Jéghideg

Sötét van és hideg. Jéghideg. Annyira hideg, hogy már-már melegnek érződik, és bár most mindent megadnék egy kis melegért, most nem tudok ennek örülni, hiszen ez a nemsokára bekövetkező fagyhalált jelzi. Tovább kell mennem, nem szabad megállnom, muszáj tovább mozognom,még akkor is ha legszívesebben belefeküdnék a talpam alatt ropogó csillógó, fehér hóba mely betakarna, mint egy gondos anya a gyermekét ki éppen aludni készül, hogy majd álomba szenderülve tündérvilágról álmodjak, mely végén ott a fény, a meleg fény ami besszippant, mint egy fekete lyuk az űrben a meteoroidiákat. De nem lehet, tovább kell mennem, még akkor is ha minden porcika a testemben azt síkoltja, hogy pihenjek meg, a harcom már úgy is véget ért. Nem! Még azért sem, kikerülök ebből az erdőből, még akkor is ha minden végtagom megdermed a hidegtől. Tovább megyek, folytatom utam, hisz ez nem lehet a vég, még nem.
Olyan érzés mintha már évek óta járnám ezt az utat, pedig csak nemrég indultam el rajta, mégis végtelenül ismerősnek hat. De hogyan is lehet ismerős mikor még soha életemben nem jártam rajta, mikor soha életemben nem néztem a világra erről az ösvényről? Az ismerősen ismeretlenség ellenére mégis van benne valami megnyugtató, valami ami azt suttogja a fülembe, hogy minden rendben lesz, bízhatsz bennem, nem fogsz megfagyni. Milyen hiszékeny az ember, ha valamiben bizni szeretene. Hiszen … elhittem. Hogyan is ne hittem volna el, mikor selymes, lágy hangon azt suttogja fülembe a sötétség, biztonságban vagy, még érezni fogod a nap melegét a farkasordító hideg ellenére. Melyik hagyfalálra készülő ember ne hitt volna a csábító melegnek? Bárki elhitte volna, aki egy kicsit is meg akar menekülni, és hát mit mondhatnék, minden porcikámmal azon voltam, hogy megmeneküljek. Ezért folytatom, tovább megyek.
Nem érzem az ujjaim, már alig tudom mozgatni meggémberedett végtagjaimat, amikor meglátom a reménység fényét, amely akár egy világítótorony, mely segíti az elveszett lelkeket, utat mutat az élet fele. Egy ház! Megmenekülhetek! Csak el kell jutnom addig, gyerünk, egy lépés, még egy lépés, még egy,már nem kell sok….
Kopp-kopp!
-Ha-ha-h-hó! V-v-va-l-la-kkki v-v-vvannn i-it-tt?
Az ajtó nyílik és derűs melegség szűrödik ki a házból,mely hirtelen megvakít kontrasztba állítva a világot, mígnem egy 70-es éveiben járó alacsony őszhajú ember néz megfagyott szemeimbe. Tekintetén átfutó aggodalmat fedezek fel, mikor megszólal:
-Jól van? Szörnyen néz ki! Jöjjön már be mielőtt meg nem fagy! Gyerünk, jöjjön már!
Az alacsony emberke betessékel egy hatalmas szobába, amelyből az otthon melengető érzése árad. Mindenhol pompázó fények sokasága világítja meg az aranyozott bútorokat, melyek akár kincstári ereklyék is lehetnének. A helyiséget halk szimfónikus zene tölti be miközben a tűz ropogása aláfesti a zene halk ritmusát, miközben frissen készített étel illata csapja meg orrom. Hmm..étel. Vajon mit ehet egy ilyen alacsony emberke?
-Hoztam egy pohár teát, és néhány pokrócot, remélem ez segít. Tessék, vegye csak el. – nyújtotta a poharat, miközben hátamra terítette az első réteg takrót.
Ahogy a rétegek lassacskán felkerültek átfagyott testemre egyre inkább érzékelni kezdtem a kimerültséget, mely mint derült égből villámcsapás úgy csapott le testemre. Ahogy fogaim vacogása csillapodni kezdett, erőm is vele együtt fogyatkozott, míg csak azt vettem észre, hogy már nem bírom tovább tartani a fejem. Próbáltam megtartani, de dermedt kezeim alkalmatlannak bizonyultak erre a feladatra. Csak egy pillanatra hajtom le a fejem – gondoltam magamban – csak egy pillanatra van szükségem, míg egy kis erőt gyűjtök. Lassacskán a virágozott kanapé aranyozott karfájára hajtottam fejem, míg a háttérben halkan szóló szinfónikus zenekar kísért álomba, mígnem elaludtam.
…..
1990. január. 04
Az éjszaka folyamán egy megfagyott testet találtak a keleti tó partot követő erdőben. Az áldozat egy 29 éves körüli nő, akit még nem sikerült azonosítani, azonban a rendőrök már nyomoznak az ügyben. A rendőrség felhívja a lakosság figyelmét, hogy ha bárki tud valamit az eltünt nőről, akkor jelezzék ezt a rendőrség székhelyén.