Fátyol

Összes megtekintés: 46 

Némán sétálok a folyó partján. Elvarázsolt szemekkel csodálom a kora őszi leveleket. Megérintem az ágakat, szagolom a levegőt, kavicsokon lépkedek. Mégsem tűnik semmi sem igazinak. Lesétálok a vízhez. Gomolyog a zöldes szín a lábamnál. Látom, mégis úgy érzem, gond nélkül ráléphetnék és átsétálhatnék a túlpartra. Hallom, ahogy csobog, ahogy fúj, süvít, zakatol, cseveg és viháncol a világ. Viszont minden olyan, mint mikor álomba szűrődik be a zaj. Vajon mikor fogok felébredni? Egyáltalán voltam-e ébren valaha? Vagy mi van, ha éppen most alszom el és ezért ilyen tompa minden? Ezért vagyok üres? Csak figyelek és várok, hogy mikor szűnik meg a fény. De valahogy még mindig itt vagyok.

Szólj hozzá!