Jéga Szabó Ibolya: A költözés

A néni nagy nyikorgással kinyitotta a kamra ajtaját és kirángatta a kiskocsit az udvarra. Lassan elhúzta a lakás bejáratig, de itt elakadt, a küszöb magas volt. Gyenge volt már az emelgetéshez, hát otthagyta a bejárati ajtó előtt. Szép lassan nekilátott pakolni. Először a paplant és a párnát bugyolálta be egy ütött kopott plédbe, majd a papucsát keresgélte, de a lábán volt, na rajtam is maradhat, gondolta, jó idő van. Csak ez az udvar hűvös, nem talál be a nap.

Nagy belsőudvar földszinti kis lakása volt az övé. Körbe, körbe egyemeletes, gangos nagy lakóépülettel. Valamikor talán a millennium évei körül épülhették, azóta tucatszor renoválták , átépítették, összenyitottak két belső udvart. Két végén hatalmas kapukkal, rajtuk egy egy kicsi kapu kopogtatóval.

A szoba konyhás kis lakás régi ütött kopott bútorokkal megrakva. A sötét dohos szagú hatalmas szobában nagy rend és tisztaság, Az öreg sok évet megélt tárgyak szépen elrendezve katonás rendben álltak. Az ablak mellet egy fehér vénséges gyerekágy állt, már csak emlékként, ebbe nőttek fel a gyerekei. Szekrényajtó nyikorgott,a néni csoszogott , hol a szobába, hol a konyhába, szép lassan meggondoltan pakolt. A kiskocsit magasra púpozva megrakta a mindennapok használati tárgyaival, hálóing, fésű, ruhakefe, pulóver, otthonkák, az orvossággal , a fényképekkel teli doboz. Egy zsineggel rögzítette, és indulásra készen állt. Hazaindult az édesanyjához, hiszen várja már , biztosan meg is főzött. De jó lesz végre hazaérni! Gondolkodott, hát éppen ideje is hazamenni, hiszen már nem is emlékszik mikor jött el. Valahogy nem akarózott elindulni, nem is tudta merre induljon. Várt. Várta a fiát, aki segít.

Ekkor jött le az emeleten lakó fia, hogy megnézze a Mamát, és vacsorát adjon neki, majd lefektesse és bezárja az ajtót, nehogy éjszaka kijöjjön és eltévedjen.

-Hát hova készül Mami ? kérdezte.

-Haza, az anyámhoz. felelte a Mama.

- Na , akkor induljunk. mondta a fia nagy szeretettel. Megfogta a Mama kezét, és a kiskocsit húzva kiballagtak a főutca felőli nagykapun , és az egész épülettömböt megkerülve visszajöttek a hátsó utcai kapun, szép lassan megálltak az udvari lakás ajtaja előtt.

- A Mama nagy sóhajjal csak ennyit mondott: -Tudod fiam, a legjobb itthon !

Szép komótosan lepakolták a holmit,mindent visszaraktak a helyére, a Mama megette a vacsorát, és boldog mosollyal befeküdt az ágyába.

Írta: Jéga Szabó Ibolya
1423
Jega - 2010. május 22. 21:12:50

Köszönöm Viola! Az ember legnagyobb ajándéka az, ha szerető családban búcsúzhat el az élettől. Ibolya

277
farkas viola - 2010. május 22. 18:20:05

Kedves Ibolya!
Megható történeted szívbemarkoló. Külön dicséret illet, hogy szeretted és ilyen szépen írtál Róla. Irigylésre méltó, aki szerető családban élhet élete végéig.
Szeretettel gratulálok Viola

1423
Jega - 2010. május 21. 09:54:11

Köszönöm Judit a meleg szavakat, nem volt nehéz leírnom, nagyon szerettem őt. Ibolya

686
T Pandur Judit - 2010. május 20. 23:23:29

Kedves Ibolya!
Végre ideértem. Egészen fantasztikus, hogy milyen jól írtad meg ezt az egyszerű kis történetet!
Az olvasó előbb csodálkozik a pakoláson, és az uticélon. Aztán izgul, hogy mi lesz a nénivel, hiszen tudja már, hogy "nem lehetséges" - ahogy Timóca írta - amit akar.
Aztán megkönnyebbül, amikor megjön a fia, aztán kíváncsian várja, hogy hová is mennek. Aztán szomorú a néni miatt, és mulatságosnak is találja a megoldását a "nagy utazásnak".
Szóval egy egész érzelmi hullámvasutazást él át, amíg elolvassa az alkotásodat.
Gratulálok!
Judit

1423
Jega - 2010. május 18. 15:12:52

Kedves Timóca nem tudhatjuk, hogy az élet mit tartogat számunkra, de a szeretet segít megőrizni a méltóságot. A néni már a múlt században elhunyt 84 évesen , szerető családja körében. Ő volt az én fiatalon elvesztett férjem édesanyja. Köszönöm a kedves szavakat. Ibolya

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.