Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Déri Anna: Cukor nélkül
Fülledt, május végi délután volt, csak úgy áradt be a meleg a kávézóba. Egymás után főztem a kávékat: egy eszpresszó, kettő tejeskávé, egy cappuccino, aztán újból egy eszpresszó. Olyan unalmasak tudnak lenni az emberek. Mindennap betévednek ide hazafelé menet, de mindig ugyanazt a kávét isszák.
Mikor átnyújtottam az egyetemista lánynak a tejeskávéját, hogy aztán egy köszönöm nélkül otthagyjon, valami felettébb szokatlan került a látóterembe.
Ott ültél egy kopott asztalnál, melyet talán évek óta használatba sem vettek. Kígyózott a sor a pult előtt. Az embereknek manapság már meg sem fordul a fejükben, hogy leüljenek nálunk pár percre. Egyedül te pihentél meg ezen a délutánon, hogy belemerülj egy könyvbe.
Két ujjad között egy szál cigarettát tartottál kecsesen, s nagy ritkán szippantottál csak bele, mikor sikerült elszakadnod Rimbaud költeményeitől.
Sötétbarna, göndör fürtjeid szemed elé lógtak. Abba a kócos hajkoronába azonnal beleszerettem. Egy pillanatra azt hittem, át sem látsz tincseiden, de aztán felpillantottál a könyvecskéből, s tekinteted rám emelted.
Sosem tartottam magam restnek, de még én is meglepődtem rajta, hogy milyen gyorsan ki tudtam szolgálni a várakozó embereket. Alig öt perc alatt eltűnt mindegyik.
Heves mozdulatokkal megigazítottam magamon igencsak konzervatív egyenruhámat, majd eléd álltam, s már nyelvem hegyén voltak a napi akciós ajánlatok, de te csendben intettél, hogy foglaljak helyet. Némán vizslattad arcomat, s én úgy véltem, magadban bizonyosan jót derülsz rajtam. De mikor az izgalomtól kiszáradt szám óvatos mosolyra húzódott, te beletúrtál hajadba, aztán beszélni kezdtél. Férfias, mélyen zengő hangod betöltötte az egész helyiséget. Kábultan hallgattam, ahogy életed minden apró, már-már jelentéktelen mozzanatát is úgy ki tudtad színezni, hogy jobban elvarázsoltak, mint a Grimm testvérek történetei.
Hazakísértél. Aztán eljöttél másnap is, s hetekig ismétlődtek ezek a délutánok. Gyermeki izgalommal a szívemben vártam minden találkánkat.
Majd elkezdtünk színházba járni, volt, hogy még a könyvtárba is elkísértél. Pedig ott aztán soha nem szólalok meg, s hozzám sem jutnak el mások szavai. Néha lopva felpillantottam a kezemben tartott regényből, akkor pedig csak annyit láttam, hogy az ablakban ülve engem figyelsz.
Fiatalok voltunk. Minden este órákig álltunk az utcai lámpák sejtelmes fénye alatt. Mérhetetlen sóvárgást éreztem az elején, mikor ajkaid után vágyódtam. S mikor először megcsókoltál, lábaim úgy remegtek, hogy karjaid közt kellett tartanod szüntelen, mert nélküled elestem volna, és elesnék mind a mai napig.
Igaz, hogy kifejezetten apró, de legalább közös lakásba költöztünk. Kedvenc, nap mint nap hordott felsődből az én megviselt, gyűrött alvópólóm lett. Fagyos téli éjszakákon egymásba kapaszkodva vártuk a nyarat, hogy két csók között együtt falhassuk a málnát, és úgy lóbálhassuk a lábunkat a Dunába, mintha még gyerekek lennénk, akiknek a sötét eljöttével rohanniuk kell haza.
De nem voltunk már gyerekek. Tisztán emlékszem, ragyogóan sütött be a reggeli napfény a szobánk ablakán. Július volt, ezért a fény melege keltett aznap. Először értetlenül néztem, hogy te miért gubbasztasz az ágy mellett, aztán tekintetünk egymásra talált.
Kezed remegett, benne egy apró dobozt szorongattál, úgy, hogy ujjaid már belefehéredtek. Szemeidben őszinte szerelmet és könnyeket láttam. Beletúrtál göndör hajadba, amibe én régen beleszerettem, majd feltetted nekem a kérdést, amire nemmel képtelenség válaszolni.

- Lefőtt a kávé, kisasszony? - köhécselt valaki, mire értetlenül kaptam a hang irányába a fejem.
Miközben rátettem a kávéspohárra a tetejét, hogy odaadjam a vendégnek, lopva az asztalod felé néztem. Te még ott ültél, de nem egyedül. Egy dekoratív, fiatal lány rázta meg éppen szőke hajzuhatagát, mire szívem kihagyott egy pillanatra, azon a fülledt, május végi délutánon.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.