Kondra Katalin: Csak egy gyerek... (2011. január)

Kora reggel a lányom, már ott állt a tükör előtt. A mosdóba csimpaszkodva nézegette magát. — Mikor leszek már olyan nagy, mint te anya? – kérdezte, amint meglátott.
— Majd, ha eljön az ideje – feleltem, de őt ez egyáltalán nem nyugtatta meg.
— Azért egy kicsit már nőttem az éjjel. Felérem a mosdót, és látom magam a tükörben.
Hogy a kedvére tegyek és rábírjam az öltözködésre, azt mondtam neki, hogy nagyon sokat nőtt egy éjszaka alatt. És ez így is lesz, ha jól viselkedik, szót fogad, sokat eszik és alszik és a többi, és a többi… Az asztalnál aztán tovább nyaggatott:
– Mikor lesz valakiből felnőtt? A felnőtteknek mindent szabad?
Szívesen meséltem volna neki a felnőttekről, a felelősségről, a munkáról meg egyebekről, de ő már is témát váltott.
— Nemsokára itt van anyák napja. Nagy meglepetésre számíts, verset is tanultam egyedül. De ez titok! Ne is beszéljünk róla. Ma délután elmegyünk a játszótérre?
— Nem, ma nem megy. Tanulnod kell, és nekem is sok a dolgom.
— De megígérted!
Nagy bajban voltam. Az ember időnként sok mindent ígér, főleg azért, hogy békén hagyják. A gyerekek nem felejtenek, és behajtják a könnyelműen tett ígéreteket. Olykor pedig, azért engedünk, hogy békén hagyjanak. Megpróbáltam hát kiegyezni vele.
— Rendben van de… csak akkor, ha időben végzel a házi feladattal és segítesz a házimunkában, ahogy egy nagylánytól az elvárható, és jó leszel.
— De anya, én majdnem mindig jó vagyok! A tanulás még nem megy egyedül jól tudod, és te mondtad, hogy kicsi vagyok a mosogatáshoz.
— Az még tegnap volt, azóta nőttél. Feléred a mosdót is – emlékeztettem.
Kislányom elkomolyodott, és igazi felnőtt módjára azt válaszolta, hogy megegyezhetünk, ha nem szólok bele abba, hogyan végzi a házimunkát.
Újra bajban voltam, már nem volt több kibúvó, így hát ráhagytam a dolgot, és sürgetni kezdtem, hogy indulnia kell az iskolába.
Erre aztán nyafogni kezdett, hogy neki milyen nehéz dolga van. Szívesebben lenne az én helyemben, mert egy felnőtt mindig azt teheti, amihez kedve van.
– Tudod, József Attila is ilyen lehetett akkor, amikor az édesanyjában kapaszkodva nyafogott: „Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen fel a padlásra”– szavaltam kioktató hangon. Mire a lányom csípőre tett kézzel vágott vissza.
– „De ő csak ment és teregetett némán. Nem szidott, nem is nézett én rám”– akárcsak te, anya! És most oda az anyák napi meglepetésed.
Nem értettem a dolgot. Mire ő elmagyarázta, hogy ezt a verset tanulta meg anyák napjára, most kezdheti újra, egy másik verssel. Nem lesz idő a játszótérre és a házimunkára sem. Különben is, majd, ha eljön az ideje. Ne legyek már olyan türelmetlen. Hagyjam őt békén, mert ő csak egy gyerek, és egyelőre nem is szeretne más lenni.

Írta: Kondra Katalin
1803
De Profundis Clamavi - 2011. január 31. 16:33:15

Aranyos volt! De megölelgetném az a kislányt!

230
Torma Zsuzsanna - 2011. január 26. 12:50:46

Kedves Katalin!

Nagyon kedves és egyben tanulságos történetet olvastam.
Néha a gyermekeinktől is tanulhatunk valamit!
Jó ki példa volt erre a vers felidézése, majd annak a kislány általi folytatása, amiben ugye, a tanulság rejlik!

Örülök, hogy olvashattam!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

2175
hzsike - 2011. január 03. 22:10:53

Kedves Katalin!
Kedves kis írás, ismerős nagyon, ez a hétköznapokból kivágott kis szeletke.
Szeretettel:H.Gábor Zsike

1403
titanil - 2011. január 03. 14:31:26

Kedves Katalin!
Élmény volt olvasni az anya és kislánya közötti szócsatát. Néha óhatatlanul is ártunk versidézettel.
Nekem mostanában többször is szintén József Attila: Mama verséből ...Most látom milyen óriás Ő, szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében... versrészlet jut eszembe.
Egy véletlen egybeesés.
Gratulálok írásodhoz!
Szeretettel: Sipos Magdolna

499
magyareszter - 2011. január 02. 16:21:57

Kedves Katalin!

Nagyon tetszett a gyerek "csak" gyerek. Éles a nyelve, hatalmas az igazságérzete és fantasztikus a logikája. Sokszor legyűr minket szócsatában, lehet jobb nem is belebonyolódni, mert alul maradhatunk, mint a Te írásodban is történt.
Életszerű történetedet öröm volt olvasni. Gratulálok!
Sok szeretettel Eszter

1119
tatos - 2011. január 02. 15:21:46

Kedves Katika.
Annyira kedves és üdítő volt ez a kis elbeszélésed. Nagyon szeretem olvasni az ilyen kedves, gyermekekről szóló történeteket Ami nem csak szórakoztató tud lenni, hanem elgondolkoztató, hogy a gyermek milyen okosan tud érvelni. A másik mindengyikben van tanulságos dolog. Sok sikert kívánok Szeretettel gyöngyi.

1543
Mab Tee - 2011. január 02. 13:11:42

Kedves Katalin!

Aranyos, kedves történet. Bizony, nem könnyű szülőnek lenni. Tetszett a József Attila "szócsata" is. Ezt a két mondatod kiszedném: "Nem értettem a dolgot. Mire ő elmagyarázta, hogy ezt a verset tanulta meg anyák napjára, most kezdheti újra, egy másik verssel." Szerintem, ezekkel túlmagyarázod a "poént", mert feljebb már írtad, hogy verset tanult egyedül. Egyébként tetszik.

Üdv: Mab Tee

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.