Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Jéga Szabó Ibolya: Mezítláb a forró homokon - A nagymosás

(Régi történetek a gyermekkoromból) 13/4

A napja kedd, és a ruha mennyisége most nagyon sok, miután mi is oda raktuk a szennyeseinket. Igazából a nehézség nem a mennyiségből adódott, hanem a ruhák koszosságából. Nagyapánk, csak fehér inget hordott, egy bő fekete gatyát és kalapot, nem is láttam csak lefekvéskor és evéskor kalap nélkül. A mama ruhája bő rövid ujjú derekán húzott sötét mintás nyári ruha volt, amire főzéskor, meg fejéskor kötényt tett. Reggelente mellény is volt rajta. Mindig totyogva ment, mert fájt a lába. Püffedt lábait esténként pálinkával kenegette, de ilyen fájós lábúnak ismertem egész életén át, pedig nagyon sokáig élt, de a lába örökké fájt.

No, szóval a heti nagymosás nyáron, az udvaron a kút mellett egy eperfák árnyékában zajlott le.

Az előző nap estefelé lementünk a kis tó partjához és a virágzó sziksót (mosószóda) finoman összesöpörtük egy edénybe és ezzel beáztattuk a fehéret, például a lepedőt és Nagyapám fehér ingeit, ezek voltak a legkoszosabbak, nagyanyám fehér alsóneműit, ja és a mienket is. Reggel azután a kiskonyhában alágyújtottunk egy üst víznek és a kisebbek, szorgalmas tüzeléssel gyorsan felforralták.

Két teknő volt a kútnál, az egyikben mostunk a másikban öblítettünk. Házi mosószappannal mostunk és egy súroló kefével. Nagyon nehéz munka volt, de a Mama elszórakoztatott, hogy ne fáradjak annyira el. Elmesélte az életét, hogy nagyon iszákos volt az első férje, és megkapta a tuberkulózist, amelybe belehalt. Szült kilenc gyereket, akikből csak az utolsó kislány Icuka maradt élve. A többi gyerek kisfiú volt, mind megkapta a fertőző tüdőbajt és egy két hónaposan meghaltak. Nagyon megsajnáltam a Mamát, még jobban igyekeztem a segítségére lenni. De voltak vidámabb témáink is, a környékbeli tanyalakókról pletykáltunk, az idő gyorsan elszállt. Nagyon szerettem hallgatni, mert ízesen szép tájszólással beszélt, másképpen, mint mi. Például ez a mondata ma is, a hangjával együtt, a fülembe cseng: "Úgy látom, hogy mán éhösek vagytok, no akkor rögvest őszünk" . Ez a mondata naponta többször elhangzott és mi nagyon szerettünk enni. Az öcsénk ugyan fenemód válogatott az ételek között, vele a Mama kivételezett is, de azért ott ő is evett rendesen.

Jól elkalandoztam a mosástól. No, szóval, az öcsém előszeretettel húzta a vizet, ami nem volt nehéz a gémeskúttal, csak a kiöntésnél kellett neki segíteni, mert kicsi volt és könnyen beleeshetett volna a kútba, amelynek a vize nem volt jóízű. Nekem egy hétbe tellett a megszokása, nehezen oltotta a szomjam. Lágy volt és elég langyos. Hozzászoktunk a kemény hideg vízhez, amelyet vagy 12 méterről húztunk fel odahaza.

Volt néha olyan meleg, hogy rezgett a levegő, és mire az utolsót kiterítettük, az első terítés már száraz volt.11-re mindig végeztünk, A Mamának főzni kellett.

A vasalás sem volt semmi a parazsas vasalóval, de ezt itt sohasem csináltam, csak otthon, mert félt nagyanyám, hogy felgyújtom a házat, vagy elégetem a ruhát.

Délutánonként kimentünk kukoricát sarabolni, vagy szénát forgatni a mezőre, olyan forró volt a homok, hogy csak úgy tudtunk benne menni, hogy a lábunkat beletúrtuk a homokba, ahol kellemesen hűtött. Olyanok voltunk, mint a szerecsen gyerekek, főleg az öcsénk, mert neki volt a legbarnább bőre, mi bizony először felégtünk, aztán lehámlottunk, majd megbarnultunk, főleg én, mert apám fehér bőrét örököltem. Nagyanyánk a leégett bőrömet bekente tejföllel és kész. Reggelre enyhült a pirossága.

