Kamu randizás

– Segítened kell nekem! – könyörgött a fiú a legjobb barátja kishúgának.
– Még mindig nem tudom, mi közöm van ehhez?
– Az egyik tanársegéd csaj nyomul rám és sehogy nem tudom lekoptatni.
– Nemhogy örülnél, hogy már az idősebb csajok is észrevesznek – vont vállat Diana.
– De ez a csaj teljesen őrült.
– Kérj meg valakit, hogy játssza el, hogy veled jár.
– Épp ezt csinálom – mosolyodott el Sean, mire Diana megrázta a fejét.
– De ne engem, még ha valamilyen oknál fogva bele is mennék, és nyilván nem fogok, ahhoz valami nagy csoda kéne, tuti, hogy 10 percen belül kinyírnánk egymást.
– Vagy egymásnak esnénk és valamelyikünk ágyába hajtana a szenvedély.
– Erre még mindig kevesebb az esély, mint arra, hogy segítek. Kérdezd meg a bátyámat, úgyis világi nagy haverok vagytok.
– Édes kis szőke hercegnőm – használta a fiatalabb becenevét, amit még ő adott neki gyerekkorukban, amit a lány nem bírt elviselni.
Most is fintorogva fogadta ezeket a szavakat és az idősebb karjára csapott.
– Én csak egy csajt akarok elüldözni, nem az összeset.
– Amilyen sűrű és mocskos a szexuális életed, senki nem hinné el, hogy teljesen bemelegedtél… Még akkor se ha a bátyámról van szó.
Sean csak megforgatta a szemét, és megemelte a lány fejét az állánál fogva.
– Nekem akkor is rád van szükségem.
– Eressz el! – ütötte el az idősebb kezét. – Még ha igent is mondanék, a haverod akkor se hagyná, hogy akár csak egy rövid időre is rám tedd a kezedet.
– Tájékoztatásul közlöm, hogy a kedvenc piájáért cserébe megkaptam az engedélyét.
– Na szép, egy üveg whiskey-ért eladja a testvérét. Na jöjjön csak a közelembe, majd adok én neki.
– Egy egész raklapnyi whiskey-ért, csak hogy pontosak legyünk…
– Na, mégis csak van esze a gyereknek – vigyorgott Diana az idősebbre.
– A testvéred fog csődbe vinni.
– Inkább Dean miatt menj csődbe, mint a nők miatt, akiket az ágyadba viszel.
– Mondasz valamit…. És akkor segítesz nekem?
– Egyetlen nagyon jó okot mondj, miért éri ez meg nekem?
– Neked nem kell ok ahhoz, hogy segíts valakinek. Egyszerűen csak szeretsz segíteni másoknak, ha lehetőséged van rá. Ez az, ami különlegessé tesz… És egészen kiskorodtól kezdve ilyen voltál… – mosolyodott el szelíden, szinte bánatosan Sean, Diana tudja, hogy valami egészen biztosan meghúzódik a titokzatos ajak görbület mögött.
– Jó, segítek, csak ne akarj jobb embernek beállítani, mint amilyen vagyok – lépett el a fiútól, mire az idősebb elkapta a kezét, gyorsan visszafordította a lányt és szorosan magához ölelte.
Az arcát beletemette a hullámos tincsek közé és úgy suttogott Dianának.
– Köszönöm hercegnő.
– Ne köszönj semmit, nem biztos, hogy bejön.
– Ugyan már, dráma tagozatos voltál, kizárt, hogy ne lenne megint átütő sikered, mint régen a színpadon.
– Te ugyanúgy a dráma szakkör tagja voltál.
– Soha nem fogom elfelejteni azokat az éveket, amikor együtt játszottunk.
– A mai egy remek alkalom lesz, hogy felidézzük azokat a darabokat, nem gondolod?
– De, az lesz. Mehetünk? – engedte el Sean, a fiatalabbat, aki azonnal hiányolni kezdte az izmos karokat.
– Aha.
– Akkor indulás. Először elviszlek téged az egyetemre, aztán megyek én is – kapta fel a kocsi kulcsot az idősebb a kredencről.
– Felejtsd el. Kérem a kulcsot, én vezetek – nyújtotta előre a tenyerét a fiatalabb.
– Milyen okból kifolyólag?
– Azért, mert ha engem viszel előbb és egyedül érkezel, akkor semmit nem ér a segítségem. Én vezetek, elviszlek téged, bájolgunk kicsit, mielőtt bemész aztán elviszem a kocsidat, majd visszamegyek érted, ha mindketten végeztünk, és így, hogy a barátnőd megy érted, biztosan nem fog megkérni arra, hogy vidd haza.
– Nem véletlen mondtam mindig, hogy te vagy az ész a családodban – csóválta meg a fejét és a lány kezébe ejtette a kulcsokat. – De, ha bármi baja lesz Chernek…
– Ne aggódj, nem húzom meg a kocsidat. Sokkal jobban vezetek, mint Dean.
Diana megvárta, amíg Sean összeszedi magát, csak utána ment át a nappaliba a saját táskájáért.
Miután bezárta a lakást, gyorsan lefutott a lépcsőn, ahol már az idősebb várta a kocsi jobb oldalának támaszkodva.
Kinyitotta az ajtókat, a táskáját a hátsó ülésre száműzte, és beült az idősebb helyére.
– Hogy lehet így vezetni? Nem érek el semmit sem – panaszkodott Diana, ahogy megpróbálta előrébb húzni az ülést.
– Nem mindenki lehet ilyen cuki, pici, mint te. Várj, segítek – nyúlt be a lány lábai között az ülés alá, hogy elérje a kart és egészen addig tolta előre, amíg a fiatalabb kényelmesen el nem ért mindent.
– Köszönöm – Diana elindította az autót, és élvezettel hallgatta, ahogy a motor duruzsolt. Nem hiába volt ez a kedvenc autója, de ezt az idősebbnek semmi pénzért nem mondta volna meg.
– Lehet, hogy nem vezettél még Hyundai-t, de… – nem is tudta befejezni a mondatot, mert a fiatalabb gyorsan bekapcsolta a biztonsági övet és már indult is, nehogy elkéssenek az óráikról. – Nem mondtam semmit – nevetett az idősebb, amikor látta, hogy Diana tökéletesen tudja kezelni az ő autóját is.
– Mikor végzel ma? Csak, hogy tudjam, mennyire kell siessek.
– Fél ötnél előbb semmiképpen nem enged el a professzor – forgatta meg a szemeit Sean.
– Szuper, én négykor végzek, akkor még lesz időm beugrani az egyetemi könyvtárba is szakirodalomért.
– Persze, aztán meg itt felejtesz engem a suliban.
– Célirányosan megyek. Ne csináld tele a gatyádat, össze van írva, amit ki kell kölcsönözzek.
– Legyen – egyezett bele Sean, ahogy a lány befordult az egyetem parkolójába és megállt az idősebb haverjai mellett. – Akkor… Indulhat a műsor – kacsintott Dianára, ahogy kiszállt a kocsiból.
A szőke hajú csak sóhajtott egyet és ő is kimászott a vezetőülésről, amit hangos nevetés kísért a testvérétől és a haverjaiktól.
– Na mi van Sean, az asszony máris elvette a kocsikulcsot – nevetett Dean.
– Tudod bátyó, így legalább van némi esély arra, hogy valahová időben odaér… – állt meg a lány Sean mellett, aki azonnal át is karolta, mintha tényleg együtt lennének.
– Hé, Dean! Nem félted a húgodat ettől a két lábon járó nemibeteg gondozótól?
– Igazából Sean-t féltem Dianától…
– Miért?
– Mert elég lesz ennek a szerencsétlennek akár csak egyszer is nagyobb érdeklődéssel nézni egy lányra, és a húgom tutira levágja a farkát – vont vállat Dean.
– Ugyan már… – szólt közbe a lány, mire az összes fiú fellélegzett, hogy nem bánnak el ilyen kegyetlenül az egyik legfontosabb szervükkel. – Előbb megvárom, hogy elaludjon, csak utána vágom le, és mellé teszem a párnára, hogy reggel szép kis meglepetésben legyen része – mosolyodott el ördögien, mire még a mellette állót is kirázta a hideg, hiszen tudta, hogy a lány tényleg képes lenne ezt megtenni.
– Nem kell még mennetek? – kérdezte Diana, ahogy elővette a zsebéből a folyamatosan rezgő telefonját. – A franc!
– Mi az? – fordult felé Sean és Dean egyszerre.
– Előbb kezdi a szemináriumot a prof, akivel órám lesz, úgyhogy sietnem kell.
– Nekünk is ideje lenne menni. Hagyjuk magára a szerelmes párt – röhögtek a többiek, ahogy az említett páros egyszerre mutatott be nekik.
– Akkor siess hercegnő, és vigyázz Cherre – húzta magához Sean a szőke lányt, hogy megcsókolja.
Diana egyáltalán nem számított erre, és rá kellett jönnie, hogy egyáltalán nem tudta elfelejteni azt a vonzalmat, amit évekkel ezelőtt kezdett érezni az idősebb után.
Mielőtt túl gyorsan elhúzódhatott volna tőle a fiú, átkarolta a nyakát, hogy ezt elkerülje.
Sean belemosolygott a csókba, mire Diana megharapta, hogy emlékeztesse az idősebbet, vele nem szórakozhat büntetlenül.
A fiú eltűrte a lány arcába hulló tincseket, miután elhúzódott tőle, de nem nagyon akarta elengedni még úgy sem, hogy mindkettejüknek lett volna dolga.
– Siess vissza. Órák után találkozunk és elviszlek egy igazi randira – nyomott egy utolsó csókot Diana szájára és ott hagyta a kocsi mellett a teljesen lefagyott egyre vörösebb lányt.