Kitűnő

Összes megtekintés: 196 

A Pesti Barnabásról elnevezett általános iskola épületéről már itt-ott lemállott a vakolat. Ez azonban nem a múló idő és az időjárás viszontagságainak volt köszönhető, annál inkább a 7.b osztálynak. A 24 fiú szünetekben gyakran azon versengett, ki tudja a legerősebben eltalálni focilabdával az iskola falát. A csúcsot Kovács Imre tartotta, aki a rúgás előtt mindig az általa kifejezetten gyűlölt földrajztanárra, Kiss Rezsőre gondolt. Pedig Kiss tanár úr arról nem tehetett, hogy a Balaton nem az Alföldön van. Erről azért még nem kellett hazudni.
Volt valami, amit a fiúk még a focinál is jobban szerettek. Az irodalom órát. Ebben a negyvenöt percben – ami az ifjak szerint mindig egy pillanat alatt elröppent – ugyanis szájtátva bámulhatták a fiatal, pályakezdő Szabó tanárnő bugyiját.
Szabó tanárnő tisztában volt szemkápráztató testi adottságaival. Amíg az idő engedte felvette legrövidebb szoknyáit. Sokszor előfordult tehát, hogy az első pad tetejére ülve bepillantást engedett a tanulóknak lábai közé. Talán nem olyan meglepő ezek után, hogy a 24 szexuális izgalmakat először megélő fiú kivétel nélkül a legjobb eredményeket szerezte ebből a tantárgyából. Óráról órára szorgalmasan készültek, mivel egy jó válasz után a tanárnő enyhített lábai szorításán.
Május végén a 7.b kimerülten érkezett meg az iskolába. Sokan rettegve tartották ölükben a történelem tankönyvet. Maratoni feleltetéstől tartottak, hiszen már közel volt az év vége, sokaknak javítaniuk kellett. Nagy volt hát a megkönnyebbülés, amikor a zsémbes öregember helyett Szabó tanárnő lépett be az ajtón. Fehér szoknyája alig ért combja közepéig, bugyijának vörös színe pedig átütött a vékony anyagon. A tanulók sóhajtások közepette nézték, ahogy Szabó tanárnő felült megszokott helyére.
A történelemkönyvek rögvest eltűntek, s a diákok már Arany János balladáit olvasták nagy buzgósággal. Aki először végzett széles mosolyt kapott a szeretett hölgytől. Csak úgy záporoztak a kérdések a Walesi bárdokról, miközben Barta Miki megbökte barátja, Varga Zoli karját.
– Te még rá sem pillantottál – fürkészte aggódva barátját Miklós.
– Máskor sem szoktam – vonta meg a vállát Zoli, majd tovább tanulmányozta fizikatankönyvét.
– De ma vörös – unszolta tovább a fiút Miklós.
Zoli unottan legyintett felé majd újra tankönyvébe mélyedt. Ő nem tartozott szervesen a többi fiú közé, ő volt a huszonötödik. Nem érdekelte sem a futball, sem a tanárnő bugyija. Szünetekben az osztályban maradt, hogy tanuljon. Szabó tanárnő óráin pedig rendszerint más tárggyal foglalkozott. Ha kérdezték, mindenre tudta a választ. Egy tantárgy híján kitűnő tanuló volt.
Bodonyi Kálmán az iskola tornatanáraként a fiúk kemény megizzasztásáért felelt. Bár a nehéz feladatokat nem mindig teljesítette könnyen az osztály, a tanár a fiúk gyengepontját ismerve gyors haladást tudott elérni. Amint mindenki elvégezte a napi feladatot, kezdetét vehette a foci. Bodonyi hamar a 7.b szívlelt tanárai közé került. Varga Zoli mégis komoly hányingerrel érkezett minden alkalommal az öltözőbe. Hiába tartozott az iskola legjobb tanulói közé, Bodonyi már első osztályban észrevette, rossz fizikuma miatt testnevelésből sosem lesz meg az ötös. A tanár pofonnal díjazta, ha egy feladatot nem tudott megfelelően teljesíteni. Zolit nem segítette a folyamatos megalázás abban, hogy leküzdje az őt visszatartó gátakat. A nebuló fejében mindig ott motoszkált a gondolat, hogy mekkora sebességgel érhet földet, ha keze megcsúszik a gyűrűn.
Zoli vegyes jegyeket szerzett tornaórán, de ötöst eddig sosem tudott felmutatni otthon. A hetedik év kedvezőbben alakult számára, a sok labdajáték miatt sok négyese volt. Mégis meglepetésként érte, amikor azon a pénteki napon, amikor Szabó tanárnő vörös bugyit vett, Bodonyi különleges ajánlattal állt elő.
– Varga Zoltánt délután öt órára visszavárom – dörmögte mély hangján. – Lehetősége van arra, hogy az év végi bizonyítványába ötös kerüljön. A feladat kötélmászás.
Zoli levegőt is elfelejtett venni. Agya máris számolni kezdte, hogy mennyi erőre van szüksége ahhoz, hogy testét felhúzza a kötél tetejére. Az eredmény elérhetetlennek bizonyult. Nem szeretett volna feleslegesen egy újabb pofont kapni.
– Ezt még át szeretném gondolni – jelentette ki végül.
– Átgondolni? – gúnyolódott Bodonyi. – Takarodjon kifelé!

Zoli otthon egyből a konyhába lépett, ahol nagymamája meleg ebéddel várta. A fiú komoran ette a csirkepaprikást, miközben Ági mamának mesélte az iskolában történteket. Az idős hölgy szótlanul hallgatta, de még azután sem szólalt meg percekig, hogy Zoli befejezte mondandóját.
– Anyáddal nagyon örülnénk egy kitűnő bizonyítványnak.
Ott volt a válaszban az elvárás, de mégsem kényszerítették. Zoli félbehagyta ebédjét és köszönés nélkül maga mögött hagyta Ági mamát. Lábai az iskolához vitték, ahol már az énekkari tagokon kívül egy diák sem tartózkodott. A nyitott ablakon keresztül az utcán is hallani lehetett a gyönyörű gyermekkórust, ami most az egy gyönge kismadár című magyar nótát énekelte.
Bodonyi pontosan ötkor érkezett vissza az épületbe, akkor a kórus már nem volt sehol. Nem hitte, hogy a Varga gyerek, az a pojáca visszajön. Hogy berezelt tőle délelőtt. Ő mindig is látta benne a hanyagságot a mozgás iránt. De az a vörös bugyi úgy elkápráztatta. Mindennek megvan az ára. A fehérnemű lekerülhet a torna ötösért. A tanárnő kedvenc nebulója megérdemli a kitűnő bizonyítványt.
A tornatanár meglepődött, hiszen Varga mégis eljött. A 7.b különc diákja ott volt a tornateremben a megbeszélt időben. Varga Zoli valóban ügyetlen lehetett a testnevelés órákon, most is meg kellett volna várnia Bodonyit. Zoli a kötelet nem rendeltetésszerűen használta.
Varga Zoli torna jegye még aznap átírásra került a naplóban. A hetedik osztály végére mégis sikerült a kitűnő bizonyítvány. Örülhet Ági mama és Szabó tanárnő is. Ezt az eredményt büszkén emelhetik ki a temetési beszédben.

Szólj hozzá!