A tejfölről jut eszembe, mert ugye a tejjel sok munka volt, szóval a munkánk közé tartozott, hogy reggelenként a sorba rakott tejes csuprokat le kellett fölözni. Ami azt jelentette, hogy egy kanállal leszedtük egy csuporba a tejszínt, ebből készült a vaj. A csuprokba megalvadt tejet a Mama kihevítette a tűzhelyen egy nagy edénybe és egy vászonzacskóban öntve lecsöpögtette, és kész volt a túró. A tejszínt a köpülőbe öntötte és mi, de főleg én addig kotyoltam a vajköpülővel, míg össze nem állt egybe a vaj. Ezt a Mama a hangról állapította meg, és mi nem győztük kérdezni, hogy mikor lesz már jó. Ekkor szétszedte a köpülőt és vajból kigyúrta a maradék vizet, ha a piacra ment, egy kis sárgarépa lével színezte is, azaz átgyúrta vele, hogy piacosabb legyen. Minden ment le kútba egy vödörbe rakva, mert ez volt a hűtőszekrény. Mi ezeket a munkákat is játéknak tekintettük, a napi munkától azonban mi is elfáradtunk, az biztos, hogy este, ha fenekem a lepedőt érte a fejem már aludt.

Írta: Jéga Szabó Ibolya
1423
Jega - 2010. augusztus 26. 21:18:23

Kedves Tara! Örülök, hogy örömet adtam a visszaemlékezéseimmel. Szeretettel Ibolya.

1346
Tara Scott - 2010. augusztus 26. 14:28:50

Kedves Ibolya!
Hihetetlenül érzékletesen írod le emlékeidet. Élvezet olvasni, minden egyes részét. Köszönöm, az élményt.
Szeretettel: Tara.

1346
Tara Scott - 2010. augusztus 26. 14:28:20

Kedves Ibolya!
Hihetetlenül érzékletesen írod le emlékeidet. Élvezet olvasni, minden egyes részét. Köszönöm, az élményt.
Szeretettel: Tara.

1423
Jega - 2010. augusztus 25. 21:03:55

Kedves Timóca köszönöm, hogy olvastál. Már elküldtem a következő részt, ami a kenyérsütést írja le, egy kicsit elkéstem, mert augusztus 20-ra akartam időzíteni. Örülök, hogy tetszik. Szeretettel Ibolya

1423
Jega - 2010. augusztus 23. 14:44:21

Kedves Gyöngyi,Titanil És Zsuzsa örülök, hogy az írásom felelevenítette a régi gyermekkori emlékeiteket. Látszik ez a hosszú hozzászólásokon. A célom ezzel a visszaemlékezéssel pontosan az, hogy a gyerekeimnek, unokáimnak képet adjak a régi gyermekéletről, megismerjenek a mai gyermekélettől merőben különböző világot, azt hogy volt élet a tv, mobil telefon és a net nélkül is. Ne értsétek félre, én ezeknek a technikai adományoknak nagyon örülök, hiszen megkönnyítik az életünket, de néha azért úgy érzem nem csak áldás , hanem átok is ez. Köszönöm, hogy olvastatok. Szeretettel Ibolya

230
Torma Zsuzsanna - 2010. augusztus 23. 08:51:00

Kedves Ibolya!

Ngyon jól teszed, hogy feleleveníted a gyermekkori emlékeinket, hiszen mint már írtam, a falusi, tanyasi gyermekeknek sokban hasonlított az élete, életmódja akár a családon belül, akár a nagymamáéknál töltötték el a szabadidejüket.
A mosásról jutott eszembe, hogy a keddi nap valóban mindig olyan verőfényes volt-e, hogy a ruhák még azon a napon megszáradtak? Mostanság nem igen lehetne mindig ugyanarra a napra tenni a mosást, hiszen legtöbbször az időjárás nem olyan, hogy alkalmas lenne a keddi nap mindig a ruhaszárításra. A hétvégére tervezett munkákat sem lehet mindig elvégezni, mert rendszerint jön az eső.
Nálunk is sok minden hasonlóan történt, mint ahogy leírtad. De, mivel dombtetőn laktunk, nálunk kb. 42 m-es kútból kellett húzni a vizet, amibe eléggé bele lehetett fáradni. Az állatoknak is ebből kellett vizet húzni, ezzel mostunk, főztünk és öntöztünk, ha szükség volt rá, no és ebből a vízből fürödtünk is.

