Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató József: A kétéltű ember visszatér: 10/5. rész
XII. fejezet
A leltár

A mozgalmas nap után mindenkinek jól esett a pihenés.
Másnap reggel újabb fontos feladat várt rájuk: a felszínre hozott spanyol kincsesládák tartalmának a leltározása.
Ezt mindenképpen meg kellett tenniük.
Először az első ládában lévő arany pénzérméket számolták meg. Rengeteg volt ezekből. Több mint ötezret találtak, pontosan 5315-öt.
A második ládában ezüst- és aranytárgyak voltak. Még a spanyol hódítók, a konkvisztádorok, Cortez és Pizarro idejéből származó inka kincseket is rejtett a hatalmas ládafia.
Ezüst és arany gyertyatartók, aranytányérok, poharak és kupák, ékszerek kerültek a pontos leltárba.
Értékük szinte felbecsülhetetlen. Mai pénzben számolva több millió euró. De ezt majd pontosan a hivatalos antikér­tékbecslő mondja meg.
Salvador professzornak már kész terve volt arra nézve, hogyan hasznosíthatják az óceánkutató állomás javára.
Sok minden régóta tervezett fejlesztésre és bővítésre jut majd belőle!
A leltár elkészült, aláírásukkal és pecséttel hitelesítették azt.
– Nos, ilyen kellemes munkát már régen végeztünk – szögezte le Armand Villebois.
A többiek pedig helyeseltek.
Hilario Perez ezredes jó híreket kapott Párizsból. Az ellenállás már javában aktivizálódott, szerveződött az argentin katonai hunta megdöntésére.
Valószínűleg neki is el kell majd utaznia a francia fővá­rosba.
Az utazást néhány napon belülre tervezte.
Fontos megbeszélésre várták a vezérkari ezredest.
Ichtiander pedig izgalommal készült egy újabb tengeri felfedező útra.
Alan Villebois szívesen vele tart majd a következő napokban.
Azt tervezték, hogy feltérképezik a kutatóállomás környéki víz alatti barlangokat.
A leltározás után a professzor ebédre hívta őket.
Maria, a szakácsnő megint remekelt.
Az ebéd utáni kávézás során Ichtiander jól elbeszélgetett Isabelle Villebois-val.
A fiatalember számára nem volt közömbös a csinos francia lány!
Ichtiander megkérdezte Isabellet, hogy volna-e kedve az egyik tenger alatti útjára elkísérni?
– Igen, szívesen veled tartanék!
A leány, fiatal kora ellenére már több alkalommal magára öltötte a könnyűbúvár-öltözéket.
– Jó, akkor Alan úgyszintén velünk tart majd – mondta a fiatalember.
Villebois professzornak sem volt ellenére a közös merülés, hisz tudta, hogy jó társaságban lesz a lánya.
Megbeszélték tehát, hogy a következő napon megvaló­sítják a programot.
Ichtiander lefekvés előtt a könyvtárban még tovább folytatta a kutatási dokumentációk tanulmányozását.
Itt rábukkant egy tanulmányra, ami a tengeri környezet­védelem fontosságát elemezte.
Az utóbbi időben az emberek felelőtlen viselkedése, te­vékenysége nagyon sokat ártott a tengereknek. A rengeteg műanyag palack vízbe dobálásával hitetetlen károkat tudnak okozni a vízivilágban. És még ott van az olajszennyezés is. A tengeri olajfúrások, a kútfúró tornyok balesetei mind-mind hozzájárulnak a környzetvédelmi katasztrófákhoz.
A kőolaj szennyezte tengerek nagyon sokat ártanak az ál­lat- és növényvilágnak.
– Ezek ellen mindenképpen kell tenni valamit – gondolta magában.


