Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Eörsy Varga Nóra: Őszi etűd
Lassan újra ősz lett. A még üde tájon egyre több barázdát húzott az elmúlás keze. Mint mikor az asszonyi szépsége csúcsán lévő nő homlokára finom jeleket ejt az idő, pontosan úgy vénült meg minden. A lángoló alkonyatok apránként hűvös, barna estékké váltak. Egyre rövidebbek és sötétebbek lettek a nappalok.
Idős férfi sétált végig a poros utcán, szikár alakjáról aranylón szökkent vissza a búcsúzó fény. Kopott sétabotját lépésről lépésre megfontoltan rakta előre, s közben összehúzta a szemét, mintha erősen gondolkodna, ami arcának kissé titokzatos kifejezést adott. A legutolsó kapunál hirtelen megtorpant, hogy aztán annál mohóbban nyelje el az öreg bejárat ormótlanul nagynak tűnő szája. Óvatosan, a lépcső karfáját markolva baktatott fel az első emeletre. Ahogy elhaladt a kicsi lakások előtt, mintha megint elbizonytalanodott volna. Megállt az utolsónál, és keze ijedt bocsánatkéréssel pihent meg a csengőn. Olyan volt ez a vénségében is szép kéz, mint a viharos szél által idesodort magányos, törött ág. Az ablakból kiszűrődő halvány fényben egy pillanatra tisztán látszottak az ideges, hosszú ujjak és a kidudorodó erek. Az öregember kis ideig tétovázott, majd szinte szelíd beletörődéssel nyomta meg a gombot. Bentről kellemetlen berregés, csoszogás és kulcszörgés hallatszott. Az ajtó hirtelen kinyílt, és a férfi lassan eltűnt a káposzta szagú gőzfelhőben.
- No már itthon van? - morrant rá bosszúsan a veje, s közben szórakozottan rágcsálta a
napraforgó magot, aminek a héját a tenyerébe köpködte. Az öreg szótlanul biccentett a fejével és nehézkes mozdulatokkal vetkőzni kezdett.
- Gyere Géza, kezdődik a Való Világ! Kíváncsi vagyok vajon... - az, hogy a szobában
tévéző nő mire kíváncsi, nem derült ki, mert hangját elnyelte a becsapódó ajtó zaja.
- Itthon van az apád - mondta Géza kissé ingerültebben a kelleténél, majd ledobta magát a
kékes árnyalatú bársony kanapéra és unott arccal bámult a sötét szobában vibráló készülékre.
Eközben az idős férfi aprólékos gonddal kezet mosott az egérszagú fürdőben, és halkan benyitott egy kicsi helyiségbe. A kamrából átalakított pár négyzetméteres szobát szinte teljes mértékben elfoglalta az ágy. Mellé bepréselve állt az éjjeli szekrényke, rajta kis asztali lámpa. A szoba lakója fáradt mozdulattal kattintotta fel ezt a kis lámpát. Még a félhomály sem tudta elrejteni a megfakult, törődött, szegényes bútorokat. Az öreg arc ebben a kísérteties fényben betegesen sápadtnak tűnt. Kezébe vett egy kopott, régi könyvet, majd ráérős mozdulattal szedte elő a fiókból az olvasó szemüvegét. Orrára biggyesztette, de nem olvasott. Gondolatait most nem tudta lekötni a vadászregény.
A sötét utcáról zene foszlányok szűrődtek be az ablakon. A hangok töredékében volt valami fájdalmasan megkapó. A férfi szíve hirtelen összeszorult, mintha satuba fogták volna és szeméből kicsordult egy könnycsepp. Kissé esetlenül próbálta arcáról eltüntetni ezt a sós ízt, maga előtt is szégyellve pillanatnyi elgyengülését. Fejét ösztönös mozdulattal döntötte az ágy támlájára, közben makacsul próbálta kizárni agyából a kesergő dallamot. A lenti zene hirtelen elhallgatott, tompa hiányt hagyva maga után. Keze önkéntelenül túrt bele ezüstös hajába, mely meglepően erősszálú és dús volt. Aztán lejjebb kúszott, homlokát, arca formáját tapintva ki. Ahogy oldalra fordult, kis nyomást érzett a halántékán. Akkor vette észre, hogy a szemüvegét elfelejtette levenni.
- Mindjárt elrakom - mondta magának, de nem volt kedve megmozdulni. Csak feküdt a
rosszul megvilágított, levegőtlen szobában, és az imént hallott dallam után vágyott. Nem azért vágyott rá, mintha ismerős lett volna, hanem mert olyan ijesztően szép érzéseket váltott ki belőle, amit még egyszer át akart élni.
- Kicsit játssz még...! - mormogta csak úgy, de a zene makacsul hallgatott.
Helyette megszólalt egy borízű hang, cifra, már-már virtuóz káromkodással megtűzdelt, szaggatott mondatokat ordítva.
A férfin csüggedés vett erőt. Úgy érezte, meglopták. Keserű szájjal gondolt arra az ordítozó emberre, akit bár sosem látott, mégis a leghevesebben gyűlölt, mert elvett tőle valamit. Egy lágy dallamot, fájdalmasan szép pillanatot, illúziót az élethez.
Szemét ide-oda járatva, megakadt a tekintete az egyszerű asztali órán. Meglepődött.
- Már este tíz lenne? - tette fel a kérdést önmagának. Feleletül még egyszer ránézett a
kissé homályos üveglapra és gondolatban rábólintott. Eszébe jutott, hogy vacsorázni kellene. Kis ideig eltűnődött azon, vajon ki menjen-e enni a konyhába. Aztán úgy döntött nem is éhes. Meg aztán nem akarta a vejét felbosszantani, aki mindig olyan rosszallóan tekintgetett rá, ha véletlenül összeakadt vele a lakásban.
Mint az öregemberek általában komótosan készülődött a lefekvéshez. Szertartásosan vette elő a takaróját és a párnát az ágyneműtartóból. A lepedőt pedánsan terítette le, úgy, hogy egyetlen ránc se legyen rajta. Bár ennek a gondos készülődésnek semmi értelme nem volt, hiszen a lepedő úgyis összegyűrődött, amint ő ráfeküdt, ez az esténként ismétlődő cselekvés mégis mindig megnyugtatta. Szépen összehajtva rakta le a sétához viselt pantallót a székre, a füstszínű inget pedig gondosan ráterítette a támlájára. Amikor a pizsamáján az utolsó gombot is begombolta, lefeküdt az ágyba, eligazgatta magán a káposzta szagú takarót és leoltotta a villanyt. A sötétítő függönyt sosem húzta be. Szerette, ha bekandikált rajta a hold, vagy beragyogtak hozzá a csillagok. Amikor néha éjjelente eleredt az eső, félálomban hallgatta, ahogy a vízcseppek halk koppanással gurultak végig az ablakon.
Most, ahogy lehunyta a szemét, szíve az este hallott ismeretlen őszi etűd ritmusára dobogott.
7105
evano18 - 2020. augusztus 02. 09:19:45

Kedves Marica! Sajnos a fiatalok olyan türelmetlenek az idősekkel! Sad Köszönöm szavaidat! Smile

6476
Siposne Marica - 2020. augusztus 01. 21:30:31

Idős barátnőm mondta egyszer "olyan szomorú az öregség"
Fiatal ismerősöm anyósára: " még az is idegesít, ha ott "szöttyög"
Hát, kedves Nóra! Ezt fogalmaztad meg oly gyönyörűen.
Gratulálok:
Marica

7105
evano18 - 2020. augusztus 01. 18:27:17

Köszönöm! Smile

6901
n13 - 2020. augusztus 01. 15:32:34

Nagyon jó lett, gratulálok Smile

6542
ritatothne - 2020. augusztus 01. 08:34:35

Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam. Valóban szépen, választékos stílusban megalkodott mű, szinte magam előtt láttam az idős urat, a vejét és a szobát, ami osztályrészül jutott a nyilván jobb sorsra érdemes férfinek.

Szeretettel: RitaRose

7105
evano18 - 2020. július 31. 17:46:44

Köszönöm, kedves Erzsi! Smile

6981
vargaerzsebet0222 - 2020. július 31. 14:59:58

Gyönyörű és szomorú! Szomorúan gyönyörű... Gratulálok az írásodhoz!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.