Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bakos József: Az ideális jelentkező
A két tucat titkárnő izgalommal töltve érkezett meg a csupaüveg, csupalaptop, csupacsillogás irodai terembe. A szokásos körök után - sminkigazítás, ingyen kávé az automatánál, körömlakkozás, reszelés, aprócska ruhák igazgatása a még csábosabb hatás kedvéért – készen álltak a bevetésre. Ma van a nagy nap, amit már hetek óta harsogó reklámkampány sulykol a város lakóinak tudatába: munkafelvétel!
A rendszert tesztelték az IT szakemberek, a folyamatokat ellenőrizték a logisztikai szakmenedzserek, a szövegeket stilizálták a HR asszisztensek, a plakátokkal kitapétázták az egész gyárat, a titkárnők begépelték a kérdőíveket, a titkárnők titkárnői pedig kinyomtatták több száz példányban. A diákmunkások a titkárságon szép kupacokba rendezték minden asztal szélén. Még a reklám tollak is szép egyenletes sorokba rendezve hevertek az asztalokon, amelyeket külön erre az alkalomra rendeltek. Kicsit későn, ezért, hogy időre készen legyen felárat is fizetni kellett, de semmi gond, pénz nem számít, jöhet a roham!
A teremben csak a gépek zúgását lehetett hallani, és két-három kóbor légy hangját, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy megzavarják az idilli várakozás izgalmas perceit. Lecsapni őket nem illik, hogy nézne ki néhány légyhulla a puha irodai szőnyegekbe taposva!
A falióra mutatói némán karcolták útjukat a céges logóval díszített számlapon. Teltek a percek, amik óráknak tűntek és a csendet lassan felváltotta a türelmetlen youtube üzenetek hangja és néhány facebook videó kicsit érces, rossz minőségű hangja.
- Semmi gond lányok! Minden rendben lesz, ma kaszálunk! – nyugtatta a társaságot egyikük, aki a HR vezető külföldi távolléte okán máris vezető szerepet osztott magának.
Furcsa tekintetek meredtek rá, volt, aki csak simán sajnálkozott, de akadt, aki a fogai közül kipréselt egy „Te meg kinek gondolod magad kisanyám?” félmondatot és a kis női kacsót az asztal alatt összeszorítva már elképzelte maga előtt, ahogyan a kolléganő torkára fonódnak ujjai és ő, levegő után kapkodva, kigúvadt szemekkel könyörög az életéért.

A cég termékeinek mintacsomagjai gusztusosan elhelyezve egy külön bemutatóasztalon helyezkedtek el, odavonzották mindenki tekintetét, de a csoportos fogyókúra okán senki sem nyúlt a csillogó celofán és műanyag dobozok seregéhez. Nem is lehetett, mert szigorú utasítás, hogy ezek ajándékok a jelentkezők számára, akik bizonyára hamarosan meg fogják ostromolni az irodát.
A légkondicionáló kissé hangosabban duruzsolt már, vagy csak a várakozás pillanatai erősítették fel a hangját? Fogyott a türelem és az ingyen ásványvíz is a hűtőből. Hiába, vigyázni kell a dolgozókra, hiszen nyár van és nagyon meleg idefent.
Mit kérdezel? Mi van lent a gyárban? Az kit érdekel? Most az a fontos, hogy minden szép, jó és megnyerő legyen, mert ez a nap a NAGY nap!
- Rendelek egy pizzát, kér valaki? – töri meg a csendet egy bátortalan hang, de nem jön válasz. Mindenki a fél tizenkettőt várja, hogy csapatostul induljanak el a melegkonyhás büfé felé, mint éhes farkas sereg az őzcsalád után.
Az idő megkegyelmez mindenkinek, és az óra mutatója a tizenkettes felé fordul. Az iroda kiürül, csak egy titkárnő marad bent, akinek valahogy most egy falat sem menne le a torkán. Tizenöt éve van itt és sehová sem jutott előre, ugyanazokat a köröket futja nap, mint nap, reggel nyolctól fél ötig. Nem tűnt ki, nem lett sikeres, nem az igazgató titkárnője, csak egy szürke kis eminenciás a sok közül. A szerencse azonban talán ma rámosolyog. Megszólal a telefon!
- Halló titkárság, miben segíthetek – csicsereg a kagylóba a megszokott, unalomig ismételt mondatával.
- Szia Gizike, Béla vagyok a portáról. Van itt egy úr, aki az állásra jelentkezne. Le tudnál jönni, hogy felvezesd? Egy kis segítségre szorul… azt hiszem.
A kis irodaszolga már pattan is és elhatározza, hogy ezt az embert felveszi! Ő lesz a tökéletes jelentkező! Pedig még nem is látta, de nem baj, ez a legkisebb probléma.
Sietve veszi a lépcsőfokokat, már amennyire a magas sarkú cipője engedi. Gyors pillantást vet a termelési terület nagy vasajtójára. A lakat rajta, a két nagy retesz rátolva, két biztonsági őr a helyén. Minden oké, a dolgozók nem tudnak szanaszét kószálni, nem fogják zavarni a kemény munkájukat ma sem.

