A Nereidák almája

Egy fiatal fiú sétál a Ferenciek terének esti kavalkádjában. Busszal jött, így, amint leszáll, azonnal bele is csöppen a forgatagba. Egy barátjával van találkozója, akivel moziba mennek, a közeli Puskinba.
A fiú, amíg várakozik, elhalad néhány hajléktalan, kéregető, cigarettagyűjtögető mellett. Mind elkeseredetten végzi kilátástalan tevékenységét. Aztán a fiú egy darab sárga almát vesz észre földön, az Alcantarai Szent Péter templommal szemközt levő Nereidák kútjának tövében.
A fiú szemlélgeti az almát: ép és egészséges, mondhatni tökéletes darab. Ám, rajta kívül senki sem veszi észre ennek a térnek a vad forgatagában; senki sem veszi fel, senki sem menti meg a pusztulástól, attól, hogy elrohadjon; senki sem adja vissza neki a funkcióját: senki sem eszi meg.
A fiú a Nereidák kútjának egyik szilárd pontjára ülve nézi a tér pulzálását, látja a földön heverő sárga almát, a sok siető embert s a megannyi szenvedőt.
Az alma megmentése helyett néhányak fekszenek a saját mocskukban éhesen, néhányan kéregetnek szomjasan, néhányan pedig cigarettacsikkeket gyűjtögetnek életuntan.
Aztán befut egy busz, amiről leszáll a fiatal fiú barátja is. Köszöntik egymást, majd a templom oldalában elindulnak mozi felé. A fiú néha-néha hátra pillant – amíg az Alcantarai Szent Péter piszkos fala el nem takarja a Nereidák kútját – s látja, hogy a sárga alma rendíthetetlenül – hisz nem rajta múlik – továbbra is ott hever a földön.
Végül a fiú barátja megkérdi:
– Mit szemlélgetsz ily buzgón?
– Csupán-csak egy sárga almát.
– A Ferenciek terén vannak sárga almák? – Mosolyog.
– Csupán-csak egy.
Mindketten csendben haladnak tovább, majd, mielőtt belépnének a mozi lengő ajtaján, a fiatal fiú még egyszer elpillant a templom tornya felé, s ezt mondja.
– Hever ott egy sárga alma, amely arra van hivatva, hogy a Ferenciek terének vadságában fonnyadjon el.
A fiú barátja is arra pillant, amerre sejti, hogy a kárhozott hever. Majd belépnek a moziba, s szinte azonnal el is felejtik – talán oly bűnös módón, mint, ahogy az a sok szenvedő nem vesz róla tudomást – azt a sárga almát.

“A Nereidák almája” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Gusztáv, Köszönöm a hozzászólásodat. Nem tudom, valóban kell-e egy történetnek "szép" befejezés. Ám, abban egyetértek veled, hogy ha deus ex machina egy szemfüles ember, talán hajléktalan megtalálja, vagy valaki felveszi és odaadja egy rászorulónak, szebb befejezés lett volna. (Bár ha ez eszembe jut, biztos azt írom, hogy egy tipikus ember felveszi és megeszi, míg a hajléktalanok észre sem veszik azt sem.) Így mindenesetre groteszkebb, illetve szerintem realisztikusabb. Véleményem szerint a lényeg, hogy "adekvát", erkölcsileg objektív, vége legyen egy történetek. Csongor

  2. kedves Csongor! szebb befejezést vártam,ugyanis a hajléktalan
    megérdemelte volna,hogy valaki megmutassa,.:van ott egy alma!
    Kösz a sztorit!Gusztáv

Szólj hozzá!