Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató József: A RÓMAI DRÁMAIRODALOM ÉS SZÍNJÁTSZÁS
PLAUTUS, TERENTIUS


A görög drámairodalom csúcsait a tragédiák jelentették (Aiszkhülosz, Szophoklész,Euripidész), a római irodalomban viszont alig akad számottevő tragédia. Legjelentősebbek Seneca (i.sz 4-65) tragédiái, amelyeket azonban szerzőjük nem előadásra, hanem olvasásra szánt.
A római irodalomban a vígjátéknak volt nagyobb jelentősége, bár ebben a műfajokban sem érték utol a görög mintaképeiket.
Sokáig beérték azzal, hogy görög darabokat fordítottak, sokszor igen szabadon. Majd a görög minták felhasználásával megszülettek az első, többé-kevésbé eredetinek számító vígjátékok. A környezet, a szereplők neve általában továbbra is görög maradt, de a légkör egyre inkább rómaivá vált.
A színészek a szereplő jellemét kifejező álarcban szerepeltek. Az álarcot úgy képezték ki, hogy rezonátorként fölerősítette a színész hangját, amely így nagy távolságból is hallható lett .Hasonló előnnyel jártak a maszkok markáns vonásai is.
A római színházak görög mintára épültek, remek technikai berendezéssel. Rómában és a római birodalomban, a monumentális építészet eredményeit felhasználva, felépült néhány igen nagy méretű színház. Ilyen volt Pompeius színháza (kb. 40 000 férőhellyel). Több színház meglehetősen épen megmaradt napjainkig (a Marcellus-színház Rómában, az orange-i színház).


PLAUTUS: A HETVENKEDŐ KATONA

Titus Maccius Plautus (kb. i.e.250-184) fiatal éveiben sokféle munkával foglalkozott; volt a többi között színházi alkalmazott is. Sokoldalú élettapasztalata, a színházi élet ismerete, irodalmi műveltsége és a komikum iránti érzéke tette vígjátékíróvá. Komédiái ma is elevenen hatnak.
A „Hetvenkedő katona” (Miles gloriosus) az ellenszenves, fölfuvalkodott, műveletlen, dicsekvő katonát teszi nevetségessé. (Ez a típus nem azonos az ártatlanul nagyokat mondó magyar Háry János típusával.) Még élősdi szolgája is úgy hízeleg gazdája ostoba hiúságának, hogy közben kinevetteti, és maga is nevet rajta. Ostobaságát, hiúságát és haszonlesését használják ki arra is, hogy fogságban tartott fiatal leány megszabadulhasson tőle, és boldogan élhessen régi szerelmesével.

GORSIUMI JÁTÉKOK


Az előbb említettem, hogy Plautus komédiái ma is elevenen élnek. Közéjük tartozik a „Hetvenkedő katona” is. Nem véletlen, hogy a Fejér megyei Tác-Gorsiumban, a nyári szabadtéri játékok során: Ludi Romani ( a XX. század végén) nagy sikerrel játszották évekig. ( A szerző).
Publius Terentius Afer (kb. i.e.195-150) afrikai származású (erre utal az Afer név) rabszolga volt. Ura felismerte a fiatal rabszolga tehetségét, felszabadította őt. Terentius hamarosan a Scipio-körhöz kapcsolódott. Vígjátékaival a Scipio-kör eszméit, a görög felvilágosodás szellemét hirdeti, kigúnyolva a maradiságot.
Vígjátékaiban – mint a Phormióban is – a régi erkölcsökre szemforgató módon hivatkozó öregeket teszi nevetségesé.
A két öreg fivér, Demimpho és Chremes, nem jó szemmel nézik, hogy fiaik szívük szerint szeretnének feleséget választani maguknak. Geta szolga, felhasználva az élősdi Phormio szolgálatait is, segíti a fiatalok terveinek a megvalósítását. A két öregnek is meg kell puhulnia, amikor kiderül, hogy Demimpho fia nem mást vett feleségül, mint Chremesnek titkolt „másik” feleségétől származó leányát.

6542
ritatothne - 2020. augusztus 01. 08:26:48

Érdekes írás volt, tetszéssel olvastam.

Szeretettel: RitaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.