XIII. fejezet
A barlang


A megbeszéltek szerint Ichtiander, Isabelle és Alan egy szerdai napon elindultak közös felfedező útjukra. Leader is velük tartott. A francia testvérpárnak nagyon megtetszett a hűséges delfin.
A zsilipelés után jó ütemes tempóban úsztak.
Tervük az óceánkutató állomás környékén elhelyezkedő víz alatti barlangok felderítése volt.
Alan már járt a környéken és emlékezett is egy barlangra. De pontosan nem tudta, hogy melyik hosszúsági és szélességi pontban található. Vagy félórás tartózkodás után az egyik korallszigetnél fölúsztak a felszínre.
Arra lettek figyelmesek, hogy valamilyen barlangszerű képződményt látnak.
Egy jó nagy nyílás tátongott előttük.
Beúsztak a barlangba, Ichtiander az egyezményes jelekkel mutatta társainak, hogy nagyon óvatosan haladjanak befelé.
Ugyanis nem tudhatták, hogy esetlegesen milyen veszély leselkedhet rájuk.
Szorosan egymás mellett úsztak. A delfin követte a mozgásukat.
Leader egyébként arról volt híres, hogy az embereknél sokkal hamarabb észleli a veszélyhelyzeteket. Azonban most nyugodt volt.
A barlang, ahogyan beljebb értek, egyre nagyobb lett. A vízfelület fölött fokozatosan magasodott és felülről, egy résen át beszűrödott a napfény.
A barlang tetején egy érdekes madarat vettek észre, ilyent még nem láttak.
Elég nagy volt, színes tollazatú, papagályra emlékeztető. Ichtiander szerint azonban ez az állat mégsem lehetett papagály. Ugyanis a teste sokkal nagyobb volt a megszokottnál és a csőre pedig kisebb.
Amikor a madár észrevette a barlang felszínére úszókat, egyáltalán nem mozdult el a tartózkodási helyéről.
Alul és felül a tollazata tűzpiros színű volt, ezért mindjárt elnevezték tűzmadárnak.
Gyorsan több felvételt is készítettek róla. Az állomáson majd azonosíthatják, a madárkatalógus alapján.
Egyöntetűen arra gondoltak, hogy valószínűleg egy új fajt fedeztek fel.
Alan gyorsan behatárolta a barlang elhelyezkedését, hogy majd könnyen megtalálhassák legközelebb.
Visszaúsztak a korallszigetekhez, hogy folytassák útjukat.
Nagyon örültek, hogy ez a nap sem telt el eseménytelenül.
Visszatérve az állomásra, az átöltözésük után azonnal a könyvtárba siettek.
Isabelle elővette a madárkatalógust, és a videofelvétel alapján megkezdte az azonosítását.
Ilyen maradat azonban nem talált benne...
Immár jogos tehát a teóriájuk, hogy egy új madárfajra bukkantak.
Szóltak a professzornak, hogy tekintse meg a felvételüket.
Armand Villebois elégedetten csóválta a fejét.

XIV. fejezet
párizs


Hilario Perez vezérkari ezredes, miután felvette a kapcsolatot a párizsi ellenállási központtal, meghívást kapott Lionel Ba­rosso vezérőrnagytól, hogy látogasson el a francia fővárosba, személyesen megbeszélni az időszerű és sürgős feladatokat.
A tábornok repülőgépet küldött az ezredesért. A hid­roplán az ócenánkutató állomás melletti öbölben szállt le a vízre.
Egy százados és egy őrnagy érkezett a Tuamotu-szige­tekre.
Az ezredes fogadta őket a könyvtárban.
– Alberto Messi jelentkezem – mondta az őrnagy.
Carlos Madero százados szintén tisztelgett a vezérkari ez­redesnek.
– Nos, uraim, nagyon örülök, hogy itt vannak nálunk!
Armand Villebois professzor is feljött a hírre, hogy meg­érkeztek Párizsból a katonatisztek.
Bemutatta az állomást, majd pedig ebédre invitálta a mesz­sziről jött vendégeket.
– Pihenjék ki magukat a hosszú és minden bizonnyal fá­rasztó út után!
– Holnap azután útnak indulhatnak Perezzel.
A társaság a finom ebéd elfogyasztása után elbeszélgetett a társalgóban egy kávé mellett.
Az argentin katonasztisztek ismertették a jelenlegi hely­zetet és a soron következető terveket.
– A tábornok úr már nagyon várja Önt – jelentette ki az őrnagy.
– Én is várom a találkozást – hangsúlyozta Perez.
A beszélgetés után a vendégek lepihentek, az ezredes pedig összekészítette úti poggyászát.
Másnap reggel a katonatisztek beszálltak a hidroplánba. A regülégépet Madero százados vezette.
A gép méltóságteljesen emelkedett fel a víztükörről, majd egyre magasabbra szállt.
Körülbelül tízórás út állt előttük.
A gépet jól feltankolták üzemanyaggal, hogy ne legyen gond.
Az ezredes és az őrnagy végig beszélgettek, amíg meg nem érkeztek a francia fővárosba.
Egy katonai repülőtéren landoltak. A leszállás zökkenőmentesen történt.
Innen autóval mentek tovább a párizsi köpontba.
Perez még sohasem járt Párizsban. Már este volt, amikor a repülőtérről a belváros felé tartottak. Elbűvölte az esti fényárban úszó világváros.
Remélte, hogy majd lesz ideje és módja megismerkednie a történelmi és műemléki nevezetességekkel is.
Az első persze a megbeszélés!
Egy klasszicista stílusú nagy épületben, a sugárúton volt az ellenállás irodája.
Az őrnagy és a százados felkísérték az ezredest a hatodik emeleten lévő központba.
Lionel Barosso vezérőrnagy szívélyesen fogadta a vendéget.
Francia konyakkal, kávéval kínálta.
– Jól utazott? - kérdezte.
– A körülményekhez képest igen – válaszolt Perez.
– Akkor rá is térhetnénk a tárgyra!
A tábornok ismertette az ellenállási központ felépítését, a személyi állományt és a jelenlegi lehetőségeiket.
– A francia kormánytól jelentős anyagi és szakmai segítséget kapnak folyamatosan. Enélkül nagyon nehéz volna a helyzetük.
Az Argentínában maradt ellenállókkal is megvan a kap­-csolatuk. Rejtjeles üzenetekkel kommunikálnak.
Úgy tudja, hogy folyamatosan gyarapodik hazájukban az ellenálló tisztek és civilek köre. Sajnos a hunta több fontos tisztet, civil szervezeti vezetőt letartóztatott. Az ő kiszabadításuk nagyon sürgős feladat lesz majd.
Ebben fontos feladata lesz az ezredesnek.
Miközben a párizsi központ vezetője ismertette a teen­dőket, személyi titkára behozott egy dossziét és az asztalra tette.
– Perez úr, önt előléptettük dandártábornokká. Ezennel átnyújtom a kinevezési okmányát és sok szeretettel gratulálok a tábornoki kar nevében!
Hilario Perez természetesen örült ennek a jó hírnek:
– A hazámat szolgálom! – és tisztelgett a vezérőrnagy előtt.

XV. fejezet
az ellenállók központja


Alberto Messi őrnagy és Carlos Madero százados gratulált az előléptetéshez. Lionel Barosso vezérőrnagy és Hilario Perez dandártábornok ezután kettesben folytatta a megbeszélést.
– Önre nagyon fontos feladat hárul, Perez úr. Vissza kell térnie Argentínába, és ott írányítani fogja hazafiainkat –mondta a vezérőrnagy.
– Ez nem éppen veszélytelen feladat lesz, de biztosan meg­-birkózik vele. Nagyon számítunk a sikeres közreműködésére. Úgy véljük, hogy ezen dől-bukik a küldetés sikere.

Perez vezérkari tisztként nagyon jól ismerte társait. Tudta, hogy kire lehet számítani a katonai hunta megdöntése során. Argentínában vissza kell állítani a köztársaságot, méghozzá polgárháború, nagyobb emberáldozatok és pusztítás nélkül!
A többség a köztársasági elnök mellett tett hitet, tehát minden bizonnyal elegendő támogatóra talál majd, ha ismét hazatér.
Barosso vezérőrnagy végigvezette a dandártábornokot az ellenállási központban.
Bemutatta az itt dolgozó tiszteket és tiszthelyetteseket. Mindannyian jól felkészült szakemberek hírében álltak.
Volt közöttük egy magyar származású ezredes is, Andreas Csoknyai.
Neki is fontos szerepet szánt Lionel Barosso. Perezzel együtt fog dolgozni és elkíséri majd visszatérő útján is.
Úgy gondolták, hogy erre 2–3 hónap múlva sor kerülhet. Addig azonban még nagyon sok munka vár reájuk.
– Mivel most először jár Párizsban, szüksége lesz egy jó idegenvezetőre.
– Csoknyai ezredes már hónapok óta a francia fővárosban tartózkodik, nyugodtan rábízhatja magát – közölte mosolyogva Barosso.
Mivel már közben késő este lett, így visszavonultak a szo­bájukba.
Csoknyai ezredes másnapra tervezte a csodás Párizs bemutatását.
Reggeli után elindultak felfedezni a várost.
Perez a televízióból, filmekből jól ismert helyszíneken találta magát.
Nyakukba vették a várost, hiszen rengeteg a látnivaló Párizsban.
Párizs egyike azoknak a városoknak, ahol a legtöbb épített látnivaló található.
Az egyik szimbólum a Diadalív, a másik az Eiffel-torony. Felmentek a toronyba, hogy onnan gyönyörködhessenek az eléjuk táruló csodálatos panorámában.
A másik közkedvelt nevezetesség a Montparnasse-torony, amely 210 méter magas.
Megnézték a Louvre Múzeumot, amely Franciaország legnagyobb múzeuma, a 19. század előtti alkotások számára.
Perez meg is jegyezte, hogy akár több napot el lehetne a termekben tölteni, de biztosan még talán akkor sem látnának mindent.
Felkeresték a királyi palotát, a Szabadság-szobrot, a Montmartre-t, a történelmi negyedet. Sétáltak a Szajna bal partján, a Montparnass-on, ahol rengeteg irodalmi emlék található. Az ódon kávéházak asztalain, teraszán számos kiváló alkotás született az elmúlt évszázadokban.
Nem hagyhatták ki Párizs fő utcáját, a Champs Élysées-t sem.
Versailles-ba, a királyok palotájába majd egy másik alkalommal fognak elmenni.
Beültek egy hamisíthatatlan francia kávéházba.
Rengeteg élménnyel gazdagodva vissza tértek az ellenállási központba.  
6857
Mudrony Alojzia - 2020. május 21. 22:54:55

Egyenlőre jó dolguk van a Párizsi látványosságok okán !

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.