Jéga Szabó Ibolya: Lelkem színei, színeim világa.

Ha a vakságra gondolok, végtelen szomorúságot érzek, a legnagyobb csapás, ezt gondolom róla. Ha kihunynak a fények, és eltűnnek a formák, a színek, a világ szürke köddé válik, csak a hangok és az érzékek mutatnak utat a sötétségben. Az egykor látó, örökre őrzi emlékeiben, mint féltett kincset, a fény ajándékait, a színeket, melyek többet jelentenek, mint a festő palettája.

A lélek vidító sárgát, mely számomra a jókedv, az öröm és a napfény ragyogása. A szélben ringó búzamező, a kelő napban fürdő repceföldek végtelen sárgája. A gyermekeim lenhaján aranylón csillanó fény. A házaink okkerje, az otthonaink meleg szobáinak biztonságot nyújtó tojáshéj színei. A kezünkben megbúvó pihe puha kiscsirke csipogása. A kincsek aranyának bronzos csillogása. Kertem virágainak sokféle sárgája, a napraforgó földek fény felé fordulása.

A nyugtató tavaszi rét üde zöldjét, a hajladozó fák sokszínű lombjának békés nyugalmát adja. A zöld számomra az újrakezdés, az élet színe. Idilli kép csillan meg előttem, a forró nyári napon rezzenéstelen békalencsés kis tó zöld vize felett apró kék szitakötők táncolnak. Lelkünknek fenséges áhítatot nyújt a köröttünk elterülő táj smaragdzöld szépsége.

A tisztaság színét, a szűzi fehéret, mely nekem a bágyadt téli napokon a friss hóval borított vidék hideg csendjét jelenti. A kórházi szobák fehérje, a kiszolgáltatottság félelmét sugallja. Emlékeim fehérjeiben az elsőáldozó, majd a leány menyasszonyi ruháját látom és pólya fehérségét. Boldog gyermekkorom játékai villannak elő, mikor a domboldalon hanyatt fekve bámultuk a hófehér bárányfelhőket, és megpróbáltuk kitalálni vajon mire is hasonlítanak. A tavaszi estéket belengő madonnaliliom, jázmin bódító illata, és apám fehér haja, kicsi lányom lábán az első hófehér kiscipő, és a halottasház fehér szemfedője, ezeket őrzi számomra a fehér emléke.

A hűvös kéket, mely egyet jelent számomra a tenger hullámaival, az azúr kék horizonttal, és a homokos tengerparttal, gimnazistaként hordott kék csíkos, sötétkék matrózgalléros, könnyű nyári egyenruhájával, és magam előtt látom az idő messzeségében, kicsi gyerekeim tiszta kék tekintetét.

A szomorú barnát. Emlékeimben anyám jelenik meg, fiatalon, gesztenye barna hajával, és meleg barna szemével simogat. Karom érdes barna fatörzset ölel, ujjaim között puha barna föld pereg. Aranyló rozsdabarna elmúlást hordja már az őszi szél. Számomra a barna már az öregség.

Harsány pirosat, mely nem jelent mást csak kacagást, gyermekkori önfeledt viháncolást, pörgős piros szoknyácskát, apró táncos topánkát, a kiserkenő vér színét, bíborszínű égalját. A lázas ifjúság boldog éveit.

A komor feketét, a gyász színét, nem szeretem, mert életem sötét emlékeit idézi, mely lehetne elfeledhető. Iskolatáblák, koporsók, gyászruhák, temetések feketéje mélyen elrejtett emlékek.

Az egyhangú szürkét, mely a boldogtalan, örömtelen élet jelképe számomra. Ködös őszi hajnalok ridegsége. Ez szín maga a pusztulás, maga a vakság.

