Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Jéga Szabó Ibolya: Mezítláb a forró homokon - A nagyszüleim

(Régi történetek a gyermekkoromból) 13/2

Nagyapám alacsony fekete bajuszos görbelábú kun ember volt, mi nagyon féltünk tőle, mert kevés szavú, szigorú ember volt. Ritkán mosolygott és nagyon sokat dolgozott. Az emlékeimben mindig fehér ingben és kalappal a fején jelenik meg. Kedvence unokája az öcsém volt, akinek ugyan kicsi korában, mint nekünk, szőkén csillogott a haja a napfényben, de arcvonásai és alkata Nagyapámra, de leginkább Lajos bátyánkra a kovácsra emlékeztettek. A régi időkben a fiú gyerekeket többre becsülték, mint a lányt, de mi ezzel nem foglalkoztunk, hiszen Nagyanyánk minket, lányokat tartott nagy becsben, mert nekünk sok hasznunkat vette és vidámságot hoztunk az életébe. Sokszor gurultunk a homokon a nagy nevetéstől. Nagyanyánk nem édes nagyanya volt, az igazi még a háború idején szülésben meghalt, anyánk éppen betöltötte a tizenhatodik évét.

Nagyapám ott maradt a négy gyerekével, a földekkel és a fölégett tanyával, amit az oroszok égettek föl. Megnősült újra, az új asszony hozott egy kislányt magával, aki az én fiatalon meghalt nagynénémmel egyidős volt és ők édestestvérként szerették meg egymást. Mi a Mamát édes nagymamaként szerettük, mert úgy bánt velünk, mint az igazi unokáival. A tanyát újjáépítették és jött a másik átok, a tszcs. Én gyerekként jót nem hallottam a szájukból a közösítésről. Elvittek két lovat, egy tehenet, és a földek fele is a tsz-é lett. Ám ők úgy gazdálkodtak tovább a maradék két lóval és Boris tehénnel, mintha nem is lett volna tsz. Legalább is mi gyerekek a közösről csak szóban hallottunk, valójában nem is értettük, hogy mi az.

Anyánk férjhez ment, mivel errefelé munkalehetőség nem volt, az egész család elköltözött az ország nyugati felébe, a két öcsém már ott született. Amint nagyobbak lettünk, a nyarainkat a tanyán töltöttük el.

Talán a nagyapám ezektől a sorscsapásoktól lett olyan szigorú mosolytalan ember. Nagyanyánk annál többet nevetett viccelődött velünk. A tanyasi napirend az ő számukra mindig ugyanaz volt, mindennek megvolt a napja, a mosásnak, a kenyérsütésnek, a takarításnak, és a pihenésnek is. Kedden mostunk, csütörtök mindig a kenyérsütés napja volt, szombaton takarítottunk és a vasárnap délután a pihenésé volt. A hét többi napján a földeken dolgoztunk, vagy amit éppen el kellett végezni.

A nap számukra hajnal 4-kor indult az állatok ellátásával, mire mi hatkor felébredtünk ők már el is fáradtak. A reggelihez mindannyian leültünk és Nagyanyánk forró krumplit hozott vajjal, vagy zsírral, tejet kaptunk és egy szelet kenyeret, de sokszor ettünk szalonnát almával, vagy hagymával, néha sült vagy főtt tojást, elég változatos és kiadós volt. Ekkor mondta meg a Mama mi lesz a napi munkánk, mármint nekem, mert kicsik csak apró feladatokat kaptak. A tehenet Nagyapám már kora reggel kivitte a rétre és kipányvázta, nekem mindig délbe kellet bevezetni és megitatni, majd újra kikutyagolni a mezőre és arrébb pányvázni. A kicsik a kukoricásba mentek gyöngyöstojást keresni, mert azok félvadakként szanaszét tojtak, és kint csináltak maguknak a homokban fészket. A gyöngyöstojás értékesebb volt, mint a tyúktojás, mert tovább elállt és szebb volt a sárgája, ami a tésztagyúrásnál nagyon fontos.

11-ig segítettem a Mamának, ekkor ő bement ebédet főzni, én meg a tehénért indultam ki a mezőre. Déli 1 órakor volt az ebéd, ami mindig egyszerű étel volt, paprikáskrumpli tarhonyával, valamilyen zöld főzelék, bödönös sült hússal. Ez nem volt más, mint a disznóvágáskor zsírjában lesütött hús, amit zsírosbödönbe tettek és leöntötték a forró zsírral, így tartósították a húst nyárra is. Nem volt mélyhűtő, de még egyszerű hűtő sem, sőt villany is csak a hatvanas évek közepétől volt a tanyán. Ami ezután jött azt mi nem szerettük, mert háromig csendben kellett feküdnünk a hűs szobában, mert ez volt a delelés ideje. Sokszor kiszöktünk az ablakon, de megszidtak érte bennünket.

