Vigyázz, kinek s mit mondasz!

Összes megtekintés: 112 

A Szabó lányok minden hónapban egy hétvégét a nagyszüleiknél töltenek, falun. A kislányok imádják ezeket a hétvégéket! Ilyenkor sok-sok finomat esznek, és ha jó idő van, egész nap az udvaron szaladgálnak, kirándulni mennek, vagy a szomszéd néni állatait nézegetik. Mert van itt minden: kutya, macska, tehén, ló, kacsa, liba, és még egerek is. Ez egy csodálatos világ!
A nagymama, mint minden vasárnap, ma is kisétál a temetőbe egy csokor virággal. A lányok ilyenkor szívesen elkísérik. Kata, a nagyobbik már nyolc éves, a néni mellett sétál. A ráncos, puha kézbe kapaszkodik, és hatalmas, barna szemeit tágra nyitva hallgatja, miket mesél a mama.
– A virágokat gondozni, ápolni kell, nehogy elhervadjanak. Sokféle virág van, és mindegyik mást szeret. Itt van például az őszirózsa – mondja a nagymama, és megemeli a kezében lévő tömött csokrot. – Minden nap meg kell locsolni, és sok napfényre van szüksége ahhoz, hogy ilyen szép, nagy virágai legyenek.
Zsófi, a másik kislány még csak öt éves, folyton lemarad, ha sétálni mennek. Ő egy igazi gyűjtő: csillogó kavicsokat, különleges faleveleket keres az út szélén, az árokban, mindenhol. Pufók arcocskája felragyog, ha egy fényes csigaházra bukkan a kövek között.
– Mama, ez milyen virág? – hajol le Kata, a nagyobbik lány a járda repedéseiből ágaskodó, húsos levelű növénykéhez.
– Ezt kövérkének hívják – válaszol a néni. – Azért, mert olyan vaskosak a levélkéi. Igénytelen, de nagyon szép virág.
– Várjatok meg! – hallatszik hátulról Zsófi kiáltása. A zsebei máris tele vannak, csoda, hogy még tudja mozgatni a lábacskáit a súly alatt. Lihegve, de utoléri a többieket, és ahogy odaér, a nagymama máris előkapja táskájából az előre odakészített nejlonzacskót. Kifordítja a kislány zsebeit, és Zsófi nagy megkönnyebbülésére a súlyos gyűjtemény eltűnik a mama táskájában. Az a nagy táska mindent elbír…
Kata, aki rögtön szeretne eldicsekedni újonnan szerzett tudományával, a pakolás közben magyarázni kezd a kishúgának:
– Nézd csak, itt van egy kövérke…
De csak eddig jut a mondanivalójában, mert a pufók kis Zsófi sértődötten, szemöldökeit ráncolva rögtön félbeszakítja:
– Te vagy kövér! – csattan fel önérzetesen, és már szalad is a nagy diófához leveleket gyűjteni.

“Vigyázz, kinek s mit mondasz!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!