Írta: Jéga Szabó Ibolya
2175
hzsike - 2010. december 22. 16:09:45

Köszönöm szépen! szeretettel:Zsike

1423
Jega - 2010. december 20. 22:55:25

Köszönöm Hzsike ezeket lélekmelegítő szavakat. Igazad van , mert a lila az ünnep színe, a rózsaszín az üde frissesség, finomság színe, az arany a nem várt boldogság ragyogó színe és így tovább, egyszer biztosan folytatom. Szeretettel Jega Ibolya

2175
hzsike - 2010. december 19. 16:53:06

Kedves Ibolya! Még új vagyok itt, ha van egy kis időm szemezgetek, mazsolázgatok a szebbnél szebb versek és írások között.Most jutottam el a Te csodálatos írásodhoz, és nagyon hálás vagyok, hogy rátaláltam.Gyönyörű lélekre vallanak gyönyörű szavaid.Lenyűgözően szép jelzőket és hasonlatokat használsz. Ennél szebben a színeket szavakkal lefesteni szerintem lehetetlen.Szívesen olvastam volna még tovább is.Vannak még színek, nem folytatnád még egy kicsit ezt a csodálatosan szép "szófestést"? Szívemből gratulálok! Szeretettel:H.G.E.Zsike

1423
Jega - 2010. november 24. 14:55:44

Kedves Veronika, Tara, és Timóca, nem is gondolná az ember, mert már természetes, hogy a színek szorosan hozzátartoznak az életünkhöz, éppoly lételemünk, mint a fény, amelynek az ajándékai. Színek nélküli világot nehezen tudunk elképzelni, mert nincs is. A fekete fehér tv-nek is volt két színe, csak kevés. Még a születésétől vak is elképzeli valamilyen módon a zöldet, sárgát, legfeljebb a falevélhez, vagy egy virághoz köti őket A szín a látó életünk sója. Köszönöm, hogy olvastatok. Ibolya

1346
Tara Scott - 2010. november 23. 15:20:58

Kedves Ibolya!
Filozofikus írásod új értelmet adott a színeknek. Érdekes látásmódod elgondolkodtat. nagyon tetszett, élmény volt olvasása.
Szeretettel: Tara.

1346
Tara Scott - 2010. november 23. 15:20:37

Kedves Ibolya!
Filozofikus írásod új értelmet adott a színeknek. Érdekes látásmódod elgondolkodtat. nagyon tetszett, élmény volt olvasása.
Szeretettel: Tara.

686
T Pandur Judit - 2010. november 19. 18:54:36

Kedves Ibolya!
Életünkben sajátos értelmet kaptak a színek is. Hazánkban a fekete köztudottan a gyász színe. A zöld üzenete is egyértelmű, a remény jele. Élni tudó és szerető az, aki ezt a színt részesíti előnyben. Vagy itt van a piros: nem vitás, a szenvedély színe. Fontos a szinek jelentése és hatása a Feng Shuiban!
A szakemberek szerint környezetünk, ruháink és munkaeszközeink színének módosításával megváltoztatható az agyban felfogott fényenergia, és ez segíthet fizikai és mentális problémákon.
A színekkel való gyógyítás is egyre nagyobb teret nyer a gyógyászatban. A színek gyógyító és közérzetjavító hatása megsokszorozódik a színterápia használatával. Pótolja az elveszett energiát, javítja a memóriát és az ellenállóképességet, oldja a stresszt, enyhíti az emésztési panaszokat, élénkít, frissít, fiatalít.
A színpszichológia ma már önálló tudományág. Segítségével megmondhatjuk, az egyes színek kedvelői milyen személyiségjegyekkel rendelkeznek. Mondd meg a kedvenc szinedet, és megmondom ki vagy... Smile
Bizony még a ruhánk szine is a személyiségünket, a lelkiállapotunkat tükrözi.
"Tíz ember, tíz szín" mondja a japán közmondás, a dolgok sokféleségéről.
Judit

1423
Jega - 2010. november 19. 14:47:34

Köszönöm Rozálka, hogy olvastál. Az igazság az, hogy legtöbbünknek hasonló érzéseket , életképeket jelentenek a színek, mert ezt sugallta a környezet, és belénk is plántálták a színekhez való viszonyunkat. Például a gyász színe a fekete, a tisztaságé a fehér,bár a sárga a hagyomány szerint az irigység színe, de én nem ezt érzem vele kapcsolatban, és így tovább. Üdv. Ibolya

1209
angyalka - 2010. november 19. 11:33:11

Kedves Ibolya!
Nagy érdeklődéssel olvastam minden sorát írásodnak.
Nagyon szépen kötötted a színekhez magát az életet.
Minden egyes párosítással egyetértek.
Nagy élmény volt, szerettem.
Szeretettel:RozálkaWink

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.