Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Hornyák Jánosné: Narancsszínű virág
Felhők könnye áztatja az őszi természetet. A nyirkos utcán egy magányos férfi siet. Hideg, borús a szíve. Olyan borús, mint az őszi idő. Nincs neki senkije. Arcába erős szél csapkodja a hűs cseppeket. A férfi gyűrött, elnyűtt kabátját összefogja, lépteit megszaporázza. Kopott kapujához ér, keresni kezdi kulcsát. Hopp! A kulcscsomó leesik hideg kezéből. Hát, ahogy a földön utánanyúl, látja, hogy egy virág nyílott kapujában.
- Na, mindenhol csak gaz nő! - morgott hangosan.
- Bácsi, én ültettem neked azt a virágot - szólt félénken a szomszédból egy kislány.
A férfi, mintha nem is hallotta volna a szavakat, maga után jól bereteszelte a kaput. Bement a hideg lakásba. Ledobta kopott kabátját, majd tüzet gyújtott. A tűzrózsák láttán eszébe jutott a kislány. Ugyan minek nekem virág! - mondja hangosan. Álomra hajtotta fejét. Éjjel azonban csak forgolódott, forgolódott. Feltette többször magának a kérdést: Minek nekem virág? Minek? Aztán végül is úgy döntött, hogy kimegy, kiveszi a földből a kis virágot. Levert, kopott kis fazékba ültette, s betette az ablakba. Reggel dolgozni indult. Most is, mint általában minden reggel, találkozott a szomszéd kislánnyal, aki az iskolába sietett. Ridegséggel bólintott egyet a lányka felé. A kislány elmosolyogta magát.
- Látom bácsi, bevitted a melegbe a virágot.
A férfi nem is válaszolt. A munkahelyén azonban már alig várta, hogy haza induljon, hiszen várják őt. Már nincs egyedül, várja őt a kis virág. A virág narancsszínű szirmokkal pompázott. Melegséget, napfényt varázsolt a hideg szobába. Másnap megint csak ugyanúgy sietősre fogta lépteit hazafelé. Így tett azután már minden nap. Szapora léptekkel sietett haza, hiszen nem lesz ő már egyedül. Egyik délután, hazafelé menet, betért a boltba egy kis ennivalóért. Lássatok csodát! Még egy tábla csokit is vett! Reggel gyorsan felöltözött, kisietett a kapuba. Várta a szomszéd kislányt, hogy a csokit átadja neki. Végül is őneki köszönheti, hogy már nem érzi olyan magányosnak magát. Sajnos a kislány nem jött. A férfi szomorúan útnak eredt, kopott táskájába becsúsztatta a tábla csokit. Munka végeztével egyenesen a szomszéd házhoz ment. Félve becsengetett. Várta, hogy a kislány ajtót nyit. Egy idős hölgy nyitott ajtót. A férfi igyekezett most nagyon udvariasan köszönni.
- Én vagyok a szomszédból, a kislányt keresem.
- A kislányt? - lepődött meg a nagymama. - Jaj, az unokám nagyon beteg lett, kórházba vitték.
A férfit olyan erő hajtotta, hogy azonnal a kórház felé vette útját. A portánál meg sem állt, csak sietett előre a lépcsőn
- Hová, hová? - szóltak utána.
- Egy kislányt keresek, aki ma került ide be.
- Sajnos uram, Ön késve érkezett. A kislány pici szíve nem bírta tovább.
A férfi lassan kiballagott a fertőtlenítő illatú épületből. Szomorú órák, napok jöttek. Nem találta sehol sem a helyét. Eljött a temetés napja. A férfi elővette régi fekete öltönyét, amit oly régen nem hordott. Kicsit lógott is rajta, de végül is ebben ment el a temetőbe. Mielőtt kilépett volna a nyikorgó ajtón, levett egy narancsszínű szirmot a virágról. Könnyes szemmel állt a picinyke sírgödör mellett. Aztán a belső zsebéből elővette a csokit, a szirmot és bedobta az éppen leeresztett kis koporsó tetejére.
- Köszönöm! - lehajtott fejjel mondta, de mindenki körülötte értette e szót. Köszönöm! Te hoztál életet a hideg lakásba, te olvasztottad meg jégcsapszívemet! Te tanítottál meg szeretni! Köszönöm!

/Csekő Kató verse ihlette a sorokat/
6142
BoldogCsisz - 2020. április 02. 15:47:07

Kedves Babu!
Köszönöm, hogy olvastad írásomat!
Szeretettel: MarikaHeart

5548
babumargareta - 2020. április 02. 15:38:06

Kedves Marika!
Nagyon megható,szomorú a történeted.
Szépséges írásodhoz gratulálok szeretettel...BabuHeart

6142
BoldogCsisz - 2020. március 26. 19:25:39

Kedves Magdi!
Köszönöm kedves szavaidat!
Szeretettel: Marika

6191
Magdolna43 - 2020. március 26. 19:01:14

Kedves Marika!
Szomoru, jól megírt, tanulságos történetedhez sok szeretettel gratulálok.
Magdi

6142
BoldogCsisz - 2020. március 25. 19:32:20

Kedves Marika!
Örülök a látogatásodnak!
Köszönöm szép hozzászólásodat!
Békés, nyugodt estét kívánok szeretettel: MarikaHeartRose

6452
Szaipne Kiss Maria - 2020. március 25. 14:29:09

Drága Marika! Sajnos van, mikor valaki saját gondjaival
van elfoglalva, nem is tudatosan, de késve cselekszik.
Szomorú elbeszélésednél szeretettel hagytam szavaim.
Békés, szép napokat kívánva távozom.
MáriaHeartRose

6142
BoldogCsisz - 2020. március 24. 15:59:30

Kedves Rózsa!
Nagyon szépen köszönöm látogatásodat, gratulációdat!
Szeretettel: MarikaHeartRose

6142
BoldogCsisz - 2020. március 24. 15:58:07

Kedves Éva!
Köszönöm, hogy olvastad írásomat! Örültem bölcs szavaidnak!
Szeretettel: Marika

6482
rozsa koncz - 2020. március 24. 13:35:58

Kedves Marika!
Összeszorult a szívem!
Gratulálok remek írásodhoz RózsaHeartRose

6097
Rezeda - 2020. március 24. 13:24:38

Szomorú és megrendítő az írásod. Sokszor van, hogy később értékeljük a körülöttünk lévő világot, az érzelmeket. Belesüllyedünk önmagunk sajnálkozásába. Gratulálok.

Szeretettel: Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.