H. Gábor Erzsébet: Anya megőrült

(Egy tini szemével)

Most már biztos vagyok abban, hogy anya megőrült. Már az is furcsa volt, hogy egyik szombat délután megkérdezte, hogy nem tudnám-e nélkülözni a Walkmant egy-két órára.
Amikor a Walkmannel a fülén, furán rángatózni kezdett a konyhában bableves kavarás közben, akkor már komolyan megrémültem.
Mondta, hogy vigyek magammal kulcsot, ha elmegyek itthonról, hogy ne kelljen ajtót nyitnia, a telefondugót meg egyszerűen kihúzta a falból.
Apával sem civakodott, amikor azt mondta, hogy meccsre megy, sőt, mintha örült volna annak, hogy magára hagyjuk.
Amikor hazaérkeztem, az íróasztalánál ült fülén a Walkmannel, és egyre csak dobálta szanaszéjjel az agyongyűrt papírdarabokat.
Mellette, Szőnyei, Új hullám című könyve kinyitva, éppen annál az oldalnál, ahol a „punk” és a „hevi-metál „irányzatokról ír.
Anya és a rockzene! Ez egyenesen megdöbbentett! Az egyik kazetta címoldalán keményfiúk képe, csupa bőrszerkóban, punkra vett frizurával. Átcsempésztem a szobámba a kazettát, csupa „hevi” zene! Úristen, anya kemény rockot hallgat!
De mi ez a nagy felhajtás, titkolózás, irkálás, firkálás?
Sikerült néhány összegyűrt papírdarabot is megfújnom, ami nem volt nehéz, mert anya nekem háttal ült, és fantasztikus testrázás tört ki rajta.
Kisimítgattam a papírgalacsint, és olvasni kezdtem.
„Azt mondta a faterom, hogy unja a dumám, vigyázzak, mert megütöm, még nagyon a bokám…”
A másik meg: ”Házmesterné nagypofájú, minek ide ez a vályú! Fura mura ez a rendszer, ha nem tetszik, köpj és menj el…”
Úristen, eszméltem rá a valóságra, anya kemény-rock szövegeket ír!
Az én anyukám, aki a világ legszelídebb írásaival vívta ki az olvasói szeretetét, megőrült! Most már biztos vagyok benne!
Apát is beavattam a titokba, aki hirtelen a fejéhez kapott.
„- Én meg el sem tudtam képzelni - mondta -, hogy miért mondja el anyád naponta többször is, hogy: Ella Fitzgeraldot is negyvenkét éves korában fedezték fel, és micsoda sztár lett belőle! - A haját meg - folytatta apa - azt mondta, hogy elszúrta a fodrász, azért olyan „újhullámos”! Kislányom, anyád, most már biztos, hogy készül valamire!
Vallatóra fogtuk, a mi drága, kissé már őszülő mamikánkat. Kénytelen volt megosztani velünk a titkát, mert tudta jól, addig úgy sem hagyjuk békén.
- Igen! - mondta kicsit szégyenlős-töredelmesen -, rock szövegeket írok! Megpróbálom, hátha bejön, ha már egyszer felkértek rá!
Apával összenéztünk és tudtuk, hogy anyát most hagyni kell, ha ő egyszer a fejébe vesz valamit, azt tuti, hogy végig is csinálja.

Kezdtük jobban tisztelni ezt a kis törekvő, kócos-hajú anyácskánkat, de valahol azért, féltettük is. Gyorsan eltereltük a szót a témáról, „- majd kinövi ezt is!” - gondoltuk -, mint a többi más őrületét.
- Mit szeretnél karácsonyra? - váltottunk gyorsan témát.
Kicsit elgondolkodott, majd ismerős-huncut kis mosollyal csak ennyit mondott:
„- Nem is tudom igazán, de talán egy új bőrszoknyát, meg jó lenne hozzá egy kis mellény is, tudod, az a kis rojtos, amit a múltkor együtt néztünk a kirakatban. De, fekete legyen ám, mint ezeken a srácokon itt a fotón a szerkó! - mutatta, és fekete szemében olyan „hevi” tűz égett, hogy most már biztosak voltunk abban, hogy anya tényleg komolyan gondolja.
Komolyan, mint amilyen komolyan végig is csinálta mozgalmas életében azt, amibe belekezdett.
Mert a hit, az nagyon fontos, és ő mindig hisz abban, amit éppen csinál!
Sokáig hallgattuk lázas beszámolóját, és magunkban kezdtük csodálni őt, talán nem is őrült meg szegény? Lehet, hogy azok őrültek meg, akik nem élnek, vagy nem tudnak élni az élet által tálcán kínált őrült kihívásokkal…?

Írta: H. Gábor Erzsébet
2175
hzsike - 2011. július 01. 08:15:50

Kedves Ibolya!
De jó!
Sok mindenre jó még ma is a fülhallgató, kizárja külvilágot, és jobban tudsz egy dologra koncentrálni.
Nekem is volt egy komoly fülhallgatós időszakom.
Köszönöm szépen kedves hozzászólásodat.
Szeretettel:ZsikePfft

1423
Jega - 2011. június 30. 22:15:45

Kedves Zsike szuper anya szuper története ez. Az élet attól lesz jó, ha merünk és kitörünk a mindennapok egyhangúságából. Soha nem felejtem el a fiam arcát, amikor egy nap jön haza, és azt látja, hogy az anyja elmerülten fejti a borsót fülhallgatóval a fülében. Én nem zenét hallgattam, én ötvenévesen kezdtem el németet tanulni, és nem bántam meg, mert egész jól megtanultam a nyelvet.
Szeretettel Jega Ibolya

2175
hzsike - 2011. június 30. 21:38:47

Kedves Katalin!
Köszönöm szépen a hozzászólásodat.
Én is Monica Vittin nőttem fel, de valahogy "elkerült" engem az általad említett film. Ettől függetlenül, nagyon "agyas" kis történet lehetett.
Szeretettel:ZsikePfft

2175
hzsike - 2011. június 29. 19:47:29

Kedves Veronika!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel:ZsikePfft

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.