Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Koncz Rózsa: Dalban mondom el...
Minden jegy elkelt, a stadionban egyetlen férő hely nincs. A közönség türelmetlenül várja Tonyt, aki a kedvese halála óta nem lépett színpadra. Nem írt szöveget, sem zenét.
A színpad bevilágítva, a zenekar tagjai bevonultak.
- Tony - kiáltotta a producer -, irány a színpad, az előadás azonnal kezdődik! Csak rád várunk! Tony!
Aki a kiabálásra ébredt fel, kócosan, gyűrött ruhában kivánszorgott a színpadra, gyorsan felpörgött, hibátlanul adta bele magát a koncertbe. A közönség tombolt, ő lenyomta a másfél-két órányi koncertet és azonnal rohanni akart haza.
Nem tudta miért rohan, nem várja otthon senki. Nincs senki, aki hazavárná. Regina meghalt, öt éve gyászol, nem tudja feldolgozni, hogy nincs a szerelme, élete értelme.
A mai koncert végén azt hitte álmot lát, megjelent egy vörös hajú lány az öltöző előtt, és kérte, hogy beszéljenek. Nem akar tőle semmit, csak beszélgetni. A zenész nem akarta látni a lányt, aztán mégis fogadta.
Nem akart vele találkozni, de mivel nagyon hasonlított Reginára, hát legyen, gondolta, a hasonlóság különösen nagy fájdalmat okozott neki.
- Regina vagyok - mondta a vörös hajú lány.
- Mondd csak, mit akarsz tőlem?
- Ne ijedj meg semmit, csak szeretnék elmondani, neked valamit..
- Hosszú? Mert akkor ne is próbálkozz!
- Igyekszem rövidre fogni. Árva lány vagyok, szüleim és nagyszüleim hozzám utaztak a kollégiumba, mikor egy kamion sofőr elaludt vezetés közben és nekirohant szüleim kocsijának. Amit a kőfalba szorított, az autó olyan lett mint egy harmonika. Mindenki meghalt. Magamra maradtam. Intézetbe tanácsoltak, nem akartam menni, de mivel kiskorú voltam muszáj volt. Ott ismerkedtem meg a szerelemmel.
Nagyon szerettem, az egész világot jelentette nekem.
Egy alkalommal elém jött az iskolába kerékpárral, egy idős bácsi nem tudta bevenni a kanyart, gyorsan hajtott, a kerékpárost az árokba repítette, aki a helyszínem életét vesztette. Az ötödik embert veszítettem el.
Látod, itt vagyok, nem iszom, nem drogozok, nem dohányzom csak élek. Nekem nincs senkim, nem vagyok híres ember, senki vagyok, varrodában dolgozom, nehezen élek, de élek!
Ne hagyd el magad, értékes ember vagy. Úgy tudom mióta feleséged elment nem írtál egyetlen dalt sem. Nem ezt vártuk tőled, mi a közönség!
Tony szótlanul hallgatta a lányt, majd újra megkérdezte:
- Hogy is hívnak?
- Reginának!
A fiú beleszédült. Most fogta fel, hogy mit is mondott a lány. Arca komorrá, idegessé vált. Regina volt a feleségem, és vörös hajú, imádtam őt.
- Igen tudom. Ígérd meg nekem, hogy nincs narkó és pia. Nem miattam, hanem miatta. Ő is ezt szeretné, ha köztünk lenne. A fiú válaszolni sem tudott, mert a lány, annyit mondott, hogy emlékezz rá, mire kértelek. Azzal eltűnt mint a kámfor.
Tony a meglepetéstől, nem tért észhez. Hazament, elővette gitárját és pillanatok alatt feleségének írt egy dalt.

Dalban mondom el, bánatom,
Mihez kezdek nélküled nem tudom.
Nincs már tavasz, nyár, csak hideg tél.
Örülnék drágám, ha itt lennél.
Vágyok utánad, szeretlek én…

Sokszor eljátszotta elénekelte, a fülbemászó dallamra írt szöveget. Egész éjszaka azon gondolkodott, milyen igaza van a lánynak.
Kiírta magából a szenvedést, a keserűséget, sokat gondolt Reginára, a „vörös ördögre”, aki minden szívfájdalom nélkül beszámolt neki. Észhez térítette.
A lányt mintha a föld nyelte volna el, vagy csak álmodta az egészet?
Sikert sikerre halmozott Tony a számaival, és ezt a „vörös ördögnek” Reginának köszönhette. De hol van? Nem jelentkezik, nem látom, ám sokat gondolok rá, hiányzik.
Rádióba volt hivatalos a zenekar, kellemesen csevegtek a műsorvezetővel, akinek Tony elmondta történetét. A műsorvezető ígérte, hogy többször leadják, az énekes kérését, hogy jelentkezzen Regina. Ám a lány nem tette sokáig.
Aztán egy előadás alkalmával, amikor Tony, elmondta, koncert közben, hogy felesége egy angyalt küldött hozzá, aki eltűnt és nem jelentkezik, ezúton kéri, jöjjön el beszélni szeretne vele.
Tony végignézte szemével a közönséget és meglátta Regina vörös haját. Rohant le a színpadról olyan szorosan ölelte a lányt, hogy ő levegő után kapkodott. A zenész megfogta kezét színpadra vitte. Térdre borult előtte, és kérte legyen a felesége.
Regina, rövid gondolkodás után igent mondott, tudta, látta, figyelemmel kísérte a zenész életét, érezte, hogy érzései valódiak. Regina igaz szerelemmel szerette őt.
Megérdemlik a boldogságot!
6476
Siposne Marica - 2020. szeptember 15. 08:36:03

Élni kell nélküle!
Biztató novellád szívesen olvastam.

Szeretettel:
Marica

6542
ritatothne - 2020. szeptember 15. 08:33:52

Kedves Rózsa!

Ezt nagyon jól megírtad. Érdekes, olvasmányos, jó kis történet volt.

Tetszéssel és szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.