Örülök, hogy olvashattam ezt is!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

1403
titanil - 2010. augusztus 21. 20:40:56

Kedves Ibolya!
Nyáron a nagymosás mindig a falu alatt folydogáló kanálisban történt. Előző este leáztatták, háziszappannal átdörgölték a ruhát. Reggel talicskával letoltuk a mosóteknőt a kanálisra, anyám mosószéken mosófával ütögetve tisztította a ruhákat, míg mi a vízben lubickoltunk ez idő alatt. Megjegyzem ma már piszkosabb , mint tiszta lenne a ruha, ha ott mosnánk. De szerencsére van az automata, és elvégzi helyettünk.
A sok munka helyett lehet hogy a Mamának is jót tett volna egy kis forró homokos fürdő, hogy ne fájjon a lába!
Sok sikert a további részekhez!
Szeretettel: Titanil

1119
tatos - 2010. augusztus 21. 10:53:26

Kedves Ibolya.

Kedves visszaemlékezéseidet olvasva, annyi minden régi emléket kavarsz fel bennem. Bizony a régi nagymosások. Amikor édesanyám mondta, hogy a fa hamut szedjem ki óvatosan a vödörbe és öntsek rá vizet. Abból lett a lúgos víz, amiben nagyon jól lehetett mosni a ruhákat és kivette a foltot. Meg a frissen fejt tehén tej, amit helyesbítek nálad. Ha egy órát vártunk a tetejére kiült a tejszín, a tej zsírja.Az volt a vaj alapja.
De ha másnap szedtük le a csuprokból az már erjedni kezdett és aluttejjé válóban volt, annak a teteje volt a tejföl és az aljából ha egy kicsit felmelegítették, nem forralni! Akkor összerándult és finom túró lett belőle. A lé ami megmaradt az volt az író. Micsoda finom volt lehűtve inni. Azt hallottam, hogy nagy gyógyszere a gyomornak.Kissé savankás, kellemes íze volt.Az ügyesebbek még sajtot is készítettek tovább erjesztéssel és préseléssel a túróból.. Micsoda íze volt mindnek. Mert az állatok egész nap kint legeltek a szabadban.
Sok szeretettel olvasom írásaidat Sok sikert kívánok Gyöngyi

1423
Jega - 2010. augusztus 20. 01:18:00

Kedves Judit! A sziksó csak az alföldi szikes vidéken virágzott ki, a szikes tavak partján, fehéren, ezt összesöpörve a mosásnál felhasználhatták régen, ezt már csak a nagyanyáink ismerték. Ma már mosógéllel mosunk automata mosógépben, hála a feltalálójának. Nem győzöm áldani a nevét. A sarabolás, sekély kapálás, saraboló kapával, aminek lyuk van a közepén. A homokon gyorsan lehetett vele haladni.
Köszönöm, hogy olvastál. Üdv Ibolya

686
T Pandur Judit - 2010. augusztus 19. 23:32:29

Kedves Ibolya!
Csak ámulok, hogy mennyi munka belefért egy napba... Nem csoda, hogy senki nem szenvedett álmatlanságban Smile
Én ezt a sziksóval mosást nem ismertem, kislány koromban mosószappannal mostak nálunk teknőben. Arra emlékszem, hogy a heti nagymosáson kívül reggelenként "kismosást" csinált a nagymamám.
A nyári konyhában egy hokedlin állt a teknő az ajtó mellett, az ablak előtt, ebben áztak a fehérneműk. Este ebbe került a kisgyerekről a bugyi, rékli, ez-az, a nagyobbak bugyija, a nagymamám sok alsószoknyájából a legalsó, meg a felnőttekről az elpiszkolódott alsóruhák. Kaptak egy fazék forró vizet, egy kis mosószappant reszeltek bele. Aztán reggel megint kaptak egy fazék forró vizet, és kimosta őket a nagymamám. Ez volt a kismosás.
Amiket írtál a vaj és túró készítésről arra ráismertem, de hogy a kukoricát hogyan kell sarabolni, azt nem tudom.
Dolgos élet volt az, az biztos, de nagyon nehéz is!
Nem kívánom vissza a teknőt! Smile

Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.