Lágy szellő csapja meg az arcom.
Valahol a rakpart túloldalán már sziporkáznak a fények.
Ki tudja, mi lehet a túloldalon?
Belegondolok. Ezer dolog.
Ekkor elfog az érzés, hogy milyen izgalmas az élet, és mennyi minden vár még rám.
Azt hiszem, boldog vagyok.
“Rakpart” bejegyzéshez 3 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Teljes mértékben ezt érzetem , amit leírtam, mikor sétáltam a rakparton. Egy kis darabka a lelkemből. Igen , néha a kevés beszédnek nagyobb a jelentősége és akár csak egy, két szóval le lehet írni kinek mi a boldogság.
Köszönöm , szépen.
Lám, milyen kevés elég a boldogsághoz!
Ezt nevezem frappáns dolognak! De igaz is, minek szaporítani a szót, amikor ez így is teljes…Nagyon tetszett, gratulálok, Zsuzsa!:]