Volt, hogy a Nagyapánkat kellett a forró homokkal betakarni, mert így gyógyította a reumáját, jó móka volt ez nekünk…

Délutánok többnyire mezei munkával teltek el, kapáltunk, szénát forgattunk, szőlőt kötöztünk és fattyaztunk, gyümölcsöt szedtünk, a kicsik meg játszottak, ha megéheztünk a Mama adott egy nagy karéj zsíros kenyeret, amire fokhagymát aprított, nehogy gilisztásak legyünk, mert nyers fokhagyma giliszta hajtó, mondta ő.

Hamar esteledett, este 7-kor már sikáltuk a koszt magunkról a gémeskútnál álló hordóban, és vacsorára kaptunk egy kis tejet, kenyeret és máris sötét lett, mehettünk aludni. Bennünket nem ringattak, de nem is mesével altattak, mai gyerek ezen a gyerekéleten biztosan elcsodálkozna, ám mi ezt már megszoktuk, mivel mást nem ismertünk. Amint a párnára ért a fejünk, mi rögtön elaludtunk, mert olyan fáradtak voltunk.

Írta: Jéga Szabó Ibolya
1423
Jega - 2010. augusztus 23. 14:57:53

Kedves Titanil bizony igazad van régen az apák a keménységet következetességet és a szigort adták a gyereknevelésbe, az anyák voltak az ellenpólus és ebben az egyensúlyban egészséges lelkületű gyerekek nevelődtek. A nemi szerepek nem keveredtek. Az apa a biztos támaszt jelentette a családnak, az anya pedig az óvó szeretetet és gondoskodást.Ennek megőrzése szerencsés lett volna, de a világ más lett. Sokat tudnék erről írni, és szerintem egészséges vita kerekedne , ha erről indítanánk egy beszélgetést.
Köszi , hogy olvastál. Szeretettel Ibolya

1423
Jega - 2010. augusztus 23. 14:49:12

Kedves Tara örülök, hogy még újat is tudok adni írásaimmal, a szegénység találékonnyá tette az embereket.
Köszi, hogy olvasol. Szeretettel Ibolya.

1403
titanil - 2010. augusztus 21. 20:13:26

Kedves Ibolya!
Abban a korban az apák általában szótlanok, és szigorúak voltak. Lányok nevelését az asszonynépre hagyták. Tanyán és falun is az állattartók már 4-kor kezdték a munkát az almozással, fejéssel, etetéssel. Egész kicsi voltam, mikor apám 4-kor felkelt, mindig felébredtem, és kiosontam utána megnézni, hogyan teszi-veszi dolgát. Persze legtöbbször visszaküldött aludni. Később már én is megkaptam a koromhoz megfelelő munkákat.
Kíváncsian várom a folytatást.
Szeretettel: Titanil

1346
Tara Scott - 2010. augusztus 19. 15:45:02

Kedves Ibolya!
Nekem nem csak élmény olvasni írásodat, sokat tanulok belőle. Nem is tudtam, hogy a sült húst, így is lehet tartósítani. Nagyon érdekes, olvasmányos írás. Köszönöm, hogy olvashatom.
Szeretettel: Tara.

1423
Jega - 2010. augusztus 13. 20:45:53

Kedves Judit és Zsuzsanna jön a folytatás. A többi részletesebb, az első kettő csak a környezet bemutatása volt.
Örülök , hogy az én tanyasi gyermekkorom feleleveníti bennetek a régi boldog időket, a gondtalan gyermekkort.
Köszönet az olvasásért. Jega Ibolya

230
Torma Zsuzsanna - 2010. augusztus 13. 10:51:29

Kedves Ibolya!

Ez a rész is nagyon tetszett, és örülök annak, hogy itt is sok közös vonás volt az én gyermekkoromat illetően.
Nálunk az apai nagyanyám és nagyapám voltak a szótlanabbak, az anyai nagyapám és nagyanyám voltak a beszédesebbek és vidámabbak. Nekünk is kellett sokat segíteni a ház körül már általános iskolás korunk előtt is, de az iskolából hazajövet nem a házifeladattal kezdődött, hanem előbb a munka. Nyári időszakokban pedig a tsz-es időkben segíteni mentem vagy édesanyámat helyettesítettem, de a háztájiban is sokat kellett segítenem, főleg azért, mert én votlam az idősebb leány.
Sok olyan dologról írtál, amit én is itt részletesen megemlíthetnék de, nem szaporítanám a szót. A gyermekkorunk nagyon sokban megegyezik.
Örülök, ha a folytatást is olvashatom!

üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

686
T Pandur Judit - 2010. augusztus 12. 23:11:45

Kedves Ibolya!
Mosolyogva olvastam a második részt, mert olyanra sikerült, hogy szinte rímel az első részhez írt hozzászólásomra! Smile
Bizony a dolgos kéz nagy kincs volt a tanyán!
A szövetkezetesítést meg mindenki utálta, mert alighogy nagy propagandával megvolt a földosztás, már be is kellett adni a földet, jószágot, a közösbe. Úgy érezték, hogy már vissza is vették a földet, amit kaptak.
Várom a következő részt!

Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.