A porta előterébe libbenve már látja Béla kissé bizalmatlan és meglepett arcát, ahogy a jelentkező felé int.
Arcára ráfagy kissé a mosoly, amikor a mutatott irányba néz, de erőt vesz magán és azt suttogja önmagát erősítve:
- Ne add fel Gizi! Jó lesz ez! Ő lesz az álom melós!
Kissé vonakodva, de közelebb sétál és kezet nyújt:
- Üdvözlöm! Csakazértis Gizella vagyok a titkárságról. Jöjjön velem, felkísérem a felvételi irodába.
- Kézcsókom kisasszony, Ős András vagyok. Nem szeretném az idejét rabolni, tudja a barátaim küldték el az önéletrajzomat. Azt gondolják jót tenne nekem egy kis társaság – válaszolta a férfi, majd jó erősem megszorította mindkét botját és elindult a fürgén lépkedő nő után, aki hamar észbe kapott és lassított a tempón.
- Sajnos lift nincsen, de odafönt egy kis süteménnyel meg tudom kínálni.
- Köszönöm kedves, de miután tegnap az utolsó fogam is kihullott, már nem igazán eszem ilyen huncutságokat. Egy kis tejbegríz jobb lenne, de gondolom az nincsen – mosolyodott el.
- Az… az sajnos nincsen…, de akkor lépjünk is tovább!

Néhány negyedóra elteltével, egymással szemben ültek az üvegteremben. Kollégák még sehol, az ebéd után mindenkinek jólesik egy kis szieszta.
- Szóval, vágjunk is bele! – javasolta a talpraesett agilis titkárnő. Bár az önéletrajzát nem találom itt a számítógépemen.
- A spam-ek között is megnézte? Tudja jártam már úgy, hogy oda botorkált el az a fránya kis dokumentum.
- Á… igen, meg is van! – kiáltott fel boldogan a hölgy és buzgón olvasni kezdett, majd megszólalt. Hangja határozott volt és biztató! – Úgy látom, elég változatos élete volt. Tíz évet szolgált az idegenlégióban, olajfinomító építkezésen dolgozott évtizedeken át, harci kutyákat képzett ki és fegyőr volt a Szegedi csillag börtönben, ahonnan kitüntetéssel küldték nyugdíjba, tizenhat évvel ezelőtt. Jól mondom?
- Igen… igen – suttogta kissé bátortalanul a férfi. – Gondolom nem igazán erre számítottak és nem is igazán illek bele az Önök profiljába. Tudja én csak…
- Jajj, nincsen semmi baj, ez szinte tökéletes, hiszen például olaj a mi süteményeinkben is van!
A férfi néhány ősz szál haja is égnek állt a meglepetéstől, fogatlan szájából pedig néhány percig szó sem jött ki.
- Tudja, a mi cégünk nagy hangsúlyt fektet a megváltozott munkakörülményeket igénylő jelentkezőkre és a szenior korosztály munkába történő bevezetésébe is.
- Érdekes, ezt nem olvastam az álláshirdetésükben!
- Tudja ez nálunk alap… és a családbarát munkahely biztosítása is. Látom, szép népes família várja otthon.
- Igen, a feleségem tíz gyereket szült, és van már huszonkettő unoka és négy dédunoka is. Szinte minden percemet lefoglalják.
- Ezt gondolom a 12 órás munkarendünk miatt említette meg – nézett rá gyanakvóan Gizike.
- Igen, ezért azt hiszem, már nem is vagyok alkalmas, hiszen én szeretek otthon lenni a gyerekekkel, családommal, igazi életem van, a munkahely csak olyan szükséges rossz… tudja, hogy van ez! – engedett meg a férfi magának egy apró bátortalan mosolyt.
- Drága uram! Ne becsülje le cégünk prioritásait! Jó szándékú hozzáállásunk miatt hoztuk létre a munkavállalók érdekeinek erősítése céljából kitűzött új programcsomagunkat.
- És, mit takar ez a faramuci kifejezés, ha szabad kérdeznem?
- Amit szeretne kedves uram! A fizetés mellé cafetéria is jár és ingyenes utazási támogatás.
- És… szünet? – tette fel bátortalan kérdését a férfi. – Tudja a vizelettartási problémák miatt kissé gyakrabban kell kimennem…
- Az sem gond, megoldjuk… Mindent megoldunk! Szóval itt egy munkaszerződés, holnap reggel hatkor tud kezdeni?
András nyelt egyet és aláírta a szerződést.
- Itt leszek – suttogta, majd csendesen felállt, kezet fogtak és az ajtó felé indult.
Éppen ekkor sereglett be a sok kipihent kacagó lányokból, asszonyokból álló csapat, furcsán méregetve az öreget, de nem szóltak hozzá, csak követték tekintetükkel, amíg el nem tűnt a folyosón.
- Ki volt ez Gizi? – kérdezte meg mégis kíváncsian néhány perc várakozás után egy fiatal tanulólány.
- Ő? Az ideális jelentkező! – vágta rá büszkén és beseperte az irigy pillantásokat, majd szedelőzködni kezdett és hazaindult, hiszen péntek lévén fél háromkor már nem szokták itt pazarolni napjaik édes perceit, kemény munkára fanyalodva.
Odakint a parkolóban András kissé búsan érkezett meg. Két hasonló korú aggastyán várt rá. Dezső 87 éves létére elég gyorsan közlekedett a járókerettel, szinte körbeugrálta a kilépő férfit és kíváncsian kérdezte:
- Na, mi volt? Mesélj?
A másik férfi csendesebben várta, bár ő is kíváncsi volt a történtekre. Két évvel idősebb volt a társainál. Szórakozottan babrált az elektromos tolószék irányító karjával.
- Nyertetek, mehetünk a kocsmába, én állom a mai cehhet… felvettek!!!
Mindhárman egyszerre nevettek fel, boldog kacajuktól zengett az autókkal teli parkoló. Csak a portások csóválták rosszallóan a fejüket őket nézve a kamerák képein…
6041
Katalin - 2020. június 27. 17:49:24

Kedves József!
Igazán felüdülés volt olvasni a novelládat. Sok nyitott kérdést hagyott maga után, amin elrágódtam egy ideig.
Gratulálok!
Kata

6935
ferenczvicus - 2020. június 27. 16:51:12

Nagyon aktuális ( és egyre aktuálisabb ) témaválasztás volt, ez a helyzet igazán gondolatébresztő, támadtak ötleteim.. Grin
Örülök, hogy olvashattam Tőled Főszerkesztő Úr !SmileSmile

6653
pepa24 - 2020. június 26. 20:59:07

"Micsoda fordított világ"! Mulatságos, jó adag iróniával megfűszerezett paradoxon. Az, mert hisz léteznek már nyugdíjas szövetkezetek... Smile

U.i.: Ideálisnak csak nyolcvanon túliak jelentkezhetnek, totál lerobbantva? Mert ha nem... esetleg próbát tennék. Grin

5548
babumargareta - 2020. június 26. 20:47:11

Kedves József!
Nagy izgalommal olvastam-mert ahogy leírtad a helyzetet ,olyan igényes vizsgának ígérkezett.,hogy elfogott az izgalom.De gondolom a hosszú izgalmas bevezetés után mindenkinek elfogy a türelme.Igy örvendtem mikor megjelent a első jelentkező.
"Megjelent" így írom, mert hozták!
Ennyi hiábavaló ember vesz részt egy munkafelvételi vizsgán?
Nem is tartottam észbe ,annyira siettem a lényegre rátérni.
Hát ez egy nagy átverős munkafelvétel volt és halálra kacagtam magam.Te jó ég, milyen munka lehetett az ahova ilyen körülmények között is,csak egy jelentkező volt és az is közel a 90. évéhez,.Jól megfogtad az Isten lábát ,hogy ilyen humorral áldott meg.Smile
Es én, aki olyan kíváncsi voltam ,lehiggadtam a mosolyommal.
Sok szeretettel gratulálok,hogy ennyire körülményesen állítottad be a nagy semmit.Ehhez nagy tehetség kell!!Heart
Olellek....BabuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.