Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Kárpáti Emma: Vallomás
Tudod szerettelek. 

Mert voltak, olyan percek amikor megállítottam volna az időt csak arra az egy pillanatra. 

Mert ha a szoba két végén is álltunk, úgy vonzottál mint a mágnes. 

Mert az érintésed még most is érzem a bőrömön.

Mert  már a pillantásodból tudtam mindent, nem kellettek a szavak.

Mert hiába küzdöttem ellened és bántottalak, Te mindig ott voltál nekem.

Mert minden vitánkból tanultam, még ha sosem mondtam is. 

Mert hiszem, hogy jobbá tettük egymást még ha nem is adatott több idő a számunkra. 

Tudom már szeretlek. 

Mert hiányzol és űrt hagysz magad után. 

Mert szeretném hinni, hogy igaz volt. 

Mert csak a megszépülő emlékek maradnak.

Talán egy nap, az olyanoknak mint én is jár, hogy megfogják a kezünk az utcán vagy, hogy nem kell többé az órát figyelni.

Talán egy nap nekünk, "másodikoknak" már nem kell egy titoknak lennünk.

Szeretném hinni, hogy talán egy nap engem is úgy fognak szeretni, ahogy én szerettelek. 

Mert tudom bármennyire is szerettük egymást, elkéstünk. Te már valaki más társa vagy, Én még nem lehetek valaki másé.
6782
Vaszily - 2020. szeptember 15. 19:35:58

Szép írás, tetszett.

6482
rozsa koncz - 2020. szeptember 14. 21:27:09

Tetszett! Üdv. RózsaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.