofozgatott fel, nehogy teljesen leájuljak. Sokszor elgondolkodom azon, hogy ha mindnyájan a jó Isten teremtményei vagyunk, akkor miért történnek meg ilyen dolgok, hogy valakinek csak szenvedésből áll az élete.
6542
ritatothne - 2020. március 23. 21:03:19

Kedves Zsuzsa!

Ezek az emberek jobban örülnek annak, ha elfogadják és szeretik őket, mint ha elfordulnak tőlük azért, mert sajnálják őket. Hogy Isten miért engedi meg az már sokkal hosszabb történet, egy két mondattal kifejteni nem lehet, talán csak annyit, hogy a biblia szerint a bűneset következménye a betegség. Az egészséges ember se különb a betegtől, az ő feladata az, hogy segítsen, tegye jobbá és boldogabbá a kevésbé egészséges emberek életét. Nyilván ehhez nincs mindenkinek tálentuma, annak kell tennie, aki erőt és indíttatást kapott hozzá.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.