Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Rákócziné Sasvári Mónika: Börtönben
Az otthonunkba rekedtség egyelőre még nyugalmas, békés, de olykor félelemtől terhes állapotában eszembe jutott a mostoha nagymamám, Róza mama, aki igazság szerint a vér szerinti nagymamán korai halála után minden tekintetben igazi nagymamámmá vált, akit nagyon szerettem és ő is engem, első unokáját.
Eszembe jutott egy évig tartó bezártsága - a márianosztrai börtönben.
Az 50-es években történt. Özvegy fiatal asszony volt, a háborúban elvesztette a férjét, ezért a szüleivel élt. Délceg, nagy bajszos édesapja nem akarta veszni hagyni a szőlőföldjeiket. Tavasz volt, metszeni kellett, de tilos volt az embereknek megmetszeni a saját szőleiket, mert azokra már rátette a kezét a TSZ. - Róza, indulunk! - És Róza, aki erős izomzatú leány volt (elmondása szerint a sok szilvalekváros kenyérnek köszönhetően) fenntartás és félelem nélkül követte apját a metszőollóval. Lemetszették a gyönyörű szőlőket. Majd hazamentek.
Nem azonnal, csak pár nap múlva, behívatták őket a pártba. És a párttitkár közölte velük, hogy szabályszegő tettük büntetésé egy év börtön lesz. -Imrusko, Imrusko, - könyörgött Róza, hisz gyerekkoruk óta ismerték egymást a párttitkárral - kérlek, legalább ne egyszerre kelljen börtönben ülnünk. Mi lesz mamával egyedül. Hogy fogja bírni a földeket és az állatokat? - De bizony egyszerre mentek, hogy jobban fájjon! - hangzott a kegyetlen válasz.
És pár nap múlva jöttek a fekete ruhások, Róza ezt megneszelve a hátsó kertkapun keresztül futásnak eredt, futott, rohant a magas fűben, de szoknyája miatt nem tudott elég gyorsan futni és elkapták a ÁVÓ-sok... A menekülés rémélménye még a szélütés utáni utolsó napjaiban is kísértette.
Papának, mint rengeteg rabnak ezekben a vészterhes időkben, a börtön alatt a 8-as aknai bányában kellett dolgoznia. A falu népe titokban élelmet vitt szegény bánya-raboknak, hogy elviselhetőbbé tegyék az igazságtalanságot és az éhezést.
Róza a márianosztrai börtönbe került. Az a hír járta, hogy rosszul bántak az ilyen szabályszegő nőkkel - erről soha nem beszélt. Viszont miután kiderült, hogy jól tud főzni, a konyhára helyezték, ahol legalább már a gyomra nem korgott. Ő hamarább szabadult, mint édesapja, akihez mindig piros pöttyös kendőben ment beszélőre, hogy gyorsabban észre tudja venni a tömegben és több idejük lehessen egymásra.
Így lett tehát a nagymamám börtönviselt asszony, akit meg nem tudtak törni. Ezek után is képes volt vidáman és energikusan élni, nagypapámnak is ez tetszhetett meg benne.
Édesapjáról, bajuszos papáról jut eszembe még két mosolyfakasztó tény. Mit ivott? Hát vizet sosem, azzal csak kiöblítette a száját, hibátlan fogsorának csodájára járt a házi orvos. Saját jó borát itta, pálinkát és tejet. Szép kort élt meg, utolsó napjaiban gyakran feltette a kérdést, már ágyban fekve. - Hogy fogok én meghalni, mikor soha nem fájt és most sem fáj semmim? -

Emlékük előtt tisztelegve nem kibírni kell a karantént, hanem örülni neki, hogy otthon maradhat az ember (lánya és fia) ezzel védve magát és másokat.
6476
Siposne Marica - 2020. március 31. 14:23:47

Végig éltem az ötvenes évek borzalmait, pedig még börtönben sem voltam. Sajnálattal gondoltam mindig azokra,akiknek még abból is kijutott.
Ma nem a karantén miatt aggódom, hanem azokért, akik elvesztik a munkahelyüket, a megélhetésüket.
Kedves Mónika!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a szomorú történetet.
Gratulálok!

6643
szikra60 - 2020. március 29. 18:23:11

Kedves Mónika! Elsősorban azt kellene megértenük az embereknek, hogy értük hozzák a rendelkezéseket, nem ellenük... Tisztelet a bátor embereknek, kiknek volt merszük szembeszállni a TSz rendszerrel. Éppen a minap néztem a Körhinta c. filmet, az jutott eszembe írásodat olvasva. (Pedig ott a rendszer éppen ellenkezőleg állította be a földjükért harcoló parasztokat.) Szeretettel Éva

5396
Kitti - 2020. március 27. 10:20:17

Tetszett az írásod, jó volt olvasni.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.