Szorongásaim órája

Összes megtekintés: 139 

Ültem a szobámban, a szőnyeg közepén, és nem tudtam mozdulni. A falak hűvösen meredtek rám. Lejátszottam magamban egy dallamot, de olyan halk volt, hogy én sem hallottam tisztán. A levegőm egyre kezdett elfogyni, pedig voltak ablakok, miket kinyithattam volna. Én mégis csak ültem a földön, és nem mozogtak a végtagjaim, nem tudtam beengedni a világot, az éltető napfényt, a csendes éjszakákat. Úgy éreztem sorban összeomlanak a falak, lehullik a vakolat, festék darabok peregtek le körülöttem.
A nappalt felváltotta az éjszaka, az éjszakát a nappal, a világosságot a sötétség, és a napok körforgását már észre sem vettem. Éveket öregedtem egyetlen óra alatt. Megragadtam valamiben miről azt hittem, hogy hosszabb távú, de az óra halk kattogása jelzett minden egyes másodpercet, s mi napoknak tűnt percek voltak csupán.
Oly vén lettem, hogy levált testemről a hús, s látszódtak csontjaim. Oly meztelen voltam, hogy fájt minden egyes mozdulat, minden lélegzetvétel feltépte csupasz tüdőm, és légcsövem gyötrő kínokkal telt meg levegővel. Szívemet súrolta a fagy, s mintha kaparták volna, lehámoztam róla minden réteget, minden kínzó ébrenlétet, minden fájdalmas szempárt, mi valaha is sérülést okozott. Az arcom ráncossá vált, minden pillanatban újabb barázdák jelentek meg rajta, a könnycsatornáim szinte az idő érzékelése nélkül apadtak ki. Elsírni sem tudtam bánatom, nem tudtam elmondani mi bánt, csak a kínzó bezártságot éreztem magam körül, s fuldokoltam. Kezdtem elhalványulni, megszűnni, elkopni, elporladni, szanaszét peregni az univerzumban. A sejtjeim egyenként mondták fel a szolgálatot. Minden szervem az enyészeté lett. Kezeim, lábaim eltűntek sorban, s egyszer csak átlátszó súllyá váltam. Viszont valami erő nem engedett szabadjára, nem engedte, hogy elvesszem teljesen…
Delet ütött az óra, s feleszméltem, észrevettem, hogy élek, hogy testemen a hús még mindig takar, hogy biztonságban vagyok, s még nem omlott össze körülöttem semmi. Csak valami búsan megváltozott bennem, felfalta lényem, s azóta is minden egyes nap visszatér és kísért engem.

Szólj hozzá!