Az élet unalmas
Az élet unalmas.
Legalábbis Franciskáé az volt. Ő sem tudta, hogy miért, csak így érezte. És ennek a megfigyelésének rendszeresen hangot is adott:
-Anya, én unatkozom. Mit csináljak? – tette fel századszorra ugyanazt a kérdést. Majd ezt elismételte még vagy tíz rokonának, három barátjának, a szomszéd néninek, a postásnak, a buszsofőrnek, a Pali bácsi gonosz macskájának és a Pali bécsi gonosz macskája által jobblétre szenderült valaha kövér galambnak. Az utolsó említetten kívül mindenki válaszolt neki valamit, még a száját nyalogató cirmos is nyervákolt egyet. Ám furcsa módon az emberek jótanácsaitól sem lett okosabb, mint a komisz galambásztól, pedig ők magyarul és (nagyrészük) beszédhiba nélkül ecsetelte ötleteit az unatkozás mély, fekete verméből való kijutásra.
Egyesek elküldték mosogatni, házimunkát végezni meg tanulni, hátha e sok szorgalmas cselekedet hatására megjutalmazzák az angyalok egy szárnnyal, mely felrepíti a felszínre. Mások játékokat javasoltak neki, rózsaszín habos tüllszoknyába öltöztetett babát meg fogócskát. És javasoltak még másokat is megint mások, de az általuk felsoroltak közül egyik se felelt meg a követelményeinek.
Franciska unatkozva üldögélt, csak bámult ki a világba két barna, ám szürkének ható szemével. Néha eszébe jutott egy ez, szárazon felkacagott rajta, majd abbahagyta, mert nem látta értelmét, sőt már elfelejtette min mulatott a másodperc töredékéig. Később felvillant az agyában egy az, s megint érzett reményt, hogy talán valaki ledob számára egy hágcsót kimentve őt a tátongó üresség szakadékából. Persze a kötél nem bírta sokáig, gyenge volt, elszakadt.
Normál esetben ennek láttán valószínűleg elsírta volna magát, most azonban nem érzett erre késztetést.
Igyekezett elkapni zsibbadt agyával néhány örvénylő gondolatfoszlány farkincáját, hátha azokból képes kirakni egy tervet az élet izgalmassá tétele ügyében. Minden emléke, fantázia szülte meséje, ötlete, vágya ott kavargott benne. Kétségbeesetten kapálózott gondolatszülte keze, úszott egy nemlétező árral szemben.
De kívülről semmi ilyesmit, sőt szinte semmit nem lehetett rajta látni. Valamibe bámulva ült, kezeit leengedte.
Aztán odajött hozzá valaki. Lerakott elé egy telefont. A kislány tekintete megváltozott, az alak után nézett. Kérdezni akart tőle valamit, de nem tudott. Aztán visszafordult, megfogta a telefont s neki úgy rémlett sok izgalmas dolgot nézegetett benne. De a Pali bácsi gonosz macskája csak egy villogó izét látott, melyet az unatkozó kislány mereven bámult.
Az élet már nem volt unalmas.