Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Ferenczné V. Éva: A postás( nem ) mindig kétszer csenget
Pethő Feri szerette a munkáját.
Több mint harminc éve tolta a biciklit az utcákon, nem zavarta a téli fagy, a latyak, vagy a nyári rekkenő hőség, a vakító napsütés. Megszokta, ismerte a rá bízott körzeteket, fejében térképszerűen rajzolódott ki az útvonal melyet nap, mint nap végigjárt. Szerette a postás bicikli két nagy zöld levéltartó kosarát, a pedálok halk csikorgását, a keze alatt elsimuló kormányszarvak gumiborítását. Ismerősként köszöntötte a lakások tulajdonosait, főleg akikkel rendszeresen találkozott ajánlott levelek, küldemények kapcsán. Sokaknak csak a postaládájáig jutott, hiszen az emberek dolgoztak, legtöbbször csak az értesítőt tudta bedobni, hogy levél vagy csomag érkezett.
Gyönyörű szeptemberi nap volt ez is. Feri élvezte a mélyülő fényeket, az ősz rozsdás terrakotta színeit, a fák lombjainak sárguló, de még élettel teli zöldjét, az avar susogását a lába alatt.
A 2-es számú postahivataltól indult, végigjárta a Raktár utcát aztán bekanyarodott az Ispotály utca panel rengetegei közé. Kedvelte ezt a környéket, egyszerű hétköznapi emberek éltek a lakásokban, néhányukat személyesen is ismerte. Például Aradi Palit, az egyik négyemeletes tömb földszintjéről. Egyedül élt az önkormányzati lakásban mióta a felesége elhagyta. Feri sajnálta ugyan, de nem csodálkozott igazán.
Pali rendes ember volt, de gyenge. Nem volt akarata, kitartása, hagyta magát sodródni az élettel, tele volt kifogásokkal és mentségekkel.
"- Nem tehetek róla, na. Én mindent megpróbáltam. A főnök nem vette figyelembe, hogy nekem gerincsérvem van, nem emelhetek. Hülyék voltak a kollegák, folyton szekíroztak, mit tehettem volna? Nem lehet állandóan ilyen légkörben dolgozni, nem? Rámegy a gyomromra. Hajnali öttől, este hatig gájázni, hát mi vagyok én? Egy robot? Azt mondja, kifizeti túlórában? Jah, utána meg beáll a hátam aztán nekem annyi ötvenöt évesen. Hol van még a nyugdíj, mit csinálok? Amúgy is leszázalékoltatom magam, kész "- újságolta a lakásajtóban a postásnak, ha az esetleg levelet hozott az önkormányzattól, vagy a hivataloktól -"Lötyög a szívem, vagy mi a fene, a doktor is megmondta, ezzel nem lehet viccelni "Mindig folyt belőle a panasz. Hát az asszony is megunta. Egy napon végül úgy döntött, magára hagyja Palit, összeköltözött valakivel. Pethő Feri egy alkalommal a válási papírokat hozta.
-"A hazug teremtés, eh... Azt ígérte jóban,rosszban, nem ? "- Pali hátrasimította kesze- kusza kócos haját, kezét a melegítőnadrágjába törölte, és reszketeg kézzel aláírta a formanyomtatványokat.
- "Mi nem tetszett neki ? Nem vittem nyaralni Olaszba, mint a kolléganőit a férjeik? Az a baj, mi? Na persze, meg hogy keressek jól fizető állást, tönkre ment a mosógép, meg a hűtő, kell a pénz. Ja, mást se csinálok, csak arra hajtok, hogy mindent megvehessen, amit csak kitalál. Mert mindig kitalál valamit, csak mondja, mondja végeláthatatlanul, ej, de elegem is volt belőle! Jól is tette, hogy lelépett, na! ... nyugtatta magát, és Pethő Feri megértően bólogatott.
Ma újabb levelet küldött az önkormányzat, és a postás egy kicsit aggódott a férfiért. Megnyomta a kapunyitó kódot, és Pali beengedte. A lakásajtónál röviden csengetett, és már hallotta a férfi csoszogását.
--Jó napot Feri, mi a mai ajánlott? - kérdezte érdes hangon. Két szokásos pólója közül most a szakadtabb, kopottabb volt rajta, a postás érezte az izzadtság és a fülledt levegő kellemetlen szagát a nyitott ajtó mögül. Érezhető volt, hogy nincs asszony a háznál.
--Önkormányzat, Vagyonhasznosítás és Ingatlan-nyilvántartási osztály. De valami fontos, mert elsőbbségivel jött - nyújtotta át a tértivevényt.
--Akkor az nem jó Ferikém, nem jó. Attól tartok ezek felszámolják alólam a lakást. Az asszony nevén volt a kiutalás, mehetek az utcára - hangja kicsit megremegett.
Feri megérezte rajta a bizonytalanság és a törékeny jövő miatti félelem auráját. Átadta a vastag borítékot, vetett egy pillantást Pali borostás, sápadt arcára, és búcsút intett.

Nem kézbesített több levelet neki.

A sárguló levelek vörösbe, barnába fordultak, és lassan lehullottak.

Az ősz egyre hidegebb napokat hozott...
6614
Googie - 2020. szeptember 21. 23:03:51

Ügyesen dolgozod fel a tapasztalt élethelyzeteket,kedves Vicus!
(biztos,szociális téren van tapasztalatod ,de ki lehet ítélőbíró egy hajléktalan fölött?)
Manapság annyi az alexitímiás ember!
Üdv:Gugi

6901
n13 - 2020. szeptember 17. 13:11:13

Nagyon jó grat! Smile

6643
szikra60 - 2020. szeptember 15. 17:48:36

Elment a feleség. Nem egyformák az emberek igényei. Van aki kevéssel is beéri, s nem is tesz többet, mert neki ez elég. Ugyanakkor ha a másik kicsit jobb életet szeretne, rögtön ott a konfliktushelyzet. Bár 50 év körül azt gondolom nem csupán két pólójának kellene lenni, és egy önkormányzati bérlakásnak. Elgondolkodtató írásod szívesen olvastam: Szeretettel: Éva

6542
ritatothne - 2020. szeptember 15. 09:56:26

Szomorú történet volt. Valamikor - tán még most is beleesem ebbe a hibába - minden panaszkodót megsajnáltam, aztán rájöttem, hogy van, aki úgymond ebből él. Panaszkodik azért, hogy megszánják, megsajnálják. Mindenki hibás, mindenki rossz, csak ő nem, üldözik, bántják, nem értik meg. Mindig a másik. Sajnos hajlamosak vagyunk rá, mert a saját hibáink, mulasztásaink, tehetetlenségeink, stb. nem látjuk reálisan. Viszont, ha képesek vagyunk elfogadni azt, hogy mi is tehetünk azért, ahogy úgymond "alakulnak" a dolgaink, akkor már változtatni is tudunk azokon.

Jól megírt műved érdeklődéssel és tetszéssel olvastam.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.