Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Jéga Szabó Ibolya: Levelek a túlvilágra 3. rész

Harmadik levél


Könyörgés

Adj, Uram nyugalmat,
hogy amin nem tudok
változtatni elfogadjam!

Adj, Uram bátorságot,
hogy amin változtatni
tudok megváltoztassam!

Adj, Uram bölcsességet,
hogy egyiket a másiktól
meg tudjam különböztetni.

(Assisi Szent Ferenc imája)


Napok jöttek napra, gondok gondra. A tél hosszú volt és fagyos. A mindennapok terhe sokszor megrogyasztott. A gond a gyász arcomra ráncot rakott, a hátam meggörnyedt, és elfelejtettem a nevetést. Szoknom kellett a magányt és a teljes teher viselését. A gyerekek másként élik meg a gyászt, szerencsére. Az én kicsi lányom, hol sírt, hol nevetett. Nagyon szerette az apját. Míg élt mindig együtt tanultak, addig én főztem, takarítottam, vagy mostam. Nagyon vidám család voltunk mi hárman, olyan olaszosan hangos, és a sok kacagástól zengett a ház. Esténként kártyáztunk, olvastunk, a könyvtárból hordtam haza a rengeteg könyvet. Minden megbeszéltünk, minden apróságot, ő volt egy személyben a férjem és a barátnőm is. A gondok a szegénység és a szerelem jól összekovácsolt bennünket, bizony a tehernek is csak fele súlya volt akkor a vállamon, és biztos voltam benne, hogy mi ketten minden bajból kijutunk. Jóleső biztonságban éreztem magam. Ám a halál ellen hiába voltunk ketten. Vesztettünk!!!
Nagy szerencsénkre a villanyt hamar bekötötték a házunkba, kifényesedtek, a tv-től hangosak lettek az esték. Jöttek az élettel járó feladatok, megoldásra váró gondok. A tüzelés, favágás, aprófa készítés, ami nekem először nehezen ment. A tüzelőolaj hazahordása majdnem meghaladta a képességeimet, de megügyesedtem. A nappalok gyorsan teltek, a munkám is új lett, szellemileg teljesen kifáradva értem haza.
A hosszú éjszakákon az ágyamon hánykolódva, ki ki bámultam az ablakon, még mindig várva, hogy megjelenjen, visszatérjen oda ahova tartozik, majd vártam az enyhet adó álmot, hogy lelkem megpihenjen. Számba vettem a másnapi teendőim. Gondolatban felsoroltam őket, és a láthatatlan levélre róttam soraim, a napok történéseit, minden kínom, minden bánatom. Tudattam vele apja betegségét, de a család örömeit is, hogy már ég a villany és nem kell több gyertya, hogy a lányunk mit csinál, és mit nem, hogy tanul nélküle. Elmondtam, hogy mennyire hiányzik az apja, az együtt tanulás, a titkos pusmogások, a cinkos nevetések. Döntéseimben mindig segített, mert reggelre kelve már tudtam miként cselekedjek. Ezt a szokásom megtartottam, és azóta is minden fontos döntésemre alszom egyet már több mint harminc éve. A hónapok gyorsan teltek, az élet ment a maga útján, még ha döcögve is. Eljött a tavasz, enyhe langyos szelek fújtak, de lelkemben még a tél honolt.

Mosonmagyaróvár, 2010. 07. 12.

Jega Szabó Ibolya
230
Torma Zsuzsanna - 2010. augusztus 31. 09:22:37

Kedves Ibolya!
Ahogy ígértem, most folytatom az olvasást. Örülök, hogy nem hosszú részletekkel untatod az olvasót, hanem cseppenként adagolod, ami arra ösztökél, hogy gyorsan menjünk a következő részhez.
Nehéz napok, hónapok, évek lehettak azok, amit Neked meg kellett élned akkor!

üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

1119
tatos - 2010. július 23. 23:24:37

Megyek a kövertkezőre. Szomorúsággal olvasom de érdekel, mert az életed és sokunk élete ilyen megpróbáltatásokból és küzdő tanulásból áll Szeretettel Gyöngyi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.