Kondra Katalin: Alma a fájától (2009. december)

Adolf tizenhat éves volt, nevét apai ágon dédnagyapjától örökölte. Kissé gyagyásnak tartották az emberek, de a társaságában tisztelettel viselkedtek, mert a nagyhatalmú gyártulajdonosnak ő volt az egyetlen gyermeke.
Adolf valahogy nem akart felnőni. Mindenre rácsodálkozott, mint jóllakott napközis a vasúti kocsi ajtajának nyitószerkezetére, minden osztályt megismételt, némelyiket többször is.
Szülei óvták, testőrei védelmezték, ő közben hatással volt mindenkire. Egy idő után tanárait is magával rántott a maga értelmi szintjére.
– A gyermeket hagyni kell, hadd fejlődjön a saját ritmusa szerint – vélték első osztályban. Aztán, ahogy teltek az évek, úgy lettek egyre elnézőbbek.
– Adolf nem átlagos gyerek. Van benne valami rejtett képesség, csak hagyni kell kibontakozni.
Erre a kibontakozásra vártak a tanárok, testőrök, dadák nap-mint nap a homokozóba ülve, és homokvárakat építettek Adolf tervei alapján, Adolf pedig élvezte, hogy minden úgy alakul, ahogy azt elképzelte. Mert Adolfnak tervei voltak.
Nem jó a világ úgy ahogy van – gondolta, miközben követ dobott egy pocsolyába és kedvtelve nézte hogyan lesz zavaros a víz. Ilyesmire lenne szükség az embereknek, azért, hogy ne unatkozzanak. Kár, hogy már feltalálták az atombombát.
– Játszunk feltalálósat? – szólította meg egy ismerős hang.
– Hát persze apu – kapott az alkalmon, és a szolgák megkönnyebbülésére elvonult a gyár laboratóriumába.
– Ma is öntögethetek löttyöket a lefolyóba? – érdeklődött izgatottan.
– Hát persze fiacskám, persze.
– És tényleg megnőnek tőle a halak a Rábában?
– Azt még nem sikerült kideríteni. De legalább azt tudjuk, mitől habzik, és ugye nem mondjuk el senkinek?

Kondra Katalin
801
Skapi Anni - 2009. december 15. 06:32:34

Kedves Katalin!

Elgondolkodtató írásodat én nem tartom humorosnak, sőt...
Na, én tudnám, mit kellett volna tenni a drága gyermekkel és a kedves szüleivel. Tetszett az írásod.

Szeretettel: Anikó

795
Tigram - 2009. december 07. 22:22:48

Kedves Kati, tetszett az írásod. Tigram.

227
kondrakati - 2009. december 07. 19:44:51

Köszönöm a véleményeket és Mihály kiegészítését. Igen, az én Adolfom, annak az Adolfnak a leszármazottja, aki az Oszták-Magyar Monarhia területén született.
Ez a történet azonban csak fikció, vagy ki tudja?

875
Peonia - 2009. december 04. 12:11:47

Nekem nagyon tetszett! Peo

134
Tota - 2009. december 02. 07:34:04

Kedves Kati!
Nagyon jó. Tetszenek az ilyen egypercesek. Amikor először olvastam a Sikolyban, hirtelen azt hittem, hogy az az Adolf lesz, aki nem a Rábánál lakott, hanem két határral odébb, de úgy tűnik, hogy annak legfeljebb a leszármazottja. Azért jó, mert elgondolkodtató, több rétegű és értelmű történet.
Üdvözöl: Tamás

499
magyareszter - 2009. december 01. 18:27:40

Kedves Kati!
Mikor az első szót elolvastam, kicsit megijedtem, hűha, ez egy politikamentes újság!Smile
Sok "Adolf" létezik sajnos, és sokan a környezetéből hozzáidomulnak. Nem őt próbálják felemelni bizonyos szintre, valami értelmet, tudományt paszírozni a nem létező agyába, hanem elfogadva az általa diktált szintet, arra süllyednek, hiszen ő a "nagyhatalmú gyártulajdonos fia."
Amilyen rövid az írás, annyira sokatmondó szerintem. Legalábbis számomra.
Gratulálok! Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.