Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Oláh Szabolcs: Álmatlan éjszaka
Egy este nem jött rám az álom. Szokatlan volt, hisz mindig jó alvó voltam. Kimentem a folyosóra. A többi szobából csak szuszogás és horkolás hallatszott ki. Ez csak még jobban nyomasztott. Nem értettem, miért alszik mindenki ilyen nyugodtan, és én miért nem. Kimentem a konyhába, ittam egy pohár vizet. Miután ez megvolt, megpróbáltam még egyszer visszaaludni. Nem jött rám továbbra sem az álom. Fél kettő felé úgy döntöttem, sétálok egyet a szomszédos erdőben. Szokatlan gondolat volt, nem is értem utólag magam. Máskor már este nyolckor félek az erdő felé menni, most meg az éjszaka közepén megyek oda. Csendben felöltöztem és kiosontam. Az udvaron elősétált kutyám, nagyokat ásítva. Nagyon csalódott volt, felvertem, majd rögtön ki is mentem a kapun nélküle, zseblámpával a kezemben. Kimentem az utca végére. Félelem vagy aggodalom nélkül ráléptem az aszfaltról az erdei földútra. Bementem az erdőbe. Utcánktól 40-50 méterre lehettem egy tisztás szélén, közvetlen mellettem kis patak folydogált. Leguggoltam a patakhoz, miközben elképesztően magányosnak éreztem magam az erdőben. Lenéztem a csordogáló vízre. Ezután a tisztás másik felén megpillantottam egy őz sutát kicsinyével. Egy pillanatra megrémültem, közben láttam rajtuk, hogy ők is megijedtek kicsit tőlem. Riadtan egy botért nyúltam és lassan felálltam. És akkor megláttam a két őz szemében a félelmet. Nem akartam ezt az érzést látni rajtuk többé, ezért elengedtem kezemből a botot. Az őzek kicsit megijedtek, de aztán mosolyogva a szemükbe néztem, és az erdő felé mutattam a kis tisztásról. Az anya megnyugodva galoppozott be a bokroknál. A kicsi megfordult egy pillanatra és megkönnyebbülve, boldogan rám nézett - én pedig őrá-, majd gyorsan anyja után rohant. Én visszamentem ezután szobámba. Visszaöltöztem pizsamámba. Negyed három volt. Befeküdtem ágyamba és azonnal elaludtam. Álmomban láttam még egyszer az őzgidát anyjával a réten. Reggel pedig a kevés alvás ellenére kipihenten ébredtem. Később pedig nem számított, mikor mentem ki az erdőbe, soha többé nem féltem ott semmitől.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.