Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Krivács Csaba: Szabad ég alatt
A gyűlésre csak ketten jöttek el a négyből. A szentjánosbogár (aki elsőként ért ide, hogy semmiről le ne késsen) ragaszkodott hozzá, hogy várjanak a többiekre és minden rend szerint történjen. A tollpihe (aki egy galamb hátán jött) türelmetlenül pörgött a reggeli fuvallatban és beleegyezés nélkül el is kezdte a válaszadást a gyűlés legfontosabb kérdésére.
- Mi is volt a legfontosabb pont? Hogy kinek mi jellemzi a szabadságot? Nos, a rekkenő hőség és a szelek felfokozott indulata jellemzi. A mai napon legalábbis, de ugyebár minden nap más. Van, amikor jobb, komolyan mondom - a habkönnyű és hófehér tollpihe, hogy szavainak hangsúlyt adjon, bemutatott egy pár elképesztő léggyakorlatot.
- Nem hiszem el - rázta a fejét a szentjánosbogár, a tollpihe legnagyobb meglepetésére. Soha nem látta még eddig, ahogy a fejét rázza, máskor mindig csak bólogat. - Idefigyelj - folytatta és kissé fenyegetően tartotta fel egyik csápját. - Ha nincs rendszer, nincs bizonyosság, csakis kétségek. Elő van írva, ilyen egyszerű. Ha nem kutatok élelmet, meghalok. Ha nem keresem meg szépen világító potrohú nőstény társaimat, kihalok. De nem kereshetem nappal, mert akkor nem látom meg. Erre való az éjszaka, hiszen ezt írták elő. Érted már? A rendszer jellemzi, a többi mellékes.
A tollpihe erősen gondolkodott a válaszán, de nem igazán aggasztotta, hogy még nem áll készen vele. Amíg a fejét törte, magasra szökkent a levegőben, majdnem elérte a közeli templom csúcsát, majd zuhanórepülésben visszaindult a szentjánosbogár felé. Az türelmesen várta, egyáltalán nem nyűgözte le a rögtönzött bemutató.
- Vigyázz! - kiáltotta hirtelen a szentjánosbogár. A semmiből egy autó tűnt fel és nagy ívben kifarolva fordult az útra, közben tetemes sármennyiséget csapva mindkettőjükre. A tollpihe lezuhant és alig bírt mozdulni.
- Látod, kellett neked feltűnősködni. Ez azt hiszem, el is döntötte a vitánkat. Én figyelmeztettelek - a szentjánosbogár rebegtetni kezdte a szárnyait, lerázta magáról a sarat és készen állt, hogy elrepüljön.
- Várj csak - mondta a tollpihe és felpattant mintha mi sem történt volna. Hófehér szálai besötétedtek a sártól, ébenfekete szára csillogott a napfényben. - Látod? Nem számít semmit, így is ugyanolyan szabad vagyok.
- Hiszen veszélybe sodortál mindkettőnket! - csattant fel a szentjánosbogár. - Nézz magadra, hogy nézel ki!
- Nem számít, nem számít - hajtogatta a pihe és egyre ügyesebb köröket tett meg a bogár körül - Enyém az út, enyém a város és a falu is és minden egyéb, ami a három között van. Oda megyek ahová akarok és nekem mindig máshoz van kedvem.
A szentjánosbogár mindennek ellenére úgy döntött nem válaszol, néma csendbe burkolózott és elégedetten bólogatni kezdett. Ha a verbalitás kudarcot vallott, maradnak a megnyugtató gondolatok és ezt senki nem veheti el tőle, de még csak nem is szabályozhatja. A gyűlés eredményétől függetlenül ugyanúgy vár majd rá az a finom csiga, akit idefelé jövet látott az út szélén. Nem juthatott túl messzire, a közelben biztosan megtalálja. Aztán este ugyanúgy világíthat, mint tegnap és ahogy holnap is fog, hiszen a boldogság a folyamatosságban és rendszerben rejlik.
- Elnézést, hogy késtem! - hangzott egy fáradt csaholás és besétált közéjük egy csapzott pumi. - Csak etetés volt.
- Ugyan, semmi baj. - nyugtatta meg a tollpihe a kutyát és az orrára szállt. - Nem jutottunk még semmire. Azt kivéve, hogy én vagyok a szabadság igazi birtokosa.
A szentjánosbogár mérgében hangosan zümmögni kezdett.
- Nem így megy ez. - szólt a kutya. - A gyűlésnek pontos menete van és akkor érvényes, ha mindenki elmondhatta véleményét. (A szentjánosbogár hevesen bólogatott) Egyébként pedig mi történt veled? Új stílus? A múltkor még fehér voltál.
- Mindegy milyen vagyok, a szél így is úgy is visz magával. - kacagott a pihe és izegni-mozogni kezdett a kutya orrán, mire az hangosan tüsszentett, a földre küldve a még mindig kacagó pihét.
- Még mindig nincs itt mindenki - vakkantott a kutya - De egye fene, íme az én verzióm a dologról: A szabadság önmagunkban van. Én kutyaéletemben azt tettem, amit akartam, de az sem vetett előre jobban, mint az, ha szabályokat követtem. Higgyétek el, ha azt mondom, mindkettőnek megvan a maga ideje. Ne kössétek az ebet a karóhoz, de ne is bolyongjatok céltalanul. Nézzetek csak meg engem. Kóbor eb voltam, enyém volt a világ és a falatok. Most gazdám van, szabályokat követek és a falatok így is az enyémek. De vajon a világ is megmaradt nekem, vagy az udvarunkon a kerítést tekintsem börtönrácsnak? Semmiképpen sem. Ki kell alakítani a saját szabadságképed, de ha az utcán, vagy egy nagyon távoli utcán vagy akkor is maradj önmagad és ne harapj meg senkit, mert lehet ott még biztonságosabb lenni csak nem tudsz róla.
A szentjánosbogár továbbra is bólogatott, de már nem olyan nagy hévvel. Látszott a gombszemein, hogy kétségek gyötrik és elgondolkodtatták a kutya szavai. Mindenesetre nagyon várta már, hogy vége legyen a gyűlésnek és elszállhasson bokros teendőit intézni. A tollpihe, ha lett volna válla, biztosan megrántja, annyira hidegen hagyta a vélemény, de azt hangtalanul elismerte, hogy van benne valami. Csend telepedett a három résztvevőre és a kutya halkan morogni kezdett.
- Nem kell mondanotok semmit, látom rajtatok ki melyik oldalt képviseli. Nem is azért vagyunk itt, hogy bárki megváltoztassa a véleményét, mert az lehetetlen. A lényeg, csak annyi, hogy… - eddig jutott a kutya, aztán hisztérikus ugatásban tört ki, annyira megijesztette a háta mögül érkező hang.
- Elnézést a késésért - mondta a csiga, aki lassan csúszott a nyálkáján a három résztvevő felé - Csak most értem hallótávolságba, de esküszöm időben elindultam. Túl sok méretes kő és fűszál volt útközben, amit ki kellett kerülnöm.
A szentjánosbogár akaratlanul is villódzni kezdett a többiek legnagyobb meglepetésére. Nem tudták mire vélni és a bogár nem is akarta elárulni, hogy valójában ez az a csiga, akit kiszemelt magának ebéd gyanánt és fogalma sem volt, hogy őt várják a gyűlésre.
- Még van fél méter, hogy odaérjek közétek, de elkezdem, ha nem baj - szólt a csiga. A szentjánosbogár idegesen rábólintott, a kutya egyetértően vakkantott, de a pihét nem igazán érdekelte - A szabadsággal csak becsapjátok magatokat, komolyan mondom. Nálam nincs nagyobb lázadó és nincs nagyobb szabálykövető sem. Mindkettő vagyok egy személyben. Szabad a szellemem és a testem is, de mire odaérek a célomhoz késő lesz és teljesen megváltozik a véleményem. Túl hosszú út vezet egyikből a másikba és közben nem tudom tartani magam csak az egyikhez. Alig merek szabadságot kivenni a munkahelyemen, mert a fele az utazással telik és félek, hogy mire odaérek már nem lesz kedvem hozzá. Mégse féljetek azt tanácsolom, hanem döntsétek el jóval előre hogyan fogtok élni és aszerint is rendezzétek életeteket.
- Én azt teszem, mióta csak leszakadtam a madárgazdámról - mondta a tollpihe - Rabként születtem, de többé nem leszek az.
Többet nem szólt. Egy hirtelen támadt szellő felkapta a fűből és elsodorta. Hogy így tervezte e, vagy véletlen volt, a többi résztvevő nem tudta eldönteni, de nem látták többé. A kutya szomorúan nézett utána, majd hegyezni kezdte a fülét.
- Mennem kell srácok, szól a gazdi, játszás van! Ülés berekesztve! - ugatta és farkát csóválva elrohant. A csiga épp akkor ért oda a szentjánosbogár mellé, amikor már a kutya és a tollpihe alakja is a messzi távolba veszett.
- Éppen, hogy ideértem, már indulhatok is vissza - sóhajtott a csiga.
A szentjánosbogár nem tudta tovább türtőztetni magát. A csigára repült és jóízűen elfogyasztotta.
Pár perccel később már hazafelé tartott és útközben azon gondolkodott, jó ötlet volt e egybefésülni az ebédidőt a gyűléssel és kicsit felborítani a szabályokat. Végül, miután hazaért és ezernyi bogártársa zümmögő hangorkán kíséretében köszöntötte úgy döntött, megérte. Sem ő sem a társai soha nem fognak szárnyra kapni úgy, mint egy rikító tollú madár, de ha önmagukban keresik a szabadságot és nem a körülményekben, soha nem jutnak a bizonytalanság csúszós-nyálkás